|Noragami| Isteni Szerelem

|7.rész| Ismeretlen Ismerősők

"H...Hol vagyok..?" Gondolkodtam magamban,majd felmértem a terepet, és rájöttem, hogy otthon vagyok. Lassan felültem az ágyamban, de ekkor egy nagy szúrást éreztem a fejemben, de ennek ellenére felálltam.
Kisétáltam a nappaliba, amikor megláttam két ismeretlen alakot.
-Szia Hyiori!!-Futott felém egy melegítős csávó, ami miatt elkezdtem hátrálni, mire ő furán nézett rám.
-Hiyori?-Jött közelebb a szőke hajú is.
Mivel egyre jobban kezdett el fájni a fejem, halkan felszísszentem, majd megfogtam a fejemet.
-Kik vagytok? Ismerlek titeket?-Néztem rájuk.
-Hehe! Jó vicc Hiyori! Jó a humorod!-Kezdett el kínosan röhögni a melegítős, mire én furcsán néztem rá.
-Honnan tudod a nevemet?!-Kiáltottam-Kik vagytok?!-Kezdtem el megint hátrálni.
-Yato...-Nézett aggodalmasan a szőkeség, ezek szerint Yatora.
-Yukine, az nem lehet! Biztos, hogy Hiyori csak szórakozik!-Mosolygott bíztatóan..Yukinere? Ismerősek nekem ezek a nevek valahonnan, de nem tudom, hol hallhattam már.
-Yato, szerintem Hiyori ilyennel nem viccelődne.-Szomorodott el Yukine azt hiszem. Ekkor a melegítősről, vagyis Yatorol lecsúszott a vigyor, és szemeiben mintha szomorúság tükröződött volna.
-Nem tudod, hogy kik vagyunk?-Nézett csalódottan rám. Megráztam a fejem. Ekkor lehajtotta a fejét, majd megfogta Yukine kezét, majd az enyémet, és felrohantunk a szobámba.
-Én vagyok Yato! Nem emlékszel? Ő pedig Yukine!-Mutatott hol magára, hol Yukinére.Láttam rajta, hogy szomorú.
-N...Nem.-Hajtottam le a fejemet. Ekkor Yato elkezdett valamit firkálni egy lapra, majd felém tartotta.
-Ez a macska sem ismerős?-Nézett csalódottan.
-Nem..De, nagyon jól rajzolsz,Yato-san!-Mosolyodtam el.
--SAN?!-Kiáltották egyszerre, majd Yato kétségbe esetten folytatta;
-Régen mindig csak Yatonak hívtál!
-De hát...Illetlenség lenne, ha csak Yatonak hívnálak, hiszen csak most találkoztunk!-Lepődtem meg.
-Yato, most mit csináljunk?-Kérdezte ijedten Yukine.
-Keressük meg Norát.-Indult kifele Yato,majd őt követte Yukine is, én meg csak itt maradtam.
Egyedül.

*Yato*
Az nem lehet. Ez nem történhet meg! Nem!!
-Nora,mit tettél?!-Kiáltottam rá egykori Szent Kincsemre.
-Csak azt, ami a leghelyesebb, Yato.-Mosolyodott el.-Kitöröltem a veletek kapcsolatos emlékeit.-Majd felmutatott egy kis gömböt.-Látod? Itt vannak.
Elkezdem szaladni a gömbért, amikor Nora egy kicsit belekarcolt.
-A.a, meg se próbáld,Yato. Meg se próbáld. Csak akkor kapja vissza az emlékeit, ha holnap eljössz erre a helyre. Hajnalban várlak, de ha nem jössz el...-Ekkor megint kicsit megkarcolta a gömböt-Tudod mi lesz. -Majd eltűnt.

*Hiyori*
-Aucs,a fejem...-Hiába vettem be fájdalom csillapítót, kicsit sem hatott.
Sőt, egyre rosszabb lett ez az egész. Hirtelen megjött Yato és Yukine.
-Hiyori, jól vagy?-Jött oda hozzám Yato.
-Miért ne lennék?...Aucs...Csak a fejem.-Próbáltam mosolyt erőltetni, nem sok sikerrel.
Ekkor hirtelen Yato összeesett, majd valami vöröses-lilás folt jelent meg a tarkójánál.
-Jajj ne! Biztos Nora fertőzött meg, ugye?!-Térdelt le mellé Yukine.

*Visszaemlékezés,Yukine szemszöge*
Yato elindult futba Nora felé, mikor az hirtelen kikerülte, és tarkónvágta Yatot.*

*Hiyori*
-M-mi történik vele?-Kérdeztem aggódva.
-Meg lett fertőződve, ami azt jelenti, hogyha nem tisztítjuk meg gyorsan,akkor meghal! De én nem tudom, mi gyógyíthatná meg!
Ekkor eszembe jutott apám régi jegyzetei, az Istenekről, és a fertőzésekről.
-A Szent Víz!-Suttogtam. Yukine felkapta a fejét.
-A közelben van egy kút, ahol Szent Víz van! Gyorsan, gyere, Yukine!-Kaptam a hátamra a félig eszméletlen Yatot. Amint a hátamon volt, éles fájdalmat éreztem magamon.
-Hiyori, a fertőzés...-Rám is átmegy.
-Semmi gond! Menjünk!-Kezdtem el futni,s a fertőzés csak haladt tovább,és tovább...Nem tudom, miért segítek rajta, de úgy érzem, muszály.
Éppen elértük a kutat, amikor elkezdtem homályosan látni.
-Öntsd le, a Vízzel!-Suttogtam, mikor letettem.
-De, Hiyori, és te-Közbevágtam.
-Ha te vagy Yato Szent Kincse, akkor a mestereddel kell amúgy is először foglakoznod! Yato-san most fontosabb! Csináld!-Majd öntöttük...Már alig láttam valamit, amikor Yato-san magához tért.
-Hiyori!-Kiáltotta, majd lecsukódtak a szemeim.