Út a boldogsághoz ( egy macska szemszögéből)

Kaland Kaktusszal

Reggel álmosan ébredtem. Kinyitottam a szemem és... várjunk csak, kinyitottam a szemem? Ez az! Elmegyek újra felfedező útra és mindent feltérképezek. Anyuhoz rohantam, hogy engedélyt kérjek. Gyönyörű fényes, fekete bundája van. Még  az orra és a szeme is sötét árnyalatú. És olyan elegánsan lépked.
- Látom kinyilt a szemed édesem- és ahogy ezt kimondta elkezdte nyalogatni a fejem búbját.
- Igen. És lenne egy kérdésem.- anyu sejthette mit akarok mondani mert máris válaszolt.
- Persze elmehetsz. De ne egyedül. Hívd el mondjuk Kaktuszt.- itt mintha kuncogott volna egy kicsit. De hamar elkomorodott- De ne menjetek a kutyához.
- Oké! Köszi!- mondtam és szaladtam Kaktuszhoz. És csak ekkor tettem fel magamnak a nagy kérdést: mi az a kutya?

Nem sokára útnak is indultunk. Kaktusz is fekete volt mint anyu csak neki az orra és a talppárnája rózsaszín volt. A szemei pedig gyönyörű zölden foszforeszkáltak.
- Na merre induljunk?- kérdezte tőlem a bátyám (mert Kaktusz fiú).
Felnéztem és egy óriási házat pillantottam meg. Alul barna volt és apró szemcsékből állt, a többi részt pedig sárga színű festék fedte.
- Menjünk az épület fala mellett.-Kaktusz bele egyezett.- Amúgy te tudod mi az a kutya?- kérdeztem, ő meg csak rázta a fejét.
A kert nagyon tágas volt és tele volt szebbnél szebb virágokkal. Bár a föld kicsit nedves volt lehet, hogy esett az eső. Ma viszont nagyon jó az idő egy kis játékra és felfedezésre. Sütött a nap és alig volt pár felhő az égen. Éppen egy pocsolyánál álltam meg. Belenéztem és megláttam saját magam. A bundám vastag és selymes volt. És rengeteg színű. Fehér, narancssárga fekete és barna. A szemem olyan volt mint anyué. A talppárnám meg Kaktuszéhoz hasonlított. A gondolkodásból valaki kiáltása zökkentett ki.
- Ágyúgolyó!
Elfordulni se volt időm. Az egész pocsolya rajtam landolt. Kaktusz nevetve állt föl.
- Megijedtél mi?- még mindig kacagott. Megkönnyebbülve láttam, hogy ő is tiszta víz. Nekem is nevetnem kellett.- Gyönyörködtél magadban? Ne aggódj jól nézel ki.- ez nagyon jól esett.
Úgy mentünk tovább, hogy minden pocsolyába bele ugrottunk.
Később fogócskázni kezdtünk. Elkezdtem üldözni Kaktuszt aki gyorsan fölmászott egy fára. Én megtorpantam. Olyan magas volt.
- Gyere már! Ne félj!- szólt le Kaktusz
- Biztos? Nem fogunk fent ragadni?- kicsit paranoiás vagyok. De jobban szeretek előbb gondolkozni. Kaktusz pont az ellentétem.
Végül meggyőzött. Nehézkesen felmásztam és leültünk egy ágra.
- Jó magasan vagyunk!
- Ja ja. De nézd innen minden látszik!- nyugtatott Kaktusz.
Tényleg. Alattunk volt a lomtár. Ott születtünk, egy asztalka tetején egy régi kék pulóverrel bélelt ládában.
- Nézd ott van Málna és Cuki!- kiáltottam. Épp egy hosszú zöld cső szerű tárgyat szemléltek amivel Csilla apja a virágokat locsolta.
- És ott van Mancs és Foltos is.- mondta Kaktusz. Ők a garázsba akartak minden áron bejutni.- Úgy tűnik kialakultak a párok.
- Akkor nem szabadulsz meg tőlem.- nevettem fel- Te vagy a fogó!
A fán folytattuk a játékunkat. De egy idő után úgy döntöttünk jobb lesz ha inkább lemegyünk és felfedezzük a kert többi részét. És itt kezdőttek a problémák.
- Menj csak előre!- mondta Kaktusz. Láttam a szemében, hogy fél. De én is be voltam tojva, mert a fa törzse túl meredek volt.
- Itt nem fogunk tudni lemenni!- mondtam. Tudtam, hogy ez lesz a vége.
- Szerencsére van egy tervem!- Kaktusz nagyon határozottnak tűnt. Büszkén kihúzta magát, és rázendített. Elkezdett fülsüketítően nyávogni.
- Ez volt a nagy terved?!- méltatlankodtam.
- Inkább segíts!
Most már együtt nyávogtunk. Valami olyasmit hogy "segítség!" meg, hogy "fent ragadtunk a fán!" és "szedjetek le!". De nem érkezett meg a felmentő sereg.
- Oké, akkor jöjjön az én B-tervem. Kövess!- és elindultam egy vastag ágon. Aztán a közepe felé megálltam. Kaktusz tudhatta mire készülök és gyorsan közbe vágott.
- Ugye nem akarsz leugrani?
- Csak nem félsz?- lehet, hogy paranoiás vagyok de vakmerő is. És már jól kidolgoztam a tervet. Kaktusz rám hagyta a dolgot.
Tehát leugrottam. Alattam egy kisebb épület volt. A lomtár. Még anyu mondta régebben, hogy a macskák mindig a talpukra esnek. Kaktusz is felbátorodott. A puha mancsára érkezett.
- És most? Hogyan tovább?
Nem válaszoltam neki. Kaktusz egyre idegesebb lett. Én meg neki futottam és ugrottam közben a félelemtől becsuktam a szemem. Reméltem, hogy ott lesz alattam... amikor leérkeztem megkönnyebülve láttam, hogy igen alattam van, az asztalka rajta pulóverrel kibélelt ládika.
- Jól vagy?- kérdezte egy aggódó hang.
- Persze! Ugorj le te is!- utasítottam Kaktuszt
- Ááááá!- nagyon lányosan sikított. Ezen elkellett nevetnem magam. Persze neki is feltűnt, hogy mi történt.- Te végig tudtad, hogy ez itt van?- bólogatni kezdtem- Mi vagyunk a tökéletes csapat. Én belerángatlak a bajba te meg kihúzol belőle!
Mind ketten nevetni kezdtünk.
- Na gyere menjünk!
És tovább indultunk. Megint ugatást hallottam. Meg kellene nézni, hogy milyen állat és azt is hogy, hogy néz ki. Összenéztünk Kaktusszal. Rám kacsintott és ebből tudtam, hogy benne van. Annyira jól kiismertük egymást. Elválaszthatatlanok lettünk két nap alatt.
Amint megérkeztünk az ugató izéhez megszólítottuk.
- Jó napot!
- Mit akartok?!- elég mogorva. Nálunk ugyan nagyobb de ha Csilla-mércével mérem akkor tök kicsi. Zsemle színű, fényes és dús szőre volt. És még dundi is.- Takarodjatok amíg szépen mondom!- majd ugatni és morogni kezdett. Teljesen lefagytunk azt sem tudtuk mit tegyünk. Az állat felénk vette az irányt. Ekkor valaki a  farkamba harapott és hátra fele húzott. Én ijedtemben elkaptam Kaktusz farkát és az a valaki mostmár mindkettőnket rángatott. Ki a dühös jószág területéröl. Megfordultunk, hogy megköszönjük és...
- Anya!- kiáltottuk a meglepetéstől egyszerre.
- Megmondtam, hogy ne menjetek a kutyához!- dühösnek látszott.
- Ő a kutya?- kérdeztem.
- Igen. Úgy hívják, hogy Kókusz.- neki is elég vicces neve van.- Na keressük meg a többieket is.
Amikor mindenki megtaláltunk vissza mentünk a lomtárba. Mindenki elmesélte a kalandjait. De a miénk volt a legjobb. Kaktusszal összebújva aludtunk el. De nyugi nem szúrt meg.😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺😺

Sziasztok! Itt is van a kövi rész! Ha tetszett nyomj egy ⭐- ot! Köszi!