Chloe Decker titka

A kezdetek és naplóírás

Chloe Decker mindig is különleges és csodálatos nő volt. És egyben furcsa is. Ám ez a furcsaság nem bontakozott ki nagyon addig, amíg nem találkozott Lucifer Morningstarral.

***

Mindig is nehéz volt ezzel a furcsasággal együtt élnem, de nem tehettem mást, mint eltitkoltam. Igen, angyal vagyok. Titokban persze, így anyán és (Isten nyugosztalja) apán kívül, más nem tudott erről. Még Dan és Trixie sem. Elképesztő, hogy milyen régóta el tudtuk titkolni ezt a dolgot. Viszont most jött ez a férfi és egyre nehezebbé teszi nekem, hogy ne áruljam el magam.

Bár mindig vonzott a találkozásunk óta a férfi valamiért, nem tudtam volna megmondani pontosan ennek okát. Vagy csak nem akartam? Mindenesetre közömbös voltam ahányszor a férfivel együtt voltunk az ügyeknél.

Ám valami megváltozott lassan. A közömbös álarc lassan halványulni kezdett és a felszínre jöttek az igazi, mély és szerető érzések.
Lassan már minden nap találkoztunk és Lucifer folyton udvarolt nekem. Ami persze nem volt újdonság, de..élveztem. Élveztem a törődést. Dan is törődött velem, ám ő felettébb sem érdekelt annyira, mint már ez a férfi.

A tegnap éjjel viszont más volt. Mindent megváltoztatott. A tengerparton voltunk és ahogy Lucifer beszélt, önzetlenül döntött, elragadott engem pedig a vágy és megcsókoltam a férfit. Mi üthetett belém? Hiszen magam mondtam, hogy nem lesz semmi az égvilágon köztünk! Ám a szívnek nem lehet parancsolni. Előbb vagy utóbb megadom végképp magam a férfi vonzerejének.

Ágyba is bújnék vele? Meglehet.
Milyen lehet az ágyban? Biztos..tökéletes. Elég Chloe! Mit nem gondolsz?!?
Ah..viszont az álmomban vadító volt és tüzes és..kívántam. Igen, kívántam. Mindenét. Hogy csak az enyém legyen most.

Sokszor gondoltam már róla ilyesmit. A fekete haja, mint az ében, miközben csókol fölöttem tornyosulva, néhány tincs az arcába lóg szemtelenül, az izmos karjai engem ölelnek. Majd végül a..neem…nem írok le ilyet a naplómba. - nevetek fel a titkaimat hordozó könyvem felett, majd az én kis bogaram bejön a szobámba, így gyorsan elteszem a naplót.

- Mami, nem láttad a babámat? - én csak mosolygok.
- Melyiket? - kérdezem ugyanúgy mosolyogva.
- Amelyikkel aludni szoktam - felelte Trixie, én pedig mutattam az én (!) ágyamra nevetve - Köszi mami! - mosolyogva felvette onnan a babáját és már rohant volna is ki, de az ajtóból visszafordult:
- Olvasol nekem esti mesét? - mosollyal arcomon végig felálltam a székről és utánamentem.
- Természetesen - és kiléptem a titkaimat őrző szobából, hogy elolvassam a lányomnak a Borsószem hercegkisasszonyt.

Remélem tetszett ez az első fejezet.