Betévedve

2.

Az épület hatalmas. A fürdőszbát a folyosó végén találtam, ezen kívül volt egy könyvtár, tanári és számítástechnikai szoba a kollégiumban. Gondolom a fiú kollégium is hasonló lehet, mert kívülről ugyanolyannak tűnt.

Mikor visszaértem a szobámba már egy középhosszú vörös hajú lány pakolta le a dolgait a felettem lévő ágyra.
- Szia! - mosolyogtam rá kedvesen. - Ashley vagyok. - Porcelánbaba arca most felém fordult.
- Helló! Én meg Belle. - mosolyodott el. Örültem, mert úgy gondoltam, hogy jól kijövünk egymással. Elindultam, hogy én is kipakoljak, de ekkor egy világosbarna hajú lány robbant be a szobába.
- Uram atyám! Elkéstem? !
- Nem. De miről kértél volna el? Hacsak nem a vacsorára gondolsz, de az csak később lesz. -válaszoltam.
- Á, csak megszoktam, hogy mindig minden honnan elkések. - ezen mosolyognom kellett tök aranyos ez a lány.
- Lindsey már csak ilyen. Én Zoe vagyok. - szólalt meg mögötte egy szinte ugyanolyan lány. Az egyetlen ami megkülönböztette az ikreket az Zoe hajában lévő lila tincs volt. Kétpetéjüek voltak, ami a személyiségükön is látszott, mert míg Lindsey egy szétszórt, de alapvetően optimista lánynak látszott addig Zoe sokkal távolságtartóbb volt. Úgy gondoltam nem lesz itt nagy gond.
Miután mindent kipakoltunk és megismerkedtünk a csoportvezetőnkkel, lementünk vacsorázni. Természetesen egy asztalhoz ültünk, mert senki mást nem ismertünk a teremből. Ezért is lepődtem meg amikor valaki a nevemen szólított.

- Hé, Ashley! Úgy örülök, hogy látlak. De rég találkoztunk. Talán nem emlékszel rám, de... - egy szőke hajú zöld szemű lány nézett rám derűsen. Nem volt kifejezetten szép, de egész helyesnek mondható. A mondandójában hatás szünetet tartott hátha mégis beugrik róla valami, de nem jutott eszembe semmi. - Charlotte vagyok. Tudod New Yorkban együtt jártunk táncra. Leülhetek?
- Persze. - válaszoltam, mert bár tényleg nem emlékszem rá egész kedvesnek tűnik.
- De tényleg - csacsogott tovább - folyton csodáltam a tánctudásodat, egyszerűen annyira jó vagy.
- Köszi - mondtam végül, mert fogalmam sem volt mi mást mondhatnék.
- Hé, nem akarsz velem ülni ebédnél? - csillant fel a szeme. Egyszerűen nem volt szívem nemet mondani. Ahogy ott nézett rám reménykedően csak arra tudtam gondolni, hogy végre lesz egy igazi barátom. Még soha nem volt velem senki ilyen kedves és barátságos, úgyhogy úgy gondoltam kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget.
- Annak nagyon örülnék. - válaszoltam. Még beszélgettünk egy kicsit a lányokkal, majd elköszöntem Charlottetól és elundultunk a szobánkba.

Gyors zuhany után pedig aludni készültünk. Miután már mind az ágyban voltunk megkérdeztem a lányoktól mi a véleményük Charlotteról.
- Én nem kedvelem. - szólalt meg Zoe.
- Nekem sem szimpi. - válaszolta Lindsey.
- Egy kicsit erőltetettnek tűnik. - mondta Belle.
Én kedvelem. Ezzel a gondolattal aludtam el.

***

Másnap közös volt a rajz és a matek órám Charlottetal. Kiderült, hogy ő sem szereti a nyelvtant és vele is folyton kitolt a magyar tanár. Ráadásul ugyanaz a kedvenc ételünk és egyikünk sem eszi meg a májat. Ugyanúgy szeretünk színházba járni és mindketten szeretjük a háziállatokat. Ugyanazokat a zenéket szeretjük és olyan is egyke.

Ebédnél épp arról beszéltem, hogy a Mielőtt megismertelek a kedvenc filmem, amikor közbevágott:
- Zach folyamatosan téged bámul. Szerintem bejössz neki. - kacsintott.
- Ki az az Zach? - forgolódtam.
- Nézd! Ott! - mutatott egy igen helyes sötétbarna hajú srácra aki akkor kapta el a tekintetét amikor ránéztem.
- Gyere! Bemutatlak neki! - húzott fel a székemről.
- Mi?! De... - nem volt időm befejezni a mondatot már rángatott is Zach-ék asztalához.
- Sziasztok! Szia Zach! Szeretném bemutatni a legjobb barátnőmet!
- Szia! - köszöntem. A szám teljesen kiszáradt annyira ideges voltam.
- Helló! Zach. - köszönt lazán.
- Ashley.

Miután az asztal többi tagja is bemutatkozott amire nagyrészt nem figyeltem, mert a szívverésemet kellet szabályoznom, Zach olyat kérdezett amitől köpni-nyelni nem tudtam.
-Nem lenne kedved pénteken elmenni egy moziba?
- Hát..
- Nagyon szívesen elmegy. - válaszolt gyorsan helyettem Charlotte helyettem.
- Klassz. Hatkor felmegyek érted. - ettől a kijelentésétől azt hittem  elájulok.
- Ha most megbocsátotok nekünk mennünk kell. - tolt el onnan a barátnőm, mert úgy álltam ott mint aki képtelen emberi életjelre. Amikor a folyosóra értünk eltátottam a szám.
- Zach. Épp. Most. Hívott. El.  Egy. RANDIRA!!! ÚRISTEN!! Várj! De nem is ismerem!
- Erre való a randi! - válaszolta Charlotte. - Szerintem adj neki egy esélyt, egész helyes. Na, de gyere, mert lekéssük a nyelvtant.

Arra gondoltam milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen barátnőm van és egy ilyen helyes srác hívott randira. Kedvelem ezt a helyet.