sokszor mondogattad nekem, hogy soha nem festettél kint a parkban. megígértem neked, hogy valamikor majd ki mehetnénk. de nem hittem hogy pont ma!
a kezemben hordoztam minden dolgodat. még azokat is, amiket nem használtál fel. már félúton haldokoltam, de te csak szépen sétáltál egy ceruzával a kezedben. de olyan boldog voltál és nem akartam hogy te is olyan fáradt légy mint én. amikor a parkba értünk csak néztem ahogy festesz. tényleg művész vagy.
"Sam.." hozzám szóltál de továbbra is festettél.
"hm?" motyogtam.
"el jönnél velem egy művészeti múzeumba? júniusban valami új festmények és szobrok jönnek, megnyitó lessz."
"nagyon szívesen el megyek veled." mosolyogtam de te nem láttad. veled még a világ végére is, Zoe. annyira szeretlek.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
művészeti múzeum
Kısa Hikayeimádtam a művészetet és te egy egész múzeum voltál. #23 in short story (8.8.2017) 2017©Neptune