Lucy még kiskorába elvesztette a szüleit. Most egy kisvárosba él és már 16 éves. A főnökétől kap egy megbízást hogy menjen el Magnoliába és a Fairy Tail nevezetű céh-ről írjon. Lucy utálja a mágusokat, vajon a Fairy Tail tagjaival való találkozás so...
Miután nem tudtunk rájönni honnan tudtam hogy Natsu tüzet eszik, elmentünk a következő helyre. -Kiváncsi vagyok kik jutottak még tovább.... -Remélem senki. Én Natsuval akarok mekűzdeni a végén. -szólt hozzá Gray -Hahaha! Mi Luigival simán legyőzunk titeket jégcsap hercegnő. -Hogy mit mondtál?! Mégis hogyan tűzagyú?? -Bocsi hogy félbeszakítalak de mit mondtál az elöbb? -gyors kérdeztem rá mielött összeugranak -Azt hogy tűzagyú? -kérdezett vissza Gray -Nem. Az elött! -Jaa! Igen, a végén meg kell kűzdeni a maradék négy csapatnak egymással. -Hogy mi?!!? Nem- nem. Ebbe én nem mentem bele. -Nem kell izgulni. Ha valami baj van én megvédelek. -mondta Natsu Közbe odaértünk és megálltunk. -Khmm. Tudtam hogy ti juttok tovább az elsők közt. De el kell szomorítsalak titeket mivel a versenyt elnapoljuk. Hívott a mágia ügyi tanács. Holnap szabadidőt kaptok. -szólt Makarov, és tuti hogy megint tereportált! Máshogy hogyan csinálná? -Hogy mi??!! -horkant fel Natsu. Hmmm nosztalgikus -Ez nem lehet igaz! -Gray nyugodj le! Biztos jó oka van, főleg hogy a tanács berendelte. -csitította le Grayt Erza Ez után szorkodva, de visszamentünk a céhbe ahol a többiek is már gyűltek. Gondolom nekik is szóltak. Egy ideig még beszélgettünk aztán mindenki elindult a maga útjára. Kivéve én. Én ott maradtam az eggyik asztalnál. Nem volt kedvem sehova se menni. -Lucy biztos maradsz? -nézett hátra utoljára Natsu -Nem... nincs kedvem. Ezzel lerendeztük az egészet. Azt vettem észre hogy egy öt perc mulva már csak én voltam itt. Magam se tudom mikor de elaludtam. -Lucy! Lucy ébredj!! Lassan kinyitottam a szemem és egy ideig pislogtam hogy a szemem megszokja a fényt. -Igen Natsu? -Jó reggelt. Hogy aludtál? -Te most piszkálni akarsz? -Én nem. De gyere! -Mégis hova? -Ne érdekeljen! Csak gyere, mutatok valamit! -De várj- többet már nem is mondhattam mivel már megint csuklón fogott. Egész utón meg se szólaltam csak néztem az elöttem haladó fiú hátát. Lassan lelassítottunk és a futásból sétába váltottunk. Egy dolog viszont eléggé zavart. -Natsu.... -Igen? -Ömmm... elengednéd a kezem? -Itt vagyunk!! -szólalt meg mintha az elöző mondatot meg se hallota volna Körülnéztem és egy homokos parton voltunk. Nem a tenger volt, de ez se volt kicsi. Épp ment le a nap. Ennyit aludtam volna? -Na? -kérdezte Natsu azzal a gyerekes, de őszinte mosollyal -Nagyon szép! De Natsu.... -Mondd.. -Elengeded végre a kezem....? -NEM! -Mi??? -Nem akarom... -Miért? -Nem tudom.... Olyan érzésem van mintha egyszer már elvesztettelek volna, és ez nem tetszik Mikor a szemembe nézett olyan nosztalgikus érzésem volt. Olyan.. Dejavu. Mintha ez már megtörtént volna, csak kicsit másképp. Mire feleszméltünk, és felnéztünk az égre már sötét volt és a csillagok gyönyörűen világítottak. Mége egy ideig néztük aztán úgy gondoltam indulnom kéne. -Omm... hát én akkor megyek is. -Várj! Hazakisérlek. Sötét van már ahhoz hogy egy lány egyedül mászkáljon. Elindultunk és egész uton mindenféléről beszélgettünk, és sokat röhögtünk. Mikor az ajtó elé értem, elbúcsúztunk egymástol. -Hát akkor szia. -Szia. Felmentem a szobámba de itt még korán sem volt vége. Valaki elkezdte kövekkel dobálni az ablakom. Mostmár nem tudtam azt képzelni se hogy az én Chitose-chanom csinálja, de azért kiváncsian kinéztem. Ki gondolta volna.. Natsun áll meg a szeme az ablakom alatt. -Yo! -Mivan még? -Csak annyi hogy.. -Hogy?? -kérdeztem már kicsit idegesen -Hogy jóészakát. Ekkor megállt bennem az ütő. A szívem valamiért elkezdett csak úgy kalapálni. Atta gondoltam hogy most megmondom hogy " Huzz inenn te idióta!" Nagy levegőt vettem és -Jóét. Csak ez jött ki a számon. Azt nem tudom mosolyogtam e de Natsu reakciójából ítélve valószínűleg igen. " Mégis mi ütött belém?" Lefeküdtem aludni. Másnap mikor bementem a céhbe, megint megcsapott az izgalom szaga a levegőben. -Mégis mi történhetett? -Lucy! Képzeld ma folytathatjuk a versenyt! -Neked is jóreggelt. Tényleg szabad? Nem látom Makarov mestert. -Makarov.. mester? -mondta Natsu kuncogva -Ne röhögj! De nélküle nem folytathatjuk, vagy de? -Makarov engedélyt adott Shiko-senseinek hogy vele folytathassuk. -Shiko-sensei? -Ő láthatatlan ugyhogy nem hiszem hogy meg tudnál vele ismerkedni. -Oh. Értem. -De ne ezen agyaljunk inkább menjünk! -Oké-oké. -Mi is jövünk! -szólalt meg a hátunk mögül Gray Mikor odaértünk valami rossz érzés fogott el. Már az elöttünk tátongó arénától (megjegyzem ez legutóbb még nem volt itt) is, de úgy éreztem van ott valami félelmetes. -Akkor ti marhák! A szabályok a következők! Hallotuk meg a semmiből. Egy éles de mély női hang volt. -Téged nem zavar hogy nem látod? -súgta a fülembe Gray miközben szemeivel keresgélte a bizonyos személyt -De. Szóval téged is? -súgtam vissza -Miről van itt szó? -ugyanaz a női hang volt Grayel egyszerre összerezzentünk és a hátunk mögé néztünk. Igaz nem láttuk de éreztük hogy ott van. -Semmiröl! -válaszoltunk egyszerre vékony hangon a félelemtől Mikor már nem éreztem a vesémet szurkodó érzést, tudtam hogy elment. -Khmm. Akkor folytatom is. Mint látjátok itt egy aréna. Ebben fogtok harcolni, de csak csapatonként. Két csapat nem léphet be egyszerre az arénába! A képességeteknek megfelelő erejű szörnyet vagy hasonlót kaptok, amivel értelemszerűen meg kell küzdenetek. Gyertek ehhez az asztalhoz. A csapatokat egy bizonyos sorrendben hívom. A többit megtudjátok itt. Akkor az első csapat... khmm. Erza Scarlet, Levy McGarden, és Cana Alberona. Erzáék odamentek. Valamin nagyon bólogattak majd elindultak az aréna felé. Gondolkozásomból mint mindíg, Natsu szakított ki. -Hé Lucy! Igaz hogy a tankönyvek tüzelni valók? Ezt magyarázom Happynek egy idelye de nem érti meg. -Nem igaz! A tankönyvek a halak elfogására valók! -Na és mégis hogyan észlény? -Hát amikor feljön levegőért, le kell velük ütni! -Logikus..-állapította meg Natsu -Basszus Natsu! Hogy lehetsz egy ekkora marha! Komolyan ha tovább folytatod letagadlak! -üvöltöttem rá idegességem közbe -Hahaha! Ezt megkaptad Natsu! -mondta röhögve Happy miközbe a leteremtett Natsut nézte -Téged is Happy! Ekkor összekulcsolt kézzel puffogtam éls oldalra néztem. Happy és Natsu egymásra néztek aztén letérdeltem elém aztán a földre hajoltak. -Sajnáljuk... -mondták Egyszer csak valamin megakadtam a fülem... -Leteremtette őket... bakker ez még nekem se megy! -Tényleg leszólta őket.. -Nem akarok kikezdeni vele... -Komolyan Natsuékat? Azt hittem erre csak Erza képes.. Ezeket suttogták a tömegbe. Bevallom tetszett. Elégedeten a két azonosítatlan élőlényre néztem magam elött. -Következő! Natsu Dragneel, Lucy Heartfilia és.... Happy? Nyeltem egy nagyot majd odamentünk. -Látjátok itt ezt a gömböt? Eggyenként rakjátok fölé a kezetek, hogy menézhessük a mágikus szintetek. -szólalt meg láthatatlan-sensei (innentől így hívom. Illik rá nem?) Natsu a gömb fölé rakta a kezét. Hirtelen szikrázott eggyet a gömb belseje. -Hmm... erős. -Hát igen! -válaszolt rá büszkén Natsu -Te menj addig tovább. A macskádat úgy se tudom megnézni ezzel. -Oké. Majd ott várunk Lucy! -szólt vissza Natsu -O-oké... (bevallom semmi kedvem nincs itt maradni) Ő elnézést de én nem vagyok mágus. Engem ebbe csak belerángattak. -mentegetőztem -Csak ragd ide a kezed! -megfogta a kezem majd fölé tette. Egy ideig nem történt semmi. Kezdtem megnyugodni, amikor is hirtelen akkorát szikrázott az egész hogy már kijött a gömbből. Majdnem felsikítottam de valaki befogta a szám. -Shh... Tudtam.. -Mégis mit? Ez meg mi volt? -Semmi. Ne törődj vele. És ne mondd el senkinek se amit itt láttál. Indulás. Mindjárt ti jöttök. Elindultam de az első lépés után megfogta a kezem és annyit mondott -Ha úgy érzed valamit tenned kell akkor tedd meg! Sodródj az árral. És sok szerencsét... Meglepődve de elindultam. Az aréna bejáratánál már ott várt rám Natsu türelmetlenül. -Hello. Megjöttem. -szóltam oda -Mégis mi tartott ennyi ideig? -Öh.. semmi. -Következők! -hívtak be minket. Bementünk és egy nagy terület volt ott számunkra. Elöttünk egy ketrec volt amibe ugyan nem láttunk be, de éreztem hogy ez valami hatalmas. Féltem... nagyon féltem. Olyan negatív érzelmek árasztott ki hogy tudtam... ez meg akar minket ölni.... -E-ez nem fog menni! -Nyugodj meg Lucy. Majd én megvédelek.. Ránéztem Natsura és a megszokott mosolyát akartam látni de ehelyett egy nagyon komoly arcot mutatott felém. Hirtelen meghallottam a ketrec nyikorgását. Kezdődik..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Úristen! -csak ennyit tuidtam mondani és máris összeestem. -Lucy kelj fel és menj hátra! Mégis mi a franc ez az izé!n -kiáltott fel hátha választ kap. Hirtelen minden homályos lett és azt vettem észre hogy elkezdtem sírni. -Ilyen még soha nem volt... Ez nem túlzás? -hátra nézett rám és mikor meglátta a hogy sírok meglepődőtt. *Natsu gondolatai* Francba! Nézzétek most megsirattátok! Épp hogy itt van pár napja. Mi az hogy röktön egy ilyet küldenek? Ő még a póktól is megilyed! Ettöl az izétől bevallom még én is tartok.. Ezt még megbánjátok! **** Ekkor Natsu neki ugrott annak az izének, de ő egy szempillantás alatt földre söpörte. -Natsu! -kiáltottam utánna -Enged ej te rondaság! Én már csak azt láttam hogy ádázul harcolnak! Egy ideig úgy nézett ki mintha vesztésre állnánk de Natsu bevettette a -Karyuu no tekken!! Üvöltötte és ezzel leteperte. Egy ideig még nem mozdult. -Gyöztünk? -kérdeztem halkan. Natsu elkezdett felém sétálni. Eleinte mosolyogtam aztán elborzadtam. Natsu csupa vér volt és karcolás. Ennyire elbambultam volna? Majd elöttem letérdelt és rám mosolygott, aki még mindíg ott ült a földön. -Úristen Natsu... Én annyira... anyirra sajnálom! Nem tehettem semmit! -Semmibaj.. Látod? Egymásra néztünk és összemosolyogtunk. Aztán lenéztem magam elé a földre. -Én köszönöm.. És tényleg sajnálom! -Mondtam hogy semmi baj. Látod? Jól va- Aztán már csak egy loccsanó hangot hallottam, és az arcomon lévő cseppek el is árulták mi volt az. Natsuba belefúródótt egy hatalmas valami. Aztán szép lassan kihúzta és Natsu a földre esett. Akkora juk volt rajta hogy tuti hogy azt nem áli túl. Ezen felül hiányoztak a szervei. Ez láttán eszembe jutott Happy. -Hol van Happy? Happy! Happy!
Megnéztem a szörnyet és tüskék álltak ki a hátából amik eddig még nem voltak ott. Mégjobban elborzadtam mikor megláttam Happy halott testét az eggyik tüskéjén. Elkezdtem sírni és lenéztem Natsura várva hogy mosolyogjon és mondja nekem hogy " haha ez egy vicc! Beugrottál!" de semmi. Éreztem ahogy eggyre jobban kihül.Ekkor valami nagy , folyékony és ragadós esett a fejemre. Felnéztem és ott volt a szörny közvetlen felettem. Akkorát sikítottam hogy 1 kilóméteres körzetbe minednki hallotta. De én valahogy nem érdekeltem. Eléhúzta elöllem natsut majd földobta és egybe lenyelte. Minden és mindenem tele volt vérrel. -Natsuuuu!!!!!!
-Héjj! Lucy! Lucy! Kellj fel! Erre a hangra ébredtem. Kinyitottam a szemem és ott voltam a céhben. Magam felé néztem ahol aggondó szemekkel nézett rám Natsu. De nem csak ő hanem Erza , Gray, Levy és még Juvia is. Na meg Happy. Nem tudtam mást tenni minthogy elkezdtem sírni. Hirtelen fölugrottam és szorosan átöleltem Natsut amin mindenki meglepődött. (még én is.) -Úgy örülök... -mondtam zokogva -Hé Lucy mi történt? -kérdezgetett Natsu de mintha hirtelen megértette volna, eggyütérzően átölelt ő is. Utánna már csak a nyugtató hangját hallotam, ami igen jól esett...
Hát ígen.. Sokak bánatára meghoztam a következő fejezetet. Remélem van olyan akinek tetszett xD . Tudom elég fura egy rész de hát na.... Majd jövök a kövi résszek ;)
