Heartbreak Hotel |e.d. [BEFEJEZETT]

❥6❥

Nebraska

Nagyot mordulva veszem vissza a ruháimat, miközben a szuszogó fiura nézek. Ő is tudja és én is tudom, hogy a tegnapi dolgok, mind csak a vágynak köszönhetően történtek meg. Bár, nem tagadom, hogy tegnap éreztem azt a bizonyos tikket, amit csak egyszer érez az ember. A pólómat elsimítom magamon, majd a szoba kulcsát felkapva magára hagyom az alvó Ethant. Leliftezek a földszintig és a portás kezébe adom a kulcsot.

"Ilyen hamar elmész?"

Kérdezi sóhajtva. Elmosolyodom és kinézek az ajtón.

"Sajnálom, de muszály mennem. Viszlát. "

Ezzel intek egyet és elhagyom a hotelt. Egészen a szívemhez nőtt ez a hely egy-két nap alatt. Mielőtt haza mennék gyorsan elszaladok megvenni az apám által kért édességeket. Halkan csukom be magam mögött az ajtót.

"Hol voltál Nebraska?"

Töri meg a csendet apám éles hangja. Összerezzenek és felsóhajtok.

"Megvettem a kért édességeidet."

Megrántja a vállát, majd kikapja a kezemből a zacskót. Mélyen beszívom a levegőt. Talán megúsztam volna a büntetést?

"Nebraska, mellesleg ma túlórázol a kimaradás miatt."

"Rendben. Mit kell tennem."

Mosolyodom el, hisz ha nem lát mosolyt az arcomon, akkor azért is megbűntet.

"Mond neked egy Ethan Dolan nevű fiú Valamit?"

Nyelek egy nagyot. Ez nem lehet, mégis mikor és hogyan?

""De ez..lehetetlen."

"A francokat. Tudod nagy híre van ennek a fiúnak és sokat is fizetett."

"Muszály?"

Apám az asztalra csap, én pedig megrezzenek. Ezek szerint igen. Megrázom a fejemet és kizárom az összes rossz gondolatot.

"Mikor kezdek?"

"Most azonnal. Házhoz jön, úgy visz el."

A tüdőmben ragad a levegő. Ezt nem hiszem el. Az apám képes volt egy darab húsként kezelni, amit simán el tud passzolni annak aki megvesz.

"Ezt nem teheti!"

"Dehogynem."

Ekkor megszólal a csengő, én pedig megrezzenek. Remek, kezdődhet a játék. Ismét..