Bíztam Benned (befejezett) /H.S./

X.

Kapkodva szedtem lábaimat a sötét utcán.

Tudtam, hogy apám agyon fog verni, hisz' már két napja nem mentem haza.

Igaz, értelmetlen logika, hiszen ő dobott ki.

De ez őt nem igazán érdekelte soha.

•••

- Darcy. Hol voltál? - nyitott ajtót apám egy kedves mosollyal, mire az egekbe szökött a szemöldököm.

- Öhm, én.. - dadogtam.

- Semmi baj, gyere csillagom, beszélnünk kell. - fogta meg gyengéden csuklómat, majd behúzott a házba.

Teljesen összezavarodtam.

Miért ilyen kedves velem? Ő nem ilyen szokott lenni..

A nappaliba belépve szembe találtam magam egy nővel, és egy férfival. Anyám mellettük ült, s borospoharából iszogatta jókedvűen a bort.

- Hanna, Robin. Ő a lányunk, Darcy.

- Oh, szia, Édesem, Hanna vagyok, ő pedig a férjem, Robin. - ölelt magához Hanna.

- Jó estét. - köszöntem halkan.

- Darcy, kérlek menj fel a szobádba, nemsokára felmegyek én is veled beszélni, rendben? - nézett rám ártatlanul apám.

Azonnal felfutottam, s becsuktam magam mögött az ajtót.

Mélyeket lélegezve ültem le az ágyamra.

Kik ők?

Mit akarnak tőlem?

Mi történt apámmal, és anyámmal?

Mi folyik körülöttem?

Félek. Nagyon is.

•••

- Darcy. - rontott be apám a szobámba.

Ismét kiabált.

Biztosan csak megjátszotta mások előtt magát.

- Most addig foglak verni, míg meg nem halsz, te kurva. Tönkre tetted az életünket. Egy hatalmas hiba vagy! - ordibált.

Könnyek futottak végig arcomon.

És ismét agyonvert, majd ismét megrontott.

•••

- Darcy! Kérlek, gyere velem. - jött be szünetben az igazgató. Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám, ahogy pulcsimat húzogatva követtem a már öregedő nőt. A folyosón Harry velem szemben sétált el a haverjaival, de mikor meglátott, aggodalmasan nézett rám.

Nem törődve vele, tovább mentem.

- Tessék menni csak, Kedves. - engedett előre az ajtóban az igazgatónő. Elmotyogtam egy köszönöm félét, majd leültem az íróasztala előtt elhelyezett székre, s félve vártam arra, hogy miért kell itt lennem.

- Nos, Darcy. Sok dolog történt veled az elmúlt években. - kezdte mondandóját. - Ma a szüleidet letartóztatták, kiskorú bántalmazása, megrontása, és lelki- illetve fizikai bántalmazásért. Aminek te ki voltál téve. Kérlek, valld be, hogy ez így volt. Bántalmaztak a szüleid, Darcy? - tette fel a kérdést.

- I-igen. - fejemet lehajtottam, aranybarna hajamat eltűrtem arcomból, mert zavart.

- Darcy, figyelj rám. - tettem, amit kért. - Nem te tehetsz róla. Nem a te hibád. Érted? Mikor bántottak utoljára, és ki, milyen formában?

- A-az apám, tegnap este, agyonvert, és... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert kitört belőlem a sírás.

- És mit csinált, Darcy? - kérdezte félve.

- M-me-megerőszakolt, többször is. - ajkamba harapva próbáltam zokogásomat megállítani.

- Istenem. - szörnyülködött.

Nem hibáztatom érte.

- Darcy, van esetleg valaki, akivel pár napot el tudnál tölteni? Ameddig nem lesz valamilyen eredmény ebben az ügyben. - magyarázta a nő.

- A-azt hiszem, h-hogy igen. - bólintottam lassan.

- Ki lenne az? - kérdezte fejét picit oldalra billentve.

- Harry Styles.