-Gyere Analice, beszéljünk.
-Clary, Alecnek szólnunk kellene előbb.
-Ne aggódjatok, felelősséget vállalok érte, én is keresztül mentem ezen, tudom milyen elveszettnek lenni. -mondta Clary, majd elindultunk egy hosszú folyosón. Az ösztöneim azt súgták, bíznom kell benne, bármilyen feltétel nélkül.
Egy óriási ajtóhoz érkeztünk, amely miután kinyílt, bűvöletes látvány tárult elém. Egy szoba. Modern, de mégis régies. Az ágy óriási volt, akár négy ember is kényelmesen elfért volna. A fal érdekesen volt kivilágítva. A bútorzat úgyanúgy keveredett a reneszánsz és a modern korral. Leültünk az ágyra, majd Clary gyengéden meggsimította a vállamat, majd bele kezdett.
-Tehát, Analice. Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy a szüleid, Árnyvadászok voltak.
-És az jó vagy rossz? -azt sem tudom mi az az Árnyvadász
-Jó. Mi árnyvadászok, megvédjuk a mondénokat..vagyis, embereket az Árnyvilágban lévő démonoktól. Minden mese, amit a vámpírokról, vérfarkasokról, és tündérekről hallottál igaz. -még mindig nem jutott el az információ az agyamig, de tovább léptem, és úgy csináltam mint aki mindent felfogott. Egy percig csendben ültünk, gondolom hagyott egy kis időt az elmémnek, majd feltettem a kérdést.
-Akkor lehetséges hogy az igazi szüeim még életben vannak?
-Nem kizárt. Tudod, volt egy nagyobb felkelés, 18 éve, amiben sok harcost elvesztettünk. Hány éves is vagy?
-Tizennyolc leszek két hét mùlva.
-Oké...akkor előbb menjünk el Alechez, és mondjuk el neki mi történt.
-Ki az az Alec? -álltam meg.
-Az Intézet vezetője, Izzy bátya. -El is képzeltem egy, a harmicas éveiben lévő férfit, pont olyan öltözékben amilyen Ethanön és Graysonon volt.
*Alec irodája előtt*
-Alec nem sokára jön, gondok voltak a farkasokkal. -mondta egy szőke srác. Mi tagadás, helyes volt. Ahogyan elnézem, Claryvel van együtt. Gyönyörű pár.
-Tehát te vagy az új baj. -ez most mit jelent? -bocsáss meg, még be sem mutatkoztam! Jace Herondale. -nyújtotta a kezét. Claryre néztem, ő pedig bólintott. Hiába a barátja, csak is Clary jóváhagyásával bízom meg az emberekben.
-Analice Erialced, amit az örökbe fogadott szüleim adtak nekem.
-Clary szóljatok Lukenak, hogy a falka egyik kitagadottja, újabb mondént változtatott át. -egy magas, húsznak sem kinéző, fekete hajú, kék szemű, fiú állt meg Jace és Clary előtt. Megakadt rajtam a tekintete. Ahogyan a szemébe néztem, a határozottság és a tűz jutott az eszembe. Pár másodpercig engem fürkészett, majd mielőtt bement az irodájába, emlékeztette a többieket a feladatukra. -Mondjátok meg neki hogy intézkedjen.
-Alec, előbb a jóváhagyásodat kérnénk. -állította meg Clary, közben Izzy sétált mellé.
-Mire? -mindenki a vörös lányra nézett, aki pedig Jace-t fürkészte.
-Ő itt Analice. A Kör felkelése idején fogadták örökbe, mondénok, így nem tudja, hogy mi is ő.
-Miért mi? Tündér?
-Félig angyal, félig mondén. Pont mint mi. Az engedélyedet kérnénk, az Intézményben való tartózkodására.
-Honnan tudod biztosra, hogy árnyvadász? -lépett előre, mintha ideges lett volna.
-A blokkoló rúna ellenére is lát minket, és az összes rúnánkat. -Alec elkerekedett szemekkel bámult.
-Kik a szüleid? -fordult felém.
-Adoptáltak, nem ismerem a vér szerinti szüleimet. -gondolkodni kezdett.
-Rendben. -sóhajtott. -Természetesen maradhatsz, de egy feltétellel. -Izzyhez fordult. -Ti képzitek ki.
-Kiképzés? -kérdeztem.
-Igen. Mit gondoltál, hogyan harcolunk a démonok ellen? -mosolygott.
-De nekem a szüleim otthon, várnak. Azt hiszik a bálon vagyok...Veronica! Hol van? -kérdeztem kétségbeesetten.
-Ne aggódj, Ethan és Grayson gondját viseli. Hazamehetsz, elköszönni anyukádtól.
-Hogy mi? Elköszönni? Soha nem láthatom az anyukámat újra? -kiborultam. Igaz, nem ő hozott a világra, de felnevelt, és szeretet adott nekem, amikor az igazi édesanyám, lehet valami démonokkal, harcolt, vagy meg is halt, amikor én boldogan éltem.
-Analice, neked ez az életed. Erre születtél.
-Akkor sem dobhatom el, csak úgy az életem.
-Oldd, meg. Mától az Intézet az otthonod, birkózz meg vele. -mondta a szemembe nézve, majd ajtóját becsapva ment hagyta el a folyosót.
Mekkora bunkó ez az Alec. Ha lehet, messziről elkerülöm.
-Ne haragudj, de nekünk mennünk kell. Ha Graysont és Ethant megkeresed mindenben segíteni fognak. -mondta Clary majd elviharzott, Jacel, és Izzyvel.
Visszamentem, a központba, ahol a legtöbb ember volt. Sehol sem találtam a barátaimat. Vagyis legalábbis Veronica a barátom. Mivel nem láttam őket ezért, tovább mentem egy folyosóra. A cipőmet levettem, hiszem már nem bírtam a magassarkúban topogni. Minden zugba benéztem, de sehol sem találtam őket. Valaki hirtelen, a semmiből, elkapta a csuklóm.
