Betévedve

3.

Egy hét múlva már a suli leghelyesebb fiújával jártam és az összes lány az én helyemben szeretett volna lenni. Bevallom eleinte zavart a túlzott figyelem, de hála a világ legjobb barátjának és barátnőjének sikerült elbánnom a zavarommal.
Zach folyton odafigyelt rám bármi aggasztott neki elmondhattam. Minden nap különféle programokat talált ki és egyszer végig nézett velem egy romantikus vígjátékot. Bár a szenvedésein nevetnem kellett. Elvitt Charlottetal egy dupla randira, bár akit a barátnőm magával ráncigált enyhén flúgos volt, így aztán nem lett belőle semmi. Kicsit sajnálom érte, mert míg én mindent megosztottam vele a párkapcsolatomról addig ő nem tudott semmit mondani. Így aztán küldetésemnek tekintettem, hogy összehozzam valakivel.

Amíg azon gondolkodtam vajon James vagy Cooper illik inkább Charlottehoz, a nyelvtan tanárunk Ms. Cole nézett rám jelentőségteljesen.

- Tehát mi a véleménye Ms. Wellesley. - Jézus Krisztus mi volt a kérdés? A francba! Most mit csináljak? Mért kell nekem mindig mással foglalkozni? Mért nem tudok egyszerűen odafigyelni az órán? Mindenki engem bámul. Kétségbeesetten kutattam az agyamban hátha beugrik valami, de persze ilyenkor semmi nem jut eszembe. Máskor bezzeg be nem áll a szám.
- Pszt. - súgta Belle. - Alany.
- Alany? - ismételtem a tanárnak.
- Máskor ne gondolkodjon annyit Ashley. Vagy viselje a következményeket. - fellélegeztem amikor megszólalt a csengő.

Belle elkezdett pakolni a következő órájára. Odamentem és megszólítottam.
- Hé, kösz, hogy segítettél. Nem igazán szeretem a nyelvtant. Nem akarsz mellettünk ülni ebédnél? - kérdeztem mire felcsillant a szeme. Ekkor Charlotte pattant mellém és egy hatalmas mosolyt küldött a mellettem állónak.
- Igen, az tök jó lenne csakhogy már nincs elég hely az asztalnál. - látszólag elszomorodott, de nekem kissé erőltetettnek tűnt. - De nem baj talán máskor lesz elég hely. Gyere - fordult felém - menjünk ebédelni! - nem tudom mi volt ez az előbb, de úgy gondoltam nem foglalkozok vele. Ha bajuk van egymással majd megoldják.

Az ebéd mára hamburger és gyümölcs volt. Az egyik kedvencem.
- Fúj, hogy nem tudnak valami ehetőbbet adni? - szólalt meg Charlotte.
- Én szeretem. - válaszoltam, de közben valami egészen más vonta el a figyelmem.

Az egyik kocka megpróbált beszélni Heatherrel. Heather másodikos volt és a mi asztalunknál ebédelt. Már három napja egy "begubózott stréberről" beszél aki folyton nyomul rá. Nem értem miért nem magyarázza meg neki, hogy nem érdekli, ahelyett, hogy abban a hitben hagyja, hogy viszonozza az érzéseit.

- Az ebédlő alapvetően négy klikkre van osztva, - magyarázta egyszer Charlotte - vannak a kockák és stréberek akiket a tanuláson és a Word of Warcraft - on kívül semmi nem érdekel. Aztán van még egy összeverődött banda, akik a színjátszósokból, az újságírókból és a közömbös emberekből állnak. - köztük láttam a szobatársaimat is. - Nem túl népszerűek, de nem tartoznak a lúzerek közé. - folytatta a barátnőm. - Aztán következünk mi. - hát igen mi már elég népszerűek vagyunk. A mi csapatunk pár plázacicából áll, akiknek a műkörme nagyobb az IQ-jánál, az atlétikásokból, a táncosokból. Szerintem jól megvagyunk, de azért elkellne egy kis ész is.

-És az iskolai hierarchia légtetején a focisok és a pompomlányok állnak. Velük még soha senki nem mert vitatkozni. Azt mondják a vezetőjük, Jace lefejelt egy vegzőst elsős korában, de úgy hogy megrepedt a koponyája. De ha engem kérdezel ez csak egy városi legenda. - nem tudtam mit higgyek hiszen Jace vonzó pasi volt, hatalmas, kidolgozott testel. Némelyik elsős már a látványától elszaladt. Jace ebben az évben harmadikos és ő a legfiatalabb csapatkapitány az iskola történetében.

Most is figyelemmel kísérte az eseményeket, mint aki, ha nagyon eldurvul a helyet bármikor kész közbeavatkozni.

A figyelmem megint az egyre hatalmasodó vita felé fordítottam. A
fiú egyre vörösebben állt a lány előtt látszott rajta, hogy nem szokott a figyelem középpontjában lenni. Heather teljesen megnémult. Egyből leszűrtem, hogy tetszik neki a fiú, csak nem akart leereszkedni egy lúzer szintjére. Úgy ült ott, mint aki karót nyelt és lopva kétségbeesett pillantásokat vettett a srácra.

- Heather ez az a nyomi aki zaklatott? Nem mintha bárki ki nézné belőle, hogy meg tud egyáltalán szólalni. - gúnyolódott Zach egyik haverja, Ash.

- Heather beszélhetnénk? - próbálkozott a fiú.

- "Heather beszélhetnénk?" - nyávogott Ash. Zach és a haverjai hangosan röhögtek.
- Nem tudsz valami eredetibb csajozós dumát? - kiabálta túl a röhögést James. Na ezzel ki is lőtte magát Charlotte lehetséges fiúi című listámról.

Úgy gondoltam nem várok addig míg egymásnak esnek, ki tudja ki sérülne meg, ráadásul egyre nagyobb lett a tömeg így nem kell sok idő és egy tanár is felbukkan.

Ott hagytam a pulton a tálcámat és elindultam a csődület felé.
- Ashley te meg mit csinálsz? - kiáltott utánnam a barátnőm, de nem foglalkoztam vele.
- Állítsd le magad Ash! - mondtam határozottan.
- Különben mi lesz? Megversz? - vágott vissza. Közelebb hajoltam hozzá.
- Még az is lehet.
- Ne már cica! - szólalt meg Zach. - mi csak szórakozunk egy kicsit, igaz Sullivan? - fordult a sráchoz.
- Szórakozás?! - sikkantottam. - Az nektek a szórakoztató, hogy másokat nyilvánosan megalázhattok? - Ezt meg hogy képzeli?
- Ashley! - próbált meg nyugtatgatni Zach. - Brandon zaklatta Heathert.
- És az meg sem fordult a fejemben, hogy Heather is ugyanúgy szereti Brandont? - erre mindenki megnémult. Heather arca a paradicsomnál is vörösebben izzott és úgy tátogott, mint egy hal. Az összes szem rá szegeződött. A reakciójából mindenki leszűrte, hogy beleszeretett Brandon Sullivanbe, egy másodikos kockába. Sajnáltam érte, hogy ilyen helyzetbe hoztam és tudtam, hogy a mi klikkünk nehezményezni fogja az esetet, de tennem kellett valamit Brandon érdekében, ha ő nem képes.

- Heather igaz ez? - kérdezte Brandon.

Egy ebédlőnyi diák várta a válaszát. Voltak akik arra vártak, hogy megcáfolja és voltak akik drukkoltak, hogy igent mondjon. Heather rémülten szetnézett, majd megállapodott rajtam. A tekintetembe mindazt próbáltam belezsúfolni, amit gondoltam. Azt üzentem neki ne szúrja el és nem számít mit gondolnak mások, ha ő boldog.

A tekintetét újra az előtte álló srácra szegezte. Felállt és kihúzta magát. Komoly arcal nézett Brandonra.
- Brandon Sullivan. Szeretlek. - és mindenki szeme láttára megcsókolta.