VI.

5.1K 238 27
                                    

Apám a mamáéknál éjjel ismét megvert. Az egész testemet kék, lila és zöld foltok borítják, és nagyon nehezemre esik mozogni. Éjjel álomba sírtam magamat.

Reggel a nagyi (legnagyobb örömömre) nem engedett minket haza, hanem marasztalt minket ebédre, hisz egy nagyon kedves barátnőjének és fiának be szeretne minket mutatni.

Úgyhogy apám tervének lőttek, hisz nem tudtunk haza indulni.

A szobámba vissza kullogtam, majd kerestem egy hosszú nadrágot és hosszú ujjút.

Felvettem magamra a ruhákat, majd a hajamat kifésültem, felcopfoztam.

Sminket nem használhatok, így a sötét karikák a szemeim alatt nem tudtam eltüntetni.

- Darcy Angelina! Gyere, most azonnal. Köszönsz, bemutatkozol, majd leülsz s meg se mukkansz egész végig. Ha el mered magadat szólni, tudod mi fog történni... - jött be apám hozzám. Bólintottam egyet, majd leindultam, apám mögött lassan lépkedve.

A nappaliba ment apám, így oda követtem én is.

A kanapén ketten ültek, egy nő, és... Harry. Mikor a tekintetünk találkozott, mindketten döbbenten meredtünk egymásra.

- Jó napot. - köszöntem nagy nehézkesen.

- Szia! Anne vagyok, ő pedig a fiam, Harry. Jajj, a nagymamád annyit mesélt rólad!

- Köszönöm. - mondtam halkan. - Én Anabella vagy pedig Darcy.

- Tudom. - ölelt meg Anne, ami nagyon váratlanul ért, de óvatosan vissza öleltem.

- Gyertek Drágáim enni! - hallottuk meg nagyim hangját, mire mindenki a hatalmas ebédlőbe tódult.

Nekem anyám mellé kellett ülnöm, mellém pedig Harry ült le. Apám velem szembe ült, mellé Anne, a másik oldalára a nagyi, az asztalfőhöz pedig nagypapa ült.

Az ebéd szótlanul telt. Én keveset ettem, mint mindig. Elég régóta étkezési zavarral is küzdök.

Miután mindenki jól lakott, apámék mézes-mázas hangon elköszöntek a nagyiéktól, majd az ajtón engem kilökve elhagytuk a nagyiék házát.

•••

- Most pedig, meg fogod tanulni, hogy hogyan kell viselkedni. Vetkőzz le meztelenre! - üvöltött rám apám a szobámba, mire remegve elkezdtem levetkőzni. Próbáltam magamat takarni, de apám felpofozott.

Lelökött az ágyamra, majd a vaskorlátokhoz kikötötte a kezeimet s a lábaimat.

Hason feküdtem, így aligha láttam valamit. Hallottam ahogy az övével babrál, mire elkezdtem remegni s zokogni.

Meg fogja tenni.

El vesztem azt a dolgot, amit sohasem nem kaphatok vissza.

Hirtelen az övével kezdett rám ütéseket mérni, mire felsikoltottam fájdalmamban.

Tíz percig folyamatosan csapkodott az övével, majd utána megtette azt, ami minden lány rémálma. Megerőszakolt.

Én pedig nem tehettem ellene semmit.

Bíztam Benned (befejezett) /H.S./Where stories live. Discover now