Betévedve

1.

Ashley Wellesley. Hosszú kávébarna haj, sötétkékszem, 170 cm magasság, 56 kiló. Ez vagyok én. Szabadidőmben szalon táncra vagy jazz balettre járok. A tanárom szerint egy őstehetség vagyok. Sajnos Carbondale-ben nincsenek táncórák ezért New Yorkba járok át. A szobám is inkább táncteremre hasonlít, mint az eredeti funkciójára. Az ajtóval szemben van az ágyam felette egy ablakkal. Egyik oldalt beépített szekrény van, míg a másik egy tükör fal korláttal. Az ajtó mellett egy fésülködő asztal van. Nagyon szeretem. Talán a szobám az egyetlen ami hiányozni fog innen. Táncolni New Jerseyben is tudok ezt nem sajnálom. Sőt örülök, hogy itt hagyhatom ezt a helyet.

Még egyszer utoljára visszapillantok arra a helyre ahol életem 16 évét töltöttem, majd megfogom a bőröndöm és húzni kezdem lefelé.

A sofőr akit anyáék kibéreltek, hogy elvigyen az új sulimba már a kapu előtt állt. Anya egy gyors puszival elköszön. Apa dolgozik, nem jött ki elém. Berakom a cuccaimat a csomagtartóba, majd beszállok hátra és elundulunk új életem felé.

***

Bő három óra autóút után elém tárult a világ legcsodásabb látványa. Az iskola hatalmas volt. Bizonyára elég régen építették, - erről árulkodott az épület építési stílusa - de szépen karbantartották. Az főépület mellett volt a kollégium. Két szárny szimmetrikusan nézett le a bőröndöt cipelő diákokra.

Fantasztikus, ez az első gondolatom, majd kiszállok és felnézek új "otthonomra". Otthon. Milyen furcsa egy szó. 16 évig éltem egy helyen mégsem éreztem soha otthon maga, míg ez az iskola 2 perc alatt befészkelte magát a szívembe. Fogalmam sincs, hogy történt. Kiszállok a kocsiból és elmosolyodom. Olyan mintha egy mesébe csöppentem volna.
A sofőr kipakolja mellém a csomagjaimat és miközben én már befelé igyekszem, elhajt. Lánykoli, fiúkoli.  Jobbra, balra. Szinte ugyanolyan a két hely. Belépek és egy porta fogad. Az ablakban ülő nő eligazít majd megyek is tovább. Szerencsére - drága magániskola révén - nem kell a lépcsőn felvinnem a bőröndömet. Beszállok a liftbe és megnyomom a 3-as gombot. Harmadik emelet 189-es szoba. Belépek. Két-két íróasztal fogad a két szemközti fal mellett. Felettük egy-egy polc, mögöttük két emeletes ágy. Elég nagy helység ahhoz, hogy négy ember kényelmesen elférjen. Kellemes helység, ez jut eszembe róla. A falak halvány lilára van festve, a szőnyeg egyszerű fehér az ágytakaró virágmintás. Én voltamaz első. Lepakoltam egy alsó ágyra és elindultam földeríteni a terepet;)