Kpop történetek

Egy váratlan este (Taoris)

Kris

Életem egyik legnagyobb hülyesége volt heteróságom biztos tudatában eljönni egy melegbárba.
Nem, még véletlenül se teszem próbára magam, egyszerűen csak egy súlyos hibát jöttem helyrehozni, de már nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy Taonak, aki közel nyolc éve a legjobb haverom szerdán volt egy meglepi kirohanása, hogy többet nem jön velem csajozni, mert elege van a színészkedésből és a pasivadász, hordákban vonuló lányoknak ritkán nevezhető szerzetekből és rám támadt, hogy vagy elfogadom, hogy meleg vagy itt és most vessünk véget a barátságunknak.

Első megdöbbenésemben azt se tudtam mit reagáljak le. Azt, hogy meleg, hogy nyolc éve bulizunk együtt és nem tűnt fel vagy, hogy mi a francért kiabál nála sosem látott dühvel. Végül sajnos valahogy egyszerre sikerült az egészet és ez nem vette ki magát túl jól mert a második kettőn eléggé felhúztam magam. Halálosan megsértődött és törve zúzva vonult ki a kolesz szobánkból, ahol addig ültünk, mindenféle kedvességet vágva a fejemhez, amik között a "homofób seggfej" volt az egyetlen amit le merek írni. Pedig eskü semmi bajom a melegekkel, azzal meg pláne nem, hogy ő a saját neméhez vonzódik. De ez addigra lényegét vesztette mert nem volt hajlandó rám nézni se egy hétig, nemhogy megbeszélni a félreértést, ami igen csak kínos volt mivel egy szobában alszunk.

Végül tegnap elkaptam egy lépcsőfordulóban és magammal rángattam a szertárba és addig mondtam a magamét a tüntetőleg elforduló fejének, míg végül megenyhült és elfogadta az legfőbb érvemet, miszerint kissé hirtelen zúdította rám az infót.
Végül akkor békélt meg végleg, mikor megígértem, hogy elkísérem pénteken egy melegbárba. Akkor ez igazán kis árnak tűnt cserébe a barátságunkért.

Most azonban kezdem átértékelni a dolgokat és mélyen elgondolkodni az életemen és azon, hogy tényleg ér-e ennyit. Épp az előbb kaptam a hatodik ajánlatot és hárman stírölnek non-stop mióta beléptem ide. A pultos srác egész jó fej és mióta mondtam, hogy csak kísérő vagyok, kihívó helyett részvétteljes pillantásokat küld felém.

- Asszem meleg körökben álompasinak számítasz - kacsintott rám. - Tudod elég izmosnak tűnsz, meg magas vagy, de közben az arcod elég szép.

- Hát most boldoggá tettél. Eddig reméltem, hogy csak poénkodnak - sóhajtottam. - Komolyan nem vagyok ellene ennek a mindenki azt szereti akit akar dolognak de azért ez elég frusztráló.

- Tessék idd meg! - rak elém egy bizarr koktélt. - Ettől majd ellazulsz kicsit.

- Nem vagyok benne biztos, hogy el akarok lazulni - ráncoltam össze a szemöldököm. - Nagyapám mindig azt mondogatta "Lankadatlan éberség fiam! Lankadatlan éberség!" Kezdem érteni mire gondolt.

Tao közben a harmadik sráccal táncolt bártáncosnőket megszégyenítő szégyentelenséggel. Olyan csípőmozgása volt, hogy biztos voltam benne, hogy ha lány lenne már én táncolnék rá a formás fenekére. Különös módon nem zavart, hogy a haverom hátsójáról van szó, végül is a jó segg az jó segg. Azt hiszem túl sok meglepetés ért az utóbbi időben és ez már csak hab a tortán. Aish! A tejszínhabról mocskos emlékképeim vannak, és nem tetszik, hogy a fantáziám is kezd elkalandozni. Tudtam, hogy nem kéne itt lennem, pláne nem alkoholos lazasággal.

- Kris! Kris! Táncolj veleeem! - rángatott ki a gondolataimból Tao. - Veled akarok bulizniii! - mindig álmos szemei most vidáman csillogtak az izgalomtól és a nagy mennyiségű piától, amit fizettek neki a jött-ment táncpartnerei.

- Nem azért jöttünk ide, hogy összeszedj valakit? Ha velem táncolsz nem találsz párt.

- Nem baaaj! Ez úgyis az első alkalom. Egyenlőre ismerkedem az érzéssel, hogy pasikkal táncolhatok - mosolygott rám, majd húzni kezdett a táncparkett felé.
Mivel mindig is szerettem táncolni nem sokat kérettem magam, hagytam had rángasson magával a növekvő tömegbe. Rögtön éreztem a lüktető ritmust én eleinte óvatosan majd egyre bátrabban mozogni kezdtem a zenére. Egymás után vetkőztem le a gátlásaimat, míg nem létezett más csak én és a zene.
Ekkor Tao hirtelen közelebb húzódott, ahogy egy lassú szám indult el.

Nem volt idegen érzés így finoman átkaroltam a derekát és ringatni kezdtem. Erre a kis panda felbátorodva a nyakam köré fonta a karjait, hozzám simult és a szemembe nézett.

- Hyung, te olyan biztonságos vagy.
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű, bóknak alig nevezhető mondat megmelengeti a szívemet.
Pilláit félig lehunyva mellkasomra hajtotta a fejét és megnyugodva elmosolyodott.

- Hazaviszel? - suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam. - Haza jössz velem?

- Bolond! - simogattam meg a hátát. - Közös szobánk van - mondtam, de azt hiszem már csak magamnak, mert Tao bealudt a tánctér közepén. Az izgalom, a sok alkohol és a csendes zene kombó megtette a hatását és rendesen kiütötte az egyébként is folyton álmos srácot.
A pultos srác segítségével felvettem a hátamra és kiléptem vele a hűvös éjszakai levegőre. Megszokott jelenet volt. Számtalanszor cipeltem így haza és ez a sok szokatlan élmény ellenére is megnyugtatott. Már csak a kíváncsiság maradt, hogy vajon hogyan tovább.

Remélem tetszett az első történet.

Ugyan nem ígérek semmit, de szívesen fogadok páros, illetve sztori javaslatokat. ;)