művészeti múzeum

m

a festményt amit a parkba festettél, nekem adtad. az ágyam fölé akasztottam. nem csak azért mert te festetted, hanem azért is, mert tényleg gyönyörű volt, akár csak te.
az ágyamon feküdtünk és olyan volt ez, mint egy álom.
"tudod milyen dolgokat akarnák?" fel ültél.
"milyeneket?" én is fel ültem.
"táncolni veled a tetőn a naplementében egy olyan ég alatt, ami az álmainkkal van le festve." a szemembe mondtad.
"és még?"
"megköszönni neked valamit." közelebb jöttél.
"és mit?"
"köszönöm azt, hogy te egy egész múzeumot láttál bennem, míg mások csak üres folyosókat." a két tenyereddel meg fogtad az arcom.
"és én köszönöm azt, hogy volt lehetőségem arra, hogy egy olyan emberrel esek szerelembe, aki a lelkemet rá vette arra, hogy énekeljen." el mosolyodtál és a jobb szemedből könnycsepp hullott. utána csak csókolóztunk. szeretlek, Zoe Miller.