Volleyboy! - Haikyuu!! fanfiction

Harmadik fejezet - Te és én

*Nao szemszöge*
Az egyik legjobb barátnőm. És a bátyám. Együtt. Istenem...
Kuroo még mindig nevetett, de éreztem, hogy átkarolja a vállam.
Kana és Dai tíz-tizenöt perccel később elsétáltak együtt, Kuroo pedig rám nézett.
- Azért valljuk be, rohadt aranyosak együtt.
Bólintottam.
- Azok, de nem tudnék most a bátyám szemébe nézni... anélkül, hogy nem ordítanám le a fejét.
- Emberek, csak én gondoltam, hogy ezek között van valami? - mondta Yamamoto, miután előbújt rejtekhelyéről.
- Azért elég ügyesen titkolták - tette hozzá Kenma.
- Én meg este azt hallgattam, ahogy a bátyám épp megrontja a legjobb barátnőmet... - motyogtam.
- Neeee - Kuroon látszott, hogy kiröhögne, de empatikus, ezért mégsem teszi.
- Nem hiszem el... - motyogta Haruyo - Hogy nem vettem észre, hogy együtt vannak?
- Na jó, Nao ma nálunk alszik, ahogy Haruyo is - jelentette ki Rin - Mert mindketten nekiállnának a tesójuknak.
Elővettem a telefonomat, és SMS-t írtam Dainak.
Nao: Ma nem alszok otthon. Mindjárt hazamegyek alvócuccért.
Dai: Ok. Ne lepődj meg, ha nem vagyok otthon. Épp bevásárlok.
Nao: Vegyél nekem is pár zacskó chipset, meg gumicukrot, pls ❤️
Dai: Rendben, de csak azért, mert nagyon szeretem az én kis húgicámat :3
Nao: Én is nagyon szeretlek❤️...
"...De most el tudnám vágni a torkod..." tettem hozzá magamban.
Alapjáraton Daijal nagyon jó testvérek vagyunk, majdnem mindent megbeszélünk, szeretjük egymást. Én elviselem, ha lányokat hoz haza, az összetört szívű exbarátnői lelki szemetesét kell játszanom, vagy kosárlabdáznom kell (amúgy sosem szerettem a kosarat, de miatta elvagyok vele). Dai pedig eltűri, hogy folyton Kurooról dumálok vele, hogy a legjobb barátnőim (khm, akik közt mint utóbb kiderült a barátnője is ott van) nálunk alszanak és visítozva nevetünk, vagy ha a rossz napjaimon kiborulok.
Hamar szétszéledtünk, Kuroo pedig hazakísért pár dologért. Bedobáltam egy hátizsákba egy pizsit, másnapra tiszta ruhát, tisztálkodószereket, töltőt, és egy könyvet.
- Mehetünk - mondtam halkan.
Szótlanul mentünk egymás mellett, mígnem elértünk egy szupermarkethez, ahova alapból be akartam menni nasiért, hogy ne üres kézzel menjek a Tetsurou családhoz. Mielőtt bementünk volna, Kuroo megfogta a kezem és felém fordult.
- Nagyon ki vagy akadva?
- Mi van akkor, ha Kanának is összetöri a szívét, mint az összes többi lánynak? Remélem, most tényleg szerelmes, mert ha nem... - a szemeim könnybe lábadtak.
- Minden rendben lesz... - motyogta Kuroo, ahogy magához ölelt - Bízzunk abban, hogy Dai tényleg szereti Kanát.
- Khm, fiatalok - krákogott egy néni mögöttünk - Nagyon aranyosak vagytok, de szeretnék bemenni...
- Elnézést - hajoltam meg, Kuroo is így tett, majd bementünk a boltba.
- Ne segítsünk valamiben? - nézett Kuroo a nénire.
- Nem nagyon tudtok - mosolygott az idős hölgy - De kedvesek vagytok, köszönöm - tipegett arrébb, mi pedig megcéloztuk a nasi osztályt.
Tizenöt perc hezitálás után (túl nagy volt a választék) vettem hat zacskó chipset, ugyanennyi gumicukrot, meg egy üveg Nutellát. Állítólag Kuroo-kunhoz is átjön Bokuto és Kenma, szóval szükség lesz ennyi nassolnivalóra.
A pénztárnál az a néni állt előttünk, akivel a bejáratnál találkoztunk, így miután fizettünk és elraktuk a cuccainkat, segítettünk neki hazacipelni a vásárolt dolgokat.
- Viszontlátásra! - hajoltunk meg mosolyogva előtte, majd Kurooék háza felé vettük az irányt.
Nagyjából félúton jártunk, mikor Kuroo zavartan a hajába túrt.
- Izé... eléggé hidegnek tűnik a kezed... megfoghatom, hogy egy kicsit átmelegedjen? - vörösödött el.
- Persze - mosolyodtam el, bár szerintem rákvörös volt a fejem.
Ahogy az ujjaink összeértek, enyhe borzongás futott végig rajtam. Lassan Kuroo-kun jobb kézfeje átfogta az én bal kezemet.
Az emberek furán néztek ránk, de minket nem igazán érdekelt. Azon az úton a világ leszűkült, és olyanná vált, mintha csak ketten lennénk benne. Csak ő és én. És be kell valljam, ez az érzés igazán tetszik.

Ohayo!
Meghoztam a harmadik részt, remélem tetszik :))
Legyen szép napotok! ❤️
XOXO: Szonja-chan