Út a boldogsághoz ( egy macska szemszögéből)

Első hét

Nem emlékszem milyen volt születni. De kifárasztott ezért kicsit szunyókáltam. Amikor felébredtem ásítottam egy nagyot. Mellőlem öt vékonyka hang nyavíkolt. Úgy döntöttem én is megpróbálkozok ezzel a furcsa tevékenységgel és meglepően jól sikerült. Nem sokára valakinek a közelségét éreztem gondolom anyu volt. Éhes voltam ezért testvérkéimmel együtt megpróbáltam lábra állni. Nehezebb mint gondoltam. Anyu bátorított minket. Apró léptekkel közeledtünk felé. Amikor éreztem, hogy megérkeztem, az emlőt kezdtem keresni. De nem találtam ugyan is nem láttam semmit. A szemeim nem akartak kinyílni. Kezdtem kétségbe esni. Ekkor valaki a grabancomnál fogva felemelt és egy emlőhöz rakott le. Én nyávogással jeleztem, hogy köszi, és nekiálltam enni.
- Apu nézd Bolyhosnak kiscicái születtek!- amikor ezt a hangot meghallottam elkezdtem remegni a félelemtől.
- Ne féljetek ő a gazdám Csilla. Nem fog bántani.
Anyu szavai megnyugtattak. Azt is elmondta, hogy ők valami ember félék. Az a kislány megsimogatta anyut és megkérdezte az apját, hogy felvehet-e minket.
- Csilla őket még nem lehet megsimogatni. Most inkább hagyjuk hagy pihenjenek.
És el is mentek. Hozzá dörgölőztem anyuhoz és elnyomott az álom.

Nagyon kíváncsi vagyok a világra, de a szemeim még mindig nem adták meg magukat. Már 5 nap telt el úgy, hogy csak aludtam ettem és újra aludtam. Izgalomra vágyom. Ezért úgy döntöttem fel derítem a terepet. Magas helyen lehettem, mert a földre érkezés fájt egy kicsit de hamar összeszedtem magam. Először a virágok illatát éreztem. Nagyokat szippantottam és élveztem a nap sütést🌞. Aztán szép komótosan útnak indultam. Egy ház mellett sétáltam. Nagyon élveztem pedig semmit sem láttam. Éppen irányt váltottam amikor valaki megszólalt.
- Hogy kerül ide egy kis macska?- egyből ledermedtem. Egy frappáns válaszon gondolkodtam, de valaki megelőzött.
- Lehet, hogy Bolyhosnak is születtek kölykei.- ők is cicák lehettek, mert nyávogva beszéltek.- Eltévettél kicsikém?- kedvesnek tűntek.
- Nem!- jelentettem ki büszkén- felfedező úton vagyok.
Kicsit tanakodtak még aztán azt mondták "SOK SZERENCSÉT!" és elmentek. Én is tovább indultam. Megkerültem a házat. És még egy emberrel is összefutottam. Ő megsimogatott és ez nekem nagyon jól esett.( Azt szokták mondani a kölykök félénkebbek és úgy se mennek oda ha hívják őket. Hát ez nem teljesen igaz a kiscicák kíváncsiak és szeretik ha foglalkoznak velük. Tehát általában oda szoktak sétálni.) Hozzá dörgölőztem majd ott hagyott. De én beértem ennyivel is.
Nagyon tetszett ez a kis túra és eldöntöttem hogy ha nagy leszek felfedező leszek. Már haza fele tartottam amikor ugatásra lettem figyelmes. A hang felé vettem az irányt remélve hogy a gazdája barátságos. De hamar rá kellett jönnöm hogy tévedtem.
- Nem mész innen macska?! Ez az én területem!- kiabált rám.
- Bocsi! Nem akartalak zavarni!- nagyon megijedtem behúztam a farkam. Nagyon mély hangja volt. Bár nem láttam azt mégis megtudtam állapítani hogy nagyobb nálam ja meg azt is,hogy elég morcos. Elakartam menni, de valaki a hónaljamnál fogva felemelt.
- Fogadjunk, hogy eltévedtél!- a hangjából rájöttem, hogy Csilla az- Vissza viszlek Bolyhoshoz.
Úgy tűnik el kell fogadnom, hogy anyut Bolyhosnak hívja. Kíváncsi vagyok nekünk milyen hülye nevet ad majd. Amint megérkeztünk letett a többiek közé akik épp akkor ébredtek fel. Anyu rögtön felelősségre vont. Ilyenek az anyák. De Csilla még mindig nem ment el.
- Oké akkor te leszel Málna- simogatta meg az egyik testvéremet- Te Kaktusz, te Foltos, te Cuki, te Mancs- már csak én maradtam- te pedig legyél Vadóc.
És mint aki jól végezte dolgát elment. Ahhoz képest jó nevet kaptam. Mi az, hogy Kaktusz?!😸🌵
- Micsoda?!- értetlenkedett a tesóm Kaktusz is- Ez a legrosszabb név!
Kicsit csalódottnak tűnt. Azonnal vígasztalni kezdtem.
- Nem olyan rossz. Sokkal jobb mint például a Mál...- persze Málna dühösen morgott rám és gyorsan kijavítottam- ...mint a Vadóc.
A délutánt Kaktusszal töltöttem. Nagyon jó fej! Ő a legjobb barátom.
Este anyuhoz dörgölőztem és elmeséltem neki a felfedezést. Aztán el is aludtam.

Sziasztok ez az első könyvem remélem tetszett! Igyekszem majd a kövi résszel.