Lucy még kiskorába elvesztette a szüleit. Most egy kisvárosba él és már 16 éves. A főnökétől kap egy megbízást hogy menjen el Magnoliába és a Fairy Tail nevezetű céh-ről írjon. Lucy utálja a mágusokat, vajon a Fairy Tail tagjaival való találkozás so...
-Natsu várj már egy kicsit! -ordítottam rá az elöttem rohanó rózsiszín hajú srácra Hirtelen megált elöttem és egy nagy lendülettel belefejeltem a hátába. Miközbe hátrébb léptem az orromat fogva felnéztem rá és láttam azokat a csillogó szemeket amik jelen pillanatban értetlenül néztek rám. -Mégis milyen munka ez? -kérdeztem Ránézett a papírra és elkezdte olvasgatni. -Omm... Egy iszonyat gazdag pasas küldte miszerint meg kell védenünk őt egy egész napon át amíg nem érkezik meg oda ahova akar menni. A többit ott tudjuk meg. "Megvédeni? Mégis milyen munkákat végeznek ezek?" Odaértünk és bementünk egy szinte már palotának nevezhető épületbe. Ott az eggyik nagyobb terembe ült a megbízó. Egy fekete hajú kb velünk egy kórú srác volt.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Elég helyes volt.Leült a székre ami úgy nézett ki mint egy trón. Piros szönyeg fedte az egész padlót. A szobába csak a szék és egy asztal volt. Na meg lápa de ezt nem részletezem. -Annyirol lenne szó hogy kötöttem egy üzletet ami miatt nagy értékű pénzt kell magammal vinnem. Ezt a bizonyos vagyont és engem kell megvédeni az út alatt amíg át nem adom a pénzt és vissza nem érkezünk azzal a dologgal amit én kapok. Kapis? -vágott bele -Igen! -válaszoltuk egyszerre Natsuval -Amúgy meg Shiki Kirihito vagyok de a Kirihito-sama elég lesz. "Azért érződik hogy mennyire arogáns és beképzelt. Méghogy " de a Kirihito-sama elég lesz" -Indulhatunk. Nem akarok ezzel még többet vacakolni. "hidd el nem csak te vagy így" Csendben bólintottunk és megindultunk. Beszáltunk egy hintóba és már indultunk is. Ekkor tudtam meg hogy Natsunak valami utazási betegsége van ég egész utón azért szurkoltam ki ne dobja a taccsot. Csendesen mentünk. Egész nyugodt volt az utazás....egészen addig amíg meg nem támadtak minket a banditák. De ezek nem átlagosak voltak. Ki gondolta volna...hát persze hogy mágusok! Natsunak abban a pillanatban felcsillant a szeme. Megállították a hintót és Natsu már ki is ugrott. Kiéneztem és csak bámultam ahogy ezek harcolnak. Brutális volt az én szemszögemből. CSAK AZ ÉN SZEMSZÖGEBŐL!! A többiek (vagyis Kirihito-sama és annak egy komornyíkja) csak nyugodtan elteázgatott. Mire vissza néztem már megkötözve és szétverve láttam az összes bandatagot. Egy pillanatra úgy éreztem minta a kulcsok forróak lettek volna. Igen egy barna tokba tartom őket az oldalamon. Legalább ezek velem vannak. -Kész vagyok! -mondta vidáman Natsu. Szerintem ez okozza neki a legnagyobb örömet ha valakit szétverhet. Aztán már be is pattant és mendtünk tovább. Minden hiba nélkül lezajlott ez az egész. Visszaúton Natsu egész végig a vállamon aludt. Látszik hogy nagyon nem bírja. Nekem eközbe folyamatos halálérzetem volt. Két dolog miatt. Egy: abban a pillantban Natsu bármikor felégethetett volna, mellesleg még mindíg nem bízok bennük mágusokban. Kettő: mi van ha megtámadnak miközbe ez alszik. Én nem tudok harcolni! De szerencsére épségbe hazaértünk. "Haza"? Mégis miket beszélek? -Itt vagyunk! -szóltam be az ajtón miközbe magam után húztam Natsut (természetesen a földön) -Hello -mindenki köszönt ránk egy kedves mosoly kiséretébe **** -Lucy!!! Nekem van igazam ugye? -Nem nekem van! Lucy mondd meg neki! -Te fagyasztott vesekő fogd már be! -Ha?!?? Mit mondált? -Jól hallotad! -Te seggfej!! És mint mindíg, egymásnak ugrottak. -Ne zavarjátok Lucy-t -mondta Erza -Te csak azért mondod mert épp rólad készít interjút. -szólaltak meg egszerre Ami végülis rosszul jött ki. Erza 2 másodperc alatt leteremtette őket. Már vagy három napja itt vagyok és eddig mindeggyik valahogy így telet el. Minél gyorsabban le akartam ezt rendezni hogy végre otthon ünnepelhessek Chitose-channal és a többiekkel de úgy érzem ez így nem fog sikerülni. -A végén még örökre itt maradok. -épp hogy suttogtam de azt vettem észre hogy a Fairy Tail összes tagja csillógó kutyaszemekkel bámul rám. -Na nem! Engem otthon várnak. Ne is álmodozzatok róla. -mondta egész érthetően -A családod? -kérdezte Levy -Úgy is mondhatjuk.... -halkultam el a mondat vége felé -De ha megkérdezzük a szüleid biztos hogy megengedik! -vágott közbe reménytelien Natsu -Arra nincs szükség. -Miért? -Levy újabb kérdését hallhattuk -Nekem nincs.. nincsenek szüleim. Mindenki elhalkult. -Sajnálom. -szólt Levy -Semmi baj! Ez nem a te hibád! -mentegetőztem Mindenki a lábát názte. Éreztem hogy nagyon le vannak hangolódva. -Elmegyek veszek új tollakat és jegyzetfüzetet. - "Olyan kínosan érzem magam" Elindultam. Remélem nem bántottam meg őket vagy valami. Várj! Miért érdekel ez engem? Ők mágusok Lucy, nem kerülhetsz közelebb hozzájuk közelebb... más világba tartozol. **Eközben a Fairy Tail-ben** -Azt hittük máris ismerjük. Pedig még semmit se tudunk róla! -mondta dühösen Natsu és kezét ökölbe szorította -De én akkor is azt akarom hogy itt maradjon! De mostmár mégjobban! -szólt közbe Gray -Gray-sama? -mondta Juvia Erza az asztalra csapott és azt mondta -Gray! Ne szánalomból tarsd itt! -Én nem!! -vágott vissza Gray -Te mi nem!?? -Ti most inkább magatokat sajnáltatjátok. Ha Lucy érdekeit néznétek nem egymással ordibálnátok orba szájba. -Levy ahogy ezt kimondta elkezdett sírni -Én semmit se tudtam róla.... semmit, mégis úgy tettem mintha már rég ismerném. A francba!-Mindenki odafordult Natsuhoz. A kezeit összeszorítva állt.
