|Noragami| Isteni Szerelem

|6.rész| Mi van veled?

*Hazaérve*
-Hiyori, annyira aggódtunk miattad!-Ölelgetett Yukine, míg Yato csak bámult ki az ablakon,s nem volt épp jó kedve, ezt pedig mi is észrevettünk Yikune-vel. Én már nem foglakoztam nagyon vele, inkább felmentem a szobámba.

*Yukine*

-Ezt nem hiszem el,Yato! Mégis mi van veled? Miért vagy ilyen vele?-Álltam elé, és magam előtt összefontam a karjaimat.

-Yukine, te ehhez még fiatal vagy.-Morogta.

-Te mégis gyerekesen viselkedsz.-Utánoztam én is, és morogtam, majd lefeküdtem aludni.

*Yato*

Yukinenek igaza van, gyerekesen viselkedek. De annyira kellemetlen lenne csak így megkérdezni tőle, viszont nem is szeretnék rosszban lenni Hiyorival. Felálltam az ablak elől, majd a szobája felé vettem az irányt. 

*Hiyori*

Éppen zenét hallgattam, amikor valaki kopogás nélkül benyitott hozzám. Yato volt az. Tekintetét egyből rám szegezte, lassan becsukta az ajtót, majd leült mellém az ágyra. Levettem róla a tekintetem, és csak a zenére koncentráltam. Hirtelen Yato kivette az egyik fülemből a fülhallgatót, majd lassan odahajolt. 

-Hiyori, sajnálom.-Mondta rekedtes hangon, engem pedig kirázott a hideg. 

-M-miért kérsz bocsánatot?

-Amiért ilyen voltam veled.-Ölelt át.

-Miért voltál ilyen?-Jött ki pár könnycsepp a szememből.

-Bevallom..Biztos tudsz már róla, hogy pár nappal ezelőtt követtünk téged a suliba, és...Megláttalak téged azzal a másik fiúval, és..és...-Itt kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen, s mielőtt még folytathatta volna, tudtam, mire gondol, és a szavába vágtam.

-Féltékeny lettél.-Mondtam magabiztosan, és már kezdtem kicsit mosolyogni. Elfordította a fejét, gondolom zavarba jött. Hirtelen átöleltem, de olyan nagy lendülettel, hogy ráestünk az ágyra. Ő alulra, én felülre. 

-Idióta! Ő rá csak úgy tekintek, mint egy testvéremre! Nem kellett volna féltékenykedned!-Bújtam hozzá még szorosabban, és full vörösen. Felemeltem a fejemet, és láttam, hogy lefagyott, és teljesen elvörösödött.-Y-Yato?-Néztem rá. Hirtelen feleszmélt, és egyik kezét az arcomra tette, majd közelebb húzott magához, így megint ölelkeztünk. Egyikünk sem tudta, mit mondjon, de szerintem ide nem is kellettek szavak. Pár percig még így voltunk, majd elengedett, én pedig felültem, de így elég érdekes pozícióban lettünk. Gyorsan leszálltam róla, majd ráültem az ágyamra, így ő is fel tudott ülni. 

-Yato, köszönöm, hogy megmentettetek.-Néztem rá, mikor megint mellettem ült, ő csak elmosolyodott. 

*Másnap*

-Yukine, szerinted is fel kéne már ébreszteni Yatot?-Vigyorogtam rá, mire ő viszonozta ezt.

-Van is erre egy ötletem.-Egy nagy tálba öntöttünk hideg vizet, én pedig még jégkockákat is tettem bele, bementünk a nappaliba, ahol volt, majd nyakon öntüttük.:D

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-Kiáltott fel a sokk miatt, és leesett a matracról. Mi pedig szét röhögtük magunkat Yukinével.

-Így állunk?-Kelt fel vizesen a földről Yato. Nem tagadom, nagyon jól nézett ki, ahogyan a vizes haja egy része a szemébe lógott. Karon ragadtam Yukinét, és bemenekültünk a szobámba, bezártunk mindent, hogy Yato véletlenül se tudjon bejönni.

-Egyszer úgyis kijöttök!-Mondta magabiztosan Yato-Mellesleg...Elfelejtettétek, hogy tudok teleportálni.

Ijedten összenéztünk Yukinével, majd elbujtunk. Yukine az ágyam alá, én pedig a szekrényembe. Yato beteleportált.

-Hm...Vajon hova bújhattak el?-Tettette a gondolkodását,majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta a szekrényt, én pedig kiestem.

-Ez nem ér!-Nyafogtam. Majd megtalálta Yukinét is. 

-Nos, mivel ma a tettetek ellenére is jó napom van, nem állok bosszút rajtatok!-Vágott diadalittas mosolyt, mi pedig fellélegeztünk.

-Na jó, mit csináljak nektek reggelire?-Kérdeztem tőlük.

-Nekem mindegy.-Tette feje alá a kezeit Yukine.

-Én nekem sincs ötletem.-Dőlt hátra a székében Yato.

*Pár nap múlva*

Egy délután sétálgattam az utcán, estefele, amikor hátulról megszólított:

-Te vagy Iki Hiyori?-Szólt hozzám egy...Nora.

-És, ha igen?-Fordultam meg.

-Semmi. Csak annyi, hogy egy nagy szálka vagy a szemünkben.

Majd hirtelen elsötétült minden, és otthon ébredtem fel.