Paris

2. rész - Csukd be a szemed, és aludj

3 évvel ezelőtt

-Anabell! Van egy jó hírem. -sétált be anya a szobámba. Én éppen az ágyamon feküdtem, hajamat lelógatva arról, lábamat pedig a falnak támasztottam. Fülemből szokásomhoz híven lógott ki a fülhallgató, amiből éppen egy Demi Lovato szám szólt.

-Mondjad. -hunytam le szemeimet, és ujjaimmal doboltam az ágyon.

Anya beljebb sétált, leült az ágyamra, és az egyik díszpárnámat a kezébe vette. Úgy gondoltam, csajos estét tartunk, ezért kihúztam a fülhallgatót a fülemből, majd én is abba a pocízióba ültem, mint anya.

-Biztos hogy jó hír? -hajoltam előrébb, és letöröltem anya arcáról egy könnycseppet. Ő csak bólintott, majd mind a két kezével megfogta az enyémet, és az ölébe húzta.

-Édesapád...

-Megkértem a kezét. -ült le apa is az ágyamra, én pedig sokkolt üzzemmódba kapcsoltam.

-Ez... -néztem rájuk, majd elmosolyodtam.

-Hihetetlen!

~

-Szóval ezt ha ezzel megszorzom, a végeredmény... Mennyi is lesz? -kérdezte Liu. Nagyot sóhajtottam, majd előre hajoltam törökülésben. A hajam szerte omlott az ágyon, és Liu éppen azt piszkálta.

-Bemehetek? -kopogott valaki az ajtón.

-Nem! -kiáltottunk egyszerre Liuval, majd egymásra néztünk. Míg Liu egy bugyiban és egy trikóban feküdt az ágyban, én egy haspólóban, és egy francia bugyiban feszítettem.

-Lányok. Titeket keres egy Lucas nevű fiú, és azt mondja hogy sürgős lenne. -Liu azonnal a szekrényéhez sietett, és kivett belőle egy rövid nadrágot, majd nekem vágta. Ő egy hosszú nadrágban sétált ki az ajtón. A hajamat út közben egy laza konytyba fogtam.

-Anabell. -nézett rám Adam a kanapéról. Hirtelen megálltam, és ránéztem.

-Egy tincs kilóg a tarkódnál. -mutatott a hajamra. Zavartan a tarkómhoz nyúltam, majd megköszönve hogy szólt, kibontottam a hajam, és úgy mentem az ajtóhoz.

-Üdvözlöm, Lucas vagyok. -fogott velem kezet egy egész jóképű fiú, majd megcsókolta a kezében tartott mancsom. Zavart mosollyal húztam el a kezem, és néztem Liura, aki csak undorodva figyelte a fiút.

-Szeretném magát meghívni egy vacsorára holnap este. Nálam fogjuk megtartani.

-Magánál? -néztem a férfira.

-Igen. Csak mi ketten. -elnevettem magam, majd egy lépést hátrálva fogtam meg az ajtót.

-Ne haragudjon, de nem is ismerjük egymást.

-Én ismerlek. Ez nem elég? Na, gyere velem holnap vacsorázni. -fogta meg a kezem, majd erősen megszorította.

-Kérem -nyúltam a férfi kezéhez, majd megpróbáltam magamról lehámozni. - , engedjen el.

-Csak mondd, hogy eljössz.

-Nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, de köszönöm az ajánlatot. És most kérem, engedje el a karomat. -Liu már nem volt az ajtóban, én meg kezdtem kétségbe esni.

-Csak annyit kell mondanod, hogy eljössz velem, és már itt sem vagyok.

-Kérem, engedjen el. Ez szánalmas. -a férfi erősebben szorított, majd megrántott, így az ajtó küszöbén kötöttem ki.

-Azt mondtam, hogy eljössz. -nézett a szemembe. Kezdtem nagyon kétségbe esni, és ezt a férfi is észre vette.

-Engedje el a karomat... -néztem a kezemre. Erre megfogta az állkapcsom, és azt is szorosan fogva rántott magához közelebb.

-Ann, mondd csak szépen, hogy eljössz velem. -mosolya szélesebb lett, és ijesztőbb.

-Kérem. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy így hívjon. És ha most megbocsát, szeretnék vissza menni a barátaimhoz. -fordítottam el a fejem.

-Gyere el velem vacsorázni.

-A hölgy azt mondta, hogy nem szeretne elmenni, kérem tartsa tiszteletben. Most pedig engedje el. -szólalt meg valaki mögüllem.

-Adam? Ki vagy te neki, hogy megmondd, mit csináljon? -kérdezte a férfi.

-Egy közeli barátja. Tehát most engedd el, ne mondjam mégegyszer. -a férfi erősen elrántotta a kezét az állkapcsomról, és a kezemről is.

-Még nem végeztünk, Anabell. -mosolygott gúnyosan, majd lassan, és halkan becsukta az ajtót.

Adam a kezemért nyúlt, de én elhúztam, ezért nem tudta megfogni. Csak felnézett a szemembe, majd érzelem mentesen ezt kérdezte:

-Fáj? -én csak megráztam a fejem, és elsétáltam mellette. Igazából iszonyatosan sajgott a kezem, szinte nem is éreztem.

-Jól vagy? -szaladt hozzám Liu, majd szorosan megölelt.

-Gyere, egyél.

-Köszönöm, nem vagyok éhes. Én most elmegyek aludni. -mutattam a szobánkra, majd el is indultam.

Az óra este tizet ütött, mikor beléptem a szobámba. Bemásztam az ágyba, majd telefonomat a kezembe vettem, és írtam egy üzenetet anyának.

Ani💕: Szia! Minden rendben van, eddig minden jól alakult. Képzeld, Adam is velünk fog lakni. Majd otthon mindent elmesélek.

Mum👩: Rendben. Aludjatok jól, és vigyázz magadra!

Telefonom kikapcsoltam, majd az éjjeli szekrényre tettem.

-Anabell. -kopogott valaki a szoba ajtaján.

-Gyere be. -az ajtó nyitódott, ezért csak egy kis időre fény szűrődött be a szobába. Éreztem, hogy a lábamnál besüpped az ágy. Nem feküdt senki sem mellém, csak a lábamhoz ült. Adam volt az.

-Lucas a középiskolában a legjobb barátom volt. Tényleg nagyon jóban voltunk, de mikor bejelentettem, hogy van egy barátnőm, elhidegültünk egymástól. Évekig csak egy-egy sziát mondtunk egymásnak, majd egyszer bekopogott hozzám. Undorítóan nézett ki, idegesen vigyorgott, szakadt volt a ruhája, és egy véres kés volt a kezében. Józan volt, nem volt berúgva. -kezdett beszélni. Figyelmesen hallgattam, de nem ültem fel.

-Az ajtóban állva... -nagyot nyelt, majd megköszörülte a torkát. -Elmondta, hogy Kate miatt elhanyagoltam, hogy milyen egy önző és arrogáns alak vagyok. Akkor már tudtam, hogy Lucas is szerelmes Katebe. A véres kés pedig Kate vére miatt volt véres... -csuklott meg a hangja, mire felültem.

-Nem kell róla beszélned... -néztem rá.

-Lucas meggyilkota Katet, ami miatt öt év börtönbüntetést kapott. Úgy tűnik, kiengedték. -szipogott.

-Én... Nagyon sajnálom. -néztem rá. Adam zokogott. Zokogott, fejét pedig a vállamra hajtotta. Nem simogattam a fejét, nem öleltem meg, csak ültem, a kezeimet nézve, és hallgatva, ahogy zokog. Nem éreztem szomorúságot, amitől megijedtem.

-Csukd be a szemed, és aludj.