Heartbreak Hotel |e.d. [BEFEJEZETT]

❥10❥

Nebraska

Még sohasem láttam egy férfit sem ilyen szinten idegesnek, noha az apám mindig az. A kezein az ér kidülled, oly erősen próbálja visszafogni magát, hogy ne essen nekem, hogy levezethesse rajtam a feszültséget.

"Egyszerűen nem értelek Nebraska. Nem értem, hogy miért kell elsőre ítélni."

A szemöldökömet felhúzom és mélyen a szemeibe pillantok, amik most fénytelenek és inkább egy fekete lyukra hasonlítanak, amikben ott tátong a végtelen sötétség.

"Hogy érted?"

"Ez az ügy már rég le van zárva. A gyilkos is már rég a börtönben ül. Mégis mire volt ez jó? Hogy belém gázolj?"

A szavai hallatán lesütöm a tekintetemet és a cipőm orrát kezdem el vizslatni.

"Sajnálom E-"

"Utólag könnyű bocsánatot kérni."

Feleli jegesen, amitől kiráz a hideg.

"Mellesleg te is bocsánatot kérhetnél."

Felelem halkan, mire meglepődik.

"Miért is?"

"Mert szilánkosra törted a szívem."

"Most már akkor kvittek vagyunk. Tudod mit jelent ez?"

Kérdezi, miközben felemeli a fejemet. A szemei kezdenek visszatérni az eredeti színükké.

"Mit jelent?"

"Azt, hogy két fél szív alkot egy egész szívet."

Simít végig az arcomon, mire halkan felkuncogok.

"Nebraska, lennél a szívem hiányzó darabja?"

Igazítja hátra a szemembe lógó hajtincsemet.

"De csak, ha örökre velem maradsz. Esküdj meg rá, hogy így lesz!"

"Esküszöm."

Ezzel a számra tapasztja az ajkait, én pedig mélyen elveszek a karjai között. A szívem újra vad kalapálásba kezd, és érzem, hogy végig rá volt szükségem. Egy kirakós sem teljes, ha hiányzik belőle egy darab puzzle.

Végig én voltam az ő hiányzó kis puzzle darabkája, ami újra teljessé tehette. 

------VÉGE---------