Victor Creed's Daughter Part 2

Haliwell ügynök

Fizika órán ültem és nagyban jegyzeteltem, amit a professzor mondott, mikor meghallottam az autók hangját, mire azonnal felkaptam a fejem és az ablak felé fordultam. Nem szokott erre ennyire nagy lenni a nyüzsgés. A professzor is észre vette a nyugtalanságom és koncentrálni kezdett, majd szemei felpattantak, az órát azonnal befejezte, engem pedig az irodájába hívott.

Mikor oda értünk a tanárok többsége ott volt és néhány idősebb diák, mint Kitty, Bobby, Vadóc és Peter. Én azonnal a nagybátyám mellé furakodtam, aki ugyan olyan értetlennek és nyugtalannak látszott, mint én, de nem szólt semmit. Nem kellett sokáig várnunk három férfi lépett be, mindháromnál fegyver, mire nem tudtam visszafogni egy hangos morgást, Jimmy pedig azonnal a szám elé kapta a kezét, mint kiskoromban.

- Nyugalom! - mordult rám, mire frusztráltan kifújtam a levegőt és igyekeztem uralkodni magamon. - Nem fogták rád a fegyvert vagy igen? - kérdezte, de én csak fújtattam egyet. - Vicky?

- Nem - motyogtam.

- Akkor meg viselkedj! - tette vállamra a kezét.

A férfi, aki legelől jött viszonylag magas volt, a negyvenes évei végén vagy inkább közepén járhatott, haja már itt-ott őszült, mandulaszín szemeiből és napbarnított arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni.

- Haliwell ügynök! - gurult az elöl lévő férfihez a professzor. - Minek köszönhetjük a látogatást? - fogott kezett Xavier ezek szerint Haliwell ügynökkel.

- Bár vidám híreket hozhatnék! - mondta a férfi, mire felhúztam az orrom. Szokták mondani, hogy Ez bűzlik, ha valaki hazudik. Hát elvadultként, felfokozott érzékekkel mondhatom, hogy ez így is van. Felnéztem Jimmyre, aki ugyanúgy fintorgott, mint én, tehát ő is érezte.

- Ennyire súlyos? - kérdezte a professzor. Persze neki telepataként könnyű dolga volt, de engem nagyon idegesített, hogy nem tudtam miről van szó.

- Egy egész turista csapatra bukkantunk nem messze innen - bólintott az ügynök, mire Xavier élesen beszívta a levegőt.

- Mi olyan különleges egy turista csoportban? - kérdeztem, mire a férfi rám nézett. Tetőtől-talpig végig mért, tekintete egy ideig elidőzött a karmaimon, majd a szemembe nézett. Mérő undort láttam bennük, nekem pedig hatalmas akaraterőre volt szükségem, hogy ne morogjak vagy vicsorogjak rá.

- Az, hogy az a turista csapat darabokban, véres húscafatként került elő - mondta lekezelően. - Először egy két ember, aztán párok, most ez. Az emberek félnek, és lassan nem érik be avval, hogy állattámadás.

- Miért nem az volt? - kérdezte most Jimmy.

- Tudja mikor láttam ilyen mészárlást utoljára Mr. Howlett? - fordult egész testével a nagybátyám felé Haliwell.

- Világosítson fel! - lépett előre Jimmy fenyegetően.

- Mikor évekkel ezelőtt, még kezdő ügynökként a pszichopata bátyja után kellett nyomozzak - köpte a szavakat, én pedig nem tudtam tovább tartani magamat hangosan morogva léptem előre. - Úgy bizony. Mikor Apucit elkapta a gépszíj szép kis mészárlást tudott rendezni - intézte már hozzám a szavait. - És mily' meglepő, hogy most itt van a kicsi lánya és tőle alig néhány kilométerre ugyan olyan vérontás van, nem is egy, mint akkor, mikor Creed bevadult - mire befejezte a mondatot, már mindenki engem nézett, a tekintetük szinte lyukat égetett belém. - Könnyítsük meg egymás dolgát... - nézett rám várakozva.

- Victoria - motyogtam az orrom alatt.

- Á, Victoria Creed. Apuci vagy Anyuci ötlete volt? Vagy az anyádnak nem volt beleszólása? Azon sem csodálkoznék, ha a te létezésed is az akarata ellenére...

- Most már elég! - lépett közbe Jimmy, amiért eszméletlenül hálás voltam, mert, ha az a rohadék tovább idegel biztos neki ugrom.

- Tehát Victoria, csak annyit kérek, hogy Könnyítsük meg egymás dolgát. Valld be, hogy te rendeztél öldöklést és nekem nem kell tovább dolgozom, te pedig talán megúszod egy csinos kis golyóval a koponyádban.

- Van a gyógyulási képességem, pont mint a fajtám többi tagjának maga agyatlan seggfej - néztem mélyen a szemeibe, Haliwell állán pedig megrándult egy izom. - És most jól figyeljen arra, amit mondok, mert nem ismétlem meg. Nem. Én. Voltam - mondtam olyan lekezelően, ahogy csak tudtam. - És csak úgy mellékesen hozzá teszem, hogyha mégegyszer a szájára veszi az apámat, a fogaimmal tépem ki a torkát - mondtam és fenyegetően rá villantottam éles szemfogaimat. - Remélem értjük egymást Haliwell ügynök.

- Nem félek tőled Creed, az apádtól sem féltem. Őt nem tudtam elkapni, de téged elfoglak - mondta, majd búcsú nélkül eltűnt a két ügynökkel együtt.

- Seggfej - sziszegtem, majd körbenéztem és mindenki engem figyelt. - Mi az? - kérdeztem, de egyikük sem válaszolt. - Ti is azt hiszitek, hogy én voltam? - kérdeztem megdöbbenve.

- Vicky senki nem mondott ilyet - mondta a professzor nyugtató hangon.

- Lehet, hogy nem vagyok telepata professzor, de ebben ez esetben, nekem az is elég, ha gondolnak rá - mondtam és már kint is voltam. Nem érdekelt semmi, nem álltam meg, még akkor sem mikor hallottam, ahogy Jimmy utánam kiabál. Amikor végigmentem a folyósón a diákok összesúgtak mögöttem, én pedig megtorpantam. - Mi van?! - kiabáltam rájuk, mire többen összerezzentek.

- Vicky! - szólt rám a nagybátyám, mire rámordultam.

- Hagyjál lógva James! - avval már kint is voltam az épületből és rohantam az erdő felé.

Mikor elég mélyen voltam bent, kerestem egy kidőlt fát és leültem rá, arcomat pedig a tenyerembe temettem. Nem hittem el, hogy még a tanárok is azt gondolták, hogy én rendeztem öldöklést. Azt hittem, hogy annyi év elteltével már kiérdemeltem a bizalmukat, hogy nem hisznek vadállatnak. Megráztam a fejem és újra elindultam.

Csak néhány kilométert kellett sétáljak, hogy megérezzem a vér szagát, amit dél felől hozott a szél. Látnom kellett, tudni akartam, látni a saját két szememmel, hogy mivel is gyanúsítanak. Mikor elértem a helyet, majdnem a legközelebbi bokornak ajándékoztam a reggelimet, annyira felfordult a gyomrom. Még mindig, minden tele volt vérrel, néhány helyen húscafatokkal is, a holttesteket, már elvitték, de eltudtam képzelni, hogy hogy nézhetett ki a hely előtte. Nem képzelhetik, hogy én tettem. Erre nem lettem volna képes, ilyen féle vérontásra és kegyetlenségre soha.

A szélirány megváltozott, én pedig felkaptam a fejem és beleszimatoltam a levegőbe. Volt ott még valaki. A tarkómon lévő apró szörszálak az égnek meredtek és libabőrös lettem. Valaki figyelt.