woman - styles.

part 2/2; Harry

- Nem gondolod, hogy túl arrogáns és bunkó vagy? - huppant le mellém Niall.

A busz leghátsó ülésén ülve döcögtünk a következő megálló felé, s csak reménykedtem, hogy egy kicsit egyedül tudok maradni a gondolataimmal, de Niall lerepült a jó Istentől, hogy jobb útra térítsen. Fasza volt.

- Nem - vontam meg a vállam, válaszolva kérdésére.

- Arabellával - tette hozzá. - Tudod, hogy milyen nehéz neki. Akkor meg minek nehezíted meg mégjobban szegény életét? Szerintem pont nem kíván egy ilyen seggfejt, mint te a háta közepére - mondta. - Csak gondolkodj el, oké?

Igaza volt a szöszinek. De én olyan szinten makacs voltam és tartottam magam, hogy nem hallgattam rá.

- Átgondolom - mormogtam, majd fejemet az ablaknak döntöttem és úgy figyeltem az elsuhanó tájat.

Tudtam, hogy igaza volt. Teljesen tisztában voltam vele és ez zavart a leginkább. Nem tudtam ellenállni annak a szorító érzésnek, amit bűntudatnak hívnak. Egyszerűen felemésztett és nem tudtam vele mit kezdeni. Elhatalmasodott rajtam az a Harry, aki Arabella mellett voltam. Törődni akartam vele. Megóvni mindentől. Szeretni úgy, ahogy eddig senki. Egyszer ezeket már megpróbáltam, de elbuktam. Szóval felesleges lenne visszamenni hozzá. Ara nem arról volt híres, hogy második esélyeket osztogat bárkinek. De mégis reménykedtem abban, hogy nekem megadja azt a bizonyos második esélyt. Bármi áron képes lettem volna visszaszerezni. Vagyis csak azt hittem. Az egyik felem akarta, a másik pedig a bunkó, seggfej oldalam volt.

- Ezt nem átgondolni kell Harry - csattant fel Niall. Meglepetten kaptam tekintetem arcára. Sose szokott csattani, mindig az a nyugodt ember. Ritka alkalmak egyike, amikor felemi a hangját. Furcsa volt így látni. - Arabella megérdemelné azt a törődést, amit te próbáltál megadni neki! Jól tudom, hogy vissza akarod szerezni, de ha folyton csak megbántod és újabb köröket forgatsz a késeddel a szívében; soha a büdös életben nem fogad vissza. Én egyetértenék vele. Ne értsd félre, de kibaszott seggarc vagy - mondta. - Arabella nem ezt érdemelné - mormogta halkabb hangon, és ekkor esett le. A szöszi érzéseket táplált Ara felé. Döbbenten figyeltem fel rá. Ezt nem hiszem el.

- Neked tetszik Ara! - mutató ujjammal megböktem mellkasát és összeszűkített szemekkel néztem rá. Niall arca kipirosodott, ezzel már tudtomra adta, hogy igazam van. -  Ezt nem hiszem el! - torzult grimaszba arcom. - Komolyan Niall?

- Nem tehetek róla Harry! - gesztikulál kezeivel indulatosan, s tekintetét össze-vissza kapkodja. Nem akar rám nézni. - Ara annyira tökéletes. Annyira megragadja az embereket. Még a tiszta személyiségéhez egy gyönyörű külső is van. Hogy ne tetszene egy ilyen lány? Hisz ő maga a lány - áradozik, és én meglepődve hallgatom. Teljesen azonosulni tudok a szavaival. Magam is ezért szerettem Arába. Renegeteg tudnék arról mesélni bárkinek róla. De azt nem tudnám szavakkal kifejezni igazán, hogy mennyire szeretem. Viszont tudom, hogy Niallnek igaza van; nem érdemlem meg Arát. Túl tökéletes hozzám. Vagy csak én vagyok túl tökéletlen hozzá. Lehet, hogy ezért egészítenénk ki egymást? Nem hiszem. Az én személyiségem abszolút nem egy kibírható, szerethető és elfogadható dologkémt funkcionál. Mit is gondoltam? Hogy egyről a kettőre visszafogad a lány, aki mindenki közül a legszebb és legjobb? De végülis én Harry Styles vagyok.

- Ezaz! - emeltem fel a fejem a nagy gondolkodásból. Niall rögtön rám kapta a fejét. Meglepve mustrált, hisz percek óta csendben ülünk, s csak a busz és a város hangja tört be kettőnk között. - Én Harry Styles vagyok! És én, Harry Styles vissza tudom szerezni életem szerelmét! Mivel én vagyok az ellenállhatatlan Harry Styles!

- Hah - horkant fel a mellettem ücsörgő szöszi. - Meglátjuk.

Hát akkor így állunk Niall.