|Noragami| Isteni Szerelem

|5.rész| Elrabolva

-Végre felkeltél, Álomszuszék.-Vigyorgott valami fehér hajú férfi a rácsok túloldaláról, mivel valami elhagyatott börtön féleségben voltam.
-Ki vagy te?!-Morogtam.
-Jajj elnézést, még be sem mutatkoztam! A nevem Rabo. Szerencsétlenség Isten vagyok.
-Oh... Miért raboltál el?-Váltottam kissé ijedt pofára.
-Nos,ha Yato megtudja hogy itt vagy, el fog jönni érted, ebben biztos vagyok! És megölöm!-Kacagott,majd kiment.
-Yato...-Kezdtem el sírni-Ne..

*Pár nap múlva*
"Yato..Yato...Ne..." Hangzanak ezek a szavak folyamatosan a fejemben. Le van kötve a kezem, a lábam, és a szemem is, meg a szám. Már napok óta. Rabo azóta nem jelentkezett, ahogy Yato sem. Ha így haladok, meg fogok halni...De nem is baj talán. Yato legalább nem kockáztatja az életét értem, ahogyan Yukine sem. Ha mégegyszer elveszíteném egy szerettemet, abban biztos vagyok, hogy nem élném túl.
Hirtelen lépteket hallottam közeledni felém, ezért becsuktam a szemem, s vártam a halált.
-Css...Hiyori.-Suttogta YATO?! Majd levette a szemkendőmet, és eloldozott mindenhol.
-Yato,Yukine! Nem szabadna itt lennetek!-Suttogtam kétségbeesetten.
-Na ne legyél hülye! -Suttogta Yukine, aki Szent Kincs formájában Yato kezében volt, kardként.
Yato nem mondott semmit, csak nézett. Hirtelen felemelte két kezét, és magához szorított engem, amitől nagyon zavarba estem.
Ugyan nem láttam Yukine arcát, de tudtam, hogy vigyorgott.
-Menjünk,gyorsan.-Suttogta Yato, majd megfogta a kezemet, a másik kezével pedig Yukinét, és elmentünk.
Érdekes, hogy senki nem vett észre minket.