Út a boldogsághoz ( egy macska szemszögéből)

Megmentőm szemével

Csak néztem a fejét és tovább nyávogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez csak álom vagy a valóság. Egy pillanatra visszahúzódott, majd egy fém cucc landolt mellettem. Valami fanyél állt ki belőle amit a férfi fogott. Ránéztem, olyan "most mit kéne csinálnom?" fejjel.
- Ülj rá az ásó lapátjára! Utána én felhúzlak!- utasított.
Természetesen engedelmeskedtem. Úgy történt ahogy mondta. Amint kiértem már azon agyaltam, hogy mit fogok csinálni ezután. Valószínűleg megkeresem Kaktuszt. Meg talán Csipetkét is. De a megmentőmnek más terve volt velem. A kezébe kapott és őrült simogatásba kezdett. Csak egy pár perccel később szólalt meg, de akkor sem nekem. Hanem az út túloldalán lévő ház kertjében álló lánynak.
- A tiéd?
A lány csak bánatosan rázta fejét válasz képpen. Na igen, előbb kellett volna megmenteni, nem pedig itt szomorkodni! De szimpinek találtam. Ha lesz alkalmam lehet benézek hozzá.
A megmentőm bement egy nem túl messze lévő ház udvarába. Takaros kis kert. Nincs kutya helyette van egy csomó szárnyas állat. Letett a földre. Végre kinyújtóztathattam az elzsibbadt lábaimat. Az épület le volt meszelve, de nem volt le festve. Ez kicsit zavarta a szememet. Az egyik szárnyas odajött hozzám.
- Szia! Mi a neved?- kérdezte kedvesen. Szegényke kisebb volt mint én, ráadásul sárga. Bevallom éreztem egy kis késztetést hogy ráugorjak.
- Vadóc!- nyújtottam a mancsom felé- És téged?
- Nekem nincs nevem.- picikét meglepett, de különösebben nem foglalkoztam vele.
- És mi vagy?
- Egy csibe!- kezdett verdesni szárnyacskáival, ami eszembe juttatta mennyire éhes vagyok.
A férfi felemelt, ami elég váratlanul ért, majd elvitt a kert túlsó végébe, ahol volt egy tál száraz macskakaja, leöntve valami szósszal. Amint letett azonnal neki is láttam elfogyasztani a saját kis ebédemet. Persze lehet, hogy még reggeli. Vagy már vacsora? Nem éreztem az időérzékemet.
De nehogy meg tudjam nyugodtan enni az ételt, a csibe ugrott a hátamra.
- Jó étvágyat!!- kiáltotta a fülembe.
- Hát ha a hátamon maradsz nem lesz jó. Kérlek szállj le rólam!- mondtam neki határozottan. Ő az utolsó mondatomat komolyan vette és verdesni kezdett a szárnyaival, majd elrugaszkodott. Mondanom sem kell, hogy szegény még nem tud repülni, így egyenesen a kajámba esett.
- Hupsz... bocsi!!!
Csak sóhajtottam egyet és folytattam az evést. Amikor készlettem a férfi közeledni kezdett.
- Örülj amíg a földön vagy, mert a nap többi részében nem-igen lesz szerencséd állni!- mondta tök komolyan.
Én meg csak néztem rá, hogy:
- Mivan??
De válaszolni nem volt már ideje mert a férfi felkapott és bevitt a házba. Meg sem állt egy szobáig, ahol csembe volt a kék falakon. Meg volt valami fehér cucc, amibe gondolom vizet engednek és megfürödnek benne. Volt 3-4 kosár. Az egyikbe a férfi beledobott egy koszos munkakesztyűt. Egy nagy tükör előtti szekrénynél megállt. Elővett egy vödröt a sarokból és rá tette a bútorra. Mindeközben végig a kezében voltam, ami nagyon idegesített. A vödörbe vizet engedett és nyomott bele szappant. Elővett egy szivacsot, meg valami krémet aminek a dobozán egy kölyök cica volt...
Jaj nee! Ugye nem azt akarja csinálni amire gondolok! Ugye nem akar megfürdetni!🙀
Ficánkolni és nyávogni kezdtem a kezében. Kieresztettem a karmom és minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak.
- Nyugi!- szólt rám.- Nézd milyen koszos vagy! És még csatorna szagod is van.- a tükörbe pillantottam. Tényleg elég ramatyul néztem ki. A szőröm összeragadt és csomós volt. Fehér foltjaim szürkének látszottak. A talppárnám pedig tiszta sár volt.
Engedtem tehát, hogy belerakjon a hideg, szappanos vízbe, hogy lemossa rólam a koszt és a sarat, hogy bekenjen a cicás dobozú kenőccsel, majd újra lemossa a bundámat vizzel.
A 2. öblítés után rátett egy törölközőre és törölni kezdett, aztán hajszárítóval addig fújkált míg teljesen száraz nem lettem. Előszedett egy ollót és neki állt a szőrömet nyesni. Na ezt már nem hagyhattam. Megpróbáltam a kezéből kiszedni a vágó eszközt, de ő csak leszidott és rendre utasított. Amikor ezzel is kész lett egy piros masnit kötött a nyakamba. Aztán felkapott és egy szobába vitt. Letett az asztalra és lefotózott. Aztán újra a kezében kötöttem ki. Most egy idős emberhez ment aki megdícsérte a külsőmet. Következő állomás a WC volt. Nem hiszem el, hogy még oda is magával kell vinnie, de hogy még ott is a kezében fogott az egyszerűen kiakasztott. Miután végzett, kezet mosott és átsétált egy másik helyiségbe. Ahol kaják voltak ( azt hiszem ez a konyha ) és kinyitott egy bútorra hasonlító hűtőgépet ( ezt csak onnan tudom, hogy hideg volt a belsejében ) és neki állt enni. Engem meg ott fogott a kezében!😾

*****

Végre vége lett a napnak. Visszatért az időérzékem. Közben megértettem mit mondott nekem a kiscsibe. Most egy kosárkában fekszem és próbálok aludni. A férfi már itt horkol mellettem.
Lassan én is elszunyókáltam. Reggel a férfi mozgolódására keltem. Most kivételesen nem engem hanem a kosarat ( amiben voltam )  fogta a kezében. Átsétált a kerten, elköszönt az idős embertől és egy autó felé vette az irányt. A csibe utánunk szaladt.
- Szia! "SOK SZERENCSÉT!"
- Köszi! Neked is...
Alig bírtam végig mondani a mondatomat mert a férfi máris betett a kocsiba. Elindult, de nem ment lassan, úgy száguldozott mint egy... nem tudom mi. Elég sokáig utaztunk. Jó sok ház mellett mentünk el. Az egyiknél meg is álltunk. Nagyon magas volt és sokat kellett lépcsőzni. Most az egyszer örültem, hogy a kezében voltam. Végre megállt az egyik emeleten és bekopogott az ajtón. A férfival egykorú nő nyitotta ki. Nem köszöntek, látszott, hogy annyira nem bírják egymást.
- Mond, hogy te nem macskát adsz neki!- szólalt meg a férfi.
- Nem macskát adok neki.- ismételte a nő- Amúgy is én már átadtam neki az ajándékomat.
- De megbeszéltük, hogy egyszerre kapja meg mindkét ajándékot.
- Tudom de...
- Nehogy megint elkezdjetek veszekedni!- szólt rájuk valaki.
- Szia kicsim!- köszönt neki a férfi, aki úgy tűnik az apja.- Boldog szülinapot!- ment be velem együtt a lakásba. Az előszobában álltunk meg ahol a férfi lánya állt. Barna, hosszú haj, barna szem, átlagos arc. 14 év körüli, magas termetű, vékony lány. Rövid ujjú sárga pólót viselt, rövid nadrággal. Egy fekete karkötő volt a csuklóján. Körbenéztem. Jól berendezett szobák. Minden illik mindenhez. A férfi átnyújtotta a kosarat benne engem a lánynak.
- Tessék Luca már elég nagy vagy ahoz, hogy egyedül nevelj egy cicát!
- WOW! Köszi!- kivett a kosárból és megsimogatott.
- Mit kaptál anyádtól?
Luca beleharapott alsó ajkába, ekkor egy vakkantás hangzott el. A férfi megdöbbenve nézte a felénk szaladó kutyát. Egy kutyával fogok együtt élni! Idősebb volt nálam. Nem sokkal csak egy kicsit.
- Tudom, hogy utálod a kutyákat...- mentegetőzött Luca- de.. anya meg utálja...a...macskákat!- nyögte ki. Ez nagyon fura. Mármint létezik olyan ember aki nem szereti a cicákat?

Sziasztok!
1060 szó!🙌
Remélem tetszett! Ha igen akkor kérlek jelezd! Remélhetőleg nem sokára új rész!😂