B-terv

~1~

1.rész

Nem telt el fél óra és az egész csapat bevonult a szobámba. Nem mondanám, hogy a toppon voltam. Kezdem felfogni, hogy nem röplabdázhatok többet. Egyre jobban kezd elnehezedni a szívem. A szomorúság kezdi át venni rajtam az uralmat. Nem hiszem, hogy most kéne így látniuk. Nekik mindig az erős, bátor és rendíthetetlen, nemtörődöm lánynak mutattam magam. Audrey az egyetlen aki látott összetörni. Ő az egyetlen, akiben megbízok a testvéremen kívül. Ovis korom óta a legjobb barátnőm, már családtag.

- Hogy érzed magad? – ült le mellém Katniss, az egyik ütőnk.

- Megvagyok... - mosolyogtam rájuk. Próbálom úgy csinálni, hogy ne tűnjön annyira műnek.

- Pedig elég ramatyul nézel ki! – világosított fel Audrey, a maga kedves, finom stílusában. Remélem mindenki érzi az iróniát.

- Elhiszem... - bólogattam, mire barna hajú barátnőm szeme kétszeresére tágult.

- Veled tényleg nincs minden rendben...

- Miért?! – vontam fel fél szemöldököm.

- Nem szóltál vissza! Mira, biztos minden rendben? – ragadta meg kezem a feladó.

Tíz perc múlva az edző a csapat nagy részét kitessékelte, mondván pihennem kell. Audrey ott maradt velem a sötét szobában és percekig csak néztük egymást, majd eltört a mécses. Sírva borultam barátnőm nyakába, aki ösztönből átölelve engem, s kissé megrémülve kérdezgette, hogy mi a baj. Elszipogtam neki mindent, a roppanó hangtól a pályán egészen az orvos bácsiig, mindent.

Végighallgatott, s a végén teljes sokkban folytak könnyei az arcán. Hozzá kicsit előbb eljutott az információ, miszerint soha többé nem játszhatunk együtt. 

Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk így, de Audrey kicsit eltolt magától, miután némileg csillapodott csalódottsága számlájára írható könnyek száma.  Mintha meg sem éreztem volna kezeit amikkel próbált gyengéden eltolni magától. 

- Mira! Szállj le rólam! - Simított végig hajamon, de csak morgással válaszoltam neki. - Mira! Nehéz vagy! Nem bírom el a salátalével teli fejed! 

- Nem, azért nem bírod el az okos fejemet, mert gyenge vagy! Én szóltam, hogy szállj be a fakultatív edzésbe! - Nyújtottam ki rá a nyelvem. 

- Hagyjál már az edzéseddel! Ha te sem játszol, akkor én sem! 

- Mi?! Nem! Audrey, a csapatnak szüksége van rád! Jövőre esélyes vagy a kapitányi posztra, miattam nem kell abbahagynod! - szorítottam rá a vállára. 

- Te is esélyes lennél, ha posztot váltanál! Én szívesebben lennék a te irányításod alatti csapatban! 

- De én úgy sem tudok játszani! Audrey, tartsd egybe a csapatot helyettem is! Képes vagy rá! Képesnek kell  lenned! - Mondtam mereven a szemébe nézve.  Fáj kimondani, hogy nem én vagyok a csapat támasza. Fáj, hogy nem állhatok a pályára. De nekik csak előre szabad nézniük, ki kell jutniuk a nemzetire! Apropó nemzeti... - egyébként... Nyertetek? 

Sziasztok Gombóckák!

Kis kihagyás után Dory megírta az új részt. Igyekszünk a következővel, hogy minél előbb olvashassátok Gombóckák! ;)
Ha tetszett nyomj egy csillagot és írj nekünk kommentet, hogy tudjuk: Itt vagy! Várunk véleményeket, építő kritikákat Tőletek! ;)

Találkozunk a következő részben, addig is ezer puszi:

Dorothy és Szandi