Bíztam Benned (befejezett) /H.S./

IX.

Egy nagyon puha ágyban ébredtem. Ismeretlen volt a szoba, a környezet ami hirtelen körbe vett.

Az ágyban felülve, jobban szemügyre vettem a szobát. Tipikus fiús szoba volt. Hatalmas ágy, az ajtó egyik oldalán sok CD, Xbox, konzolok, videó játékok, hangfalak, egy hatalmas TV-vel kiegészülve. A másik oldalon egy sarok íróasztal, rajta egy laptop, sok lap, füzet és könyv. A falon poszterek, képek, családi fotók, és mivel néhányon Harry is rajta volt, megnyugodtam, hogy biztosan nála vagyok.

Várjunk, mi?

Én nekem nem szabadna itt lennem!

Hirtelen kinyílt az ajtó, és Harry lépett be rajta.  Becsukta maga mögött az ajtót, majd elindult felém egy halvány mosollyal az arcán.

- Hogy vagy, Darcy? - ült le mellém.

- Köszönöm, jól. - mondtam halkan és rekedten, miközben a paplan szélével babráltam. Nem mertem Harry-re nézni, hisz amúgy sem értem, miért segített nekem.

- Gyere, le kell fertőtleníteni a sebeidet, és van egy pár, amit be is kell kötni. - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen állni.

- Harry, nem kell értem fáradnod. Örökké hálás leszek, hogy éjjel nem hagytál magamra. De nekem most haza kell mennem. - mondtam ki keserű szájízzel.

- De én szeretnék neked segíteni. És nem mehetsz vissza egy olyan emberhez, aki mind fizikailag, mind lelkileg bánt és terrorizál. Darcy, valakinek szólnod kellene! - nézett rám dühösen.

- Ezt nem értheted, Harry. Sose fogod megérteni. - ráztam meg fejemet. Kikeltem nehezen az ágyból, majd felálltam. Nagyon fájt az egész testem, alig bírtam mozogni.

Ajkamat harapdáltam a fájdalom miatt. Szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy tűrtem.

Mint mindig.

Hirtelen összerogytam, az volt a szerencsém, hogy Harry-nek gyors reflexei vannak, és hamar megfogott, nehogy találkozzak a padlóval.

- Darcy, bármit mondhatsz, muszáj bemennünk a kórházba. Ez így nem állapot. - kapott fel karjaiba.

- De ne, kérlek! Akkor nevelő otthonba fogok kerülni. Nem szeretném! - sírtam el magam.

- Akkor legalább én hadd kezeljem le, adok fájdalomcsillapítót is, és pár óra múlva jobban leszel! Kérlek, Darc. - szinte már könyörgött.

- Rendben. - egyeztem bele könnyeim között, szipogva.

•••

Harry nagyon óvatosan bánt velem. Most, az életben egyszer éreztem azt, hogy igazán, tényleg törődnek velem. Úgy igazából.

Most az egyszer azt éreztem, hogy szeret valaki.

Harry ragaszkodott ahhoz, hogy a mai estét is nála töltsem.

Bele egyeztem, hisz' nem veszíthetek vele semmit.

Harry pedig boldog volt, és ez engem is boldoggá tett valamilyen oknál fogva.