A világ leghamisabb mosolyával Kisunghoz sétáltam és megálltam előtte.
-Nos... Nem tudom hogy is mondjam...-kezdtem úgy mintha nagyon bántana a dolog.
-Mond el nyugodtan édesem, én itt vagyok neked!-mondta undorítóan, amitől nekem a hideg végig futott a hátamon.
-Najó. Ezt most hagyd abba! Nem vagyok a te édesed oké? Nem akarom, hogy te legyél nekem. Egy öntelt parasztnak tűnsz már most, pedig alig egy órája ismerlek!-keltem ki magamból teljesen, mire ő csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Tessék? Most akkor ezt vegyem úgy, hogy.. Szakítasz? Velem?
-Igen! Mondjuk. Így is lehet mondani.-gondolkodtam el.
-Ez is tuti a hülye barátnőid műve!-lett mérges egy pillanat alatt.
-Mi? Dehogy is! Bexynek és Kockonak semmi köze! Az van hogy én nem szeretlek már. Eddig se szerettelek! Menj most el!-mondtam neki rezzenéstelen arccal.
-Ne hidd, hogy ezzel vége!-indult meg az ajtó felé.
-Szerintem meg igen is vége van!-kiáltottam utána, mire csak becsapta az ajtót.
-Na? Mi volt?-jött ki anya a szobából.
-Szakítottam vele. Ő meg nem örült. És azt hiszem meg is fenyegetett.-vontam meg a vállam.
-Tessék?-lépett ki apa is.
-Azt mondta. "Ne hidd, hogy ezzel vége!"-utánoztam a hangját, majd felnevettem.
-Chan, ez nem vicces!-próbált fegyelmezni anya. Már majdnem visszaszóltam, hogy én nem Chan vagyok, de aztán inkább nem szólaltam meg. Helyette inkább csak elnézést kértem, és felmentem a szobámba, hogy ott is körül nézzek.
Mikor beértem, tátva maradt a szám. Konkrétan olyan volt az a helyiség mint egy hercegnő szobája. Rózsaszín falak, fehér bútorok, hatalmas ágy, rajta rengeteg plüssel. Volt egy gardrób is. Amint azt kinyitottam, ismét nagyot néztem. Rengeteg ruha, cipő és táska volt ott. Volt egy pulcsi, amelyikre az a monogram volt rávárva, hogy BTS.
-Mi az BTS?-kérdeztem értetlenül, majd inkább visszadobtam a pulcsit és lementem.
-Szia Jisoo!-ugrott a nyakamba Bexy és Kocko.
-Most Jisoo vagyok vagy Chan? Nem mindegy!-nézek rájuk felhúzott szemöldökkel.
-Ja... Hát, neked is van beceneved. Jisoo. Azért mert úgy énekelsz és táncolsz, mint Jisoo a Blackpinkből.-magyarázták.
-Aha... Mi az a Blackpink?
-Egy kpop banda. Ne mond, hogy erre sem emlékszel. Ahonnan jöttém, ott nem volt kpop??-kérdezte Bexy, kicsit túl dramatizálva a meglepettségét.
-Nem tudom. Lehet, hogy volt.-vontam meg a vállam.
-Najó, rengeteg dolgot kell még neked elmagyaráznunk és megtanítanunk!-mondta Kocko és beterelt a szobámba.
Beértünk, és leültettek az ágyra. Rengeteg dolgot kezdtek el mesélni, alig győztem megjegyezni.
De akkor most egy rövid ismertető rólam:
-Jung Chansung a nevem.
-17 éves vagyok.
-2002 január 25-én születtem.
-Becenevem Jisoo, mert úgy táncolok és éneklek mint Jisoo a Blackpinkből.
-Kedvenc színem, a rózsaszín, de szerintem, ezt hamar megváltoztatom.
-A suliban elég népszerű vagyok. És a tuskó Kisung volt egy évig a pasim.
-Imádom a kpop-ot. Konkrét bandát nem mondtak, csak a Blackpinket. Nem is rosszak.
-Imádom az állatokat, főleg a farkasokat.
-Rég szeretnék egy tetoválást.
-Beszeretném befesteni a hajam vörösre.
-A húgommal mindent megbeszélünk egymással és okosabb mint ahány éves valójában. Most 11 éves.
-A szüleim nagyon kedvesek szinte bármit megengednek, természetesen a józanész határain belül.
-Egyszer kis koromban elestem és a szemem szélénél elvágtam magam aminek azóta is ott a helye.
-Soha nem voltam még szerelmes. (Ha Kisung-ot nem számítjuk bele!)
Nagyjából ennyi, ami olyan nagyon fontos lenne.Vote-oljatok, és kommenteljetek, ha folytassam👀❤
CZYTASZ
[ÁTÍRÁS ALATT]
FanfictionEgy fiatal lány nem a legjobb élet körülményekhez képest jó tanuló, kedves, és bátor. De az utóbbi időben már nem bírja ahogy vele bánnak. Rég nem látott nővére végre hazajön egy rossz és egy jó hírrel, amik örökre megváltoztatják az ő és mások élet...