Prológus

32 4 1
                                    

Azt hiszik ismernek. Talán ha nem folyton a munkájukra figyelnének ez így is lenne. De nem így van. Lassan 16 éve élek velük és eddig sikerült elkerülnöm bármilyen konfliktust. Én a magam dolgával foglalkoztam, ők meg az övékkel. Ha kellett valami mindig a kezembe nyomták a bankkártyájukat és nem foglalkoztak velem tovább. A szüleim már csak ilyenek.

A suliban jó jegyeket szereztem, voltak barátaim, de senkivel nem alakítottam ki szoros kapcsolatot. Mondhatni kicsit magányos voltam. Mivel sem anyu vagy apu sem pedig a korosztályom nem kötött Carbondale-be nem bánkódtam, mikor a szüleim elküldtek New Jerseybe egy bentlakásos gimibe. Tulajdonképpen még meg is köszönhetem ezt nekik. Egy kisvárosban kevesebb az esély, hogy igazi barátokat és kalandokat szerzek. Márpedig engem az adrenalin éltet. Minden veszélyes dolgot kipróbáltam, mikor a keresztanyám elvitt kirándulni évente, de mióta családja van már nem jut rám ideje és Londonból amúgy sem könnyű elszökni egy kisgyerek mellett. De még így is  hetente beszélünk. Ő az egyetlen a családból akivel tartom a kapcsolatot.

A nagyszüleim már kiskoromban  meghaltak. Anya pedig összeveszett a nővérével így nem tartják a kapcsolatot. Nekem pedig nincsenek testvéreim.

Kiskoromban néha azt kívántam bárcsak elmehetnék jó messzire innen, hogy felfedezhessem a világot.
Azt hiszem, hogy ez az utazás New Jerseyvel kezdődik.

Sziasztok! Ez az első amit publikálok tudom nem hosszú, de prológusnak szerintem elmegy. A többi részt igyekszem hosszabbra írni. Kérlek írjátok meg, ha tetszett!

BetévedveWhere stories live. Discover now