[ÁTÍRÁS ALATT]

6.rész

-Ahh.... Mi a...-ébredtem fel. A falak fehéren világítottak, a karomból infúziós tű lógott ki, és gépek csipogtak körülöttem. Egy korházi szobában voltam. Amikor felültem egy nő és egy férfi rontott be a szobába amitől én szívrohamot kaptam, de ezt a gépeken is lehetett hallani.
-Végre felkeltél! Úgy aggódtunk érted!-jött oda hozzám a nő. De volt benne valami különös. Koreaiak voltak, és úgy is beszéltek.
-Mi csoda? Kik maguk?-háborodtam fel. Volt még egy furcsaság is... ÉN IS KOREAIUL BESZÉLTEM.
-Mi a franc? Mi van a hangommal??-kezdten bepánikolni.
-Chan, nyugi!-próbált nyugtatni a férfi.
-Ne hívjon így nem ez a nevem!-álltam fel kirántva magamból azt a sok szart.
-Mi van veled?-kérdezi könnyes szemmel a nő.
-Mi lenne? Én Kovács Henrietta vagyok. Magyarországon élek, a nővéremmel és... És... Elfelejtettem... Hogy ki az anyukám ki az apukám. Hogy melyik suliba jártam... A hobbim a kedvenc dolgaim... Semmire nem emlékszem...-álltam meg a szoba közepén teljesen ledöbbenve. Hirtelen az ablakhz ugrottam és kinéztem... Koreában vagyok. Ez bizony Korea.
-Hogy kerülök ide? Mi a franc történt?!-kezdtem el sírva ordibálni, mire két lány és egy nővér lépett be a szobába.
-Ohh... Úgy látom felébredt... De. Ez nagyon különös!-vette a kezébe a kórlapom.-A fejsérülések, és az egyéb agyi problémák miatt nem számítottunk ilyen hamari felépülésre. Erre lehet mondani, hogy csoda!-nézett ránk a nővér mintha szellemet látna.
-Mondom. Én nem Chan vagyok vagy ki. Heni. Henrietta a nevem.-magyaráztam nekik újra.
-Chan! Nyugi. Csak egy kis elmezavar...-szólt az egyik lány.
-Most az állítod, hogy megörültem?? Ki vagy te egyáltalán?-kérdeztem ingerüten.
-Nem nem dehogy!! Engem Kwon Heon Rin-nek hívnak. Én vagyok az egyik legjobb barátnőd.-válaszolt kedvesen.
-És te kivagy?-kérdeztem valamivel nyugodtabban.
-Kim Yeon Yeon. Becenevem Kocko. Te adtad nekem ezt a becenevet, Heon-nak meg Bexy-t, emlékszel?
-Nem..! De "engem"-rajzoltam idézőjelet a levegőbe.-hogy is hívnak?
-Jung Chan Sung.-válaszolt a nő.-Én az anyukád vagyok, ő pedig az apukád. Nem emlékszel?
-Ne hajtogassák már fojton ezt!-lettem újra ideges.-Nem nem emlékszem, mert én nem vagyok Jung Chan Sung!-rohantam ki a szobából, ami elég rossz döntés volt főleg, mert nem tudtam konkrétan, hogy hol vagyok.