Álarc mögötti élet

2. rész

Joseph aznap délután még jópárszor átfutotta a papírokat, majd az interneten is kicsit kutakodott, hátha megtud valamit az új pácienséről. Valójában több mindenre bukkant, mint várta volna, mivel elég híres... a fiatalabb lányok körében. (Nem, nem kell pedofíliára gondolni.) Este felé még egy borotválást iktat be napirendjébe s egy vacsorát, majd elmegy lefeküdni. Bár eléggé izgul, nemhogy nem látszik meg rajt, pár perc alatt el is alszik ráadásul – talán túl jó alvó is, egy bomba robbanása sem tudná felkelteni. Viszont az is tény, hogy jópár napja nem tudott mélyen, nyugodtan aludni, így ez a pár óra az eddig kialakult fekete, szem alatti karikáit szinte teljesen eltűntette.

***

Mivel a hely, ahol az állást ajánlották elég messze van, így másnap dél felé már a lakásától messze jár - csak egy bőröndnyi holmit visz magával pillanatnyilag. Ha megtetszik neki a hely akkor is ráér több dolgot magával vinni, ha pedig nem, akkor könnyebb vissza jönni ebbe a városba kevesebb cuccal, ezért is tartja még fenn minimum egy hónapig az albérletét. 
Még ah munkaidőben el is várt a fehér köpeny, amivel szinte kirikít a tömegből, most szinte észre sem venni a többi ember közt. Magassága se nem átlagon felüli s nem is túl alacsony, egyszerű fehér-fekete ruhák vannak rajt, haját kissé felfogta, hogy ne zavarja.

Hosszú óráknak tűnő utazás után végre odaér új munkahelyének s lakhelyének -mivel az ajánlatban benne volt, hogy páciensével egy légtérben kell élnie, így megfigyelés alatt tartva őt- otthont adó hatalmas házhoz, melyet egy szinte vége láthatatlan, befüvesítet, itt-ott fákkal tűzdelt tér ölel körbe. Az őszi időjárás miatt a fű mélyzöld színe sárgássá vált, mint arany s bíbor színű falevelek díszítenek elszórtan. Egy hamuszürke kövekkel kirakott út osztja középen két részre a növényzetet, mely a kapu és a ház bejárata közt húzódik két oldalán örökzöld bozótokkal szegélyezve. Ahogy a férfi végighalad ezen az utacskán s közeledik a házhoz egy nyomasztóbb érzést vél felfedezni, mely mintha egyre intenzívebb lenne ahogy halad. 

Három lépcsőfokból álló kis lépcsőn felhaladva ér el egy nagyobb fedett területet, mely túloldalán már az épület világos fajai s tölgyfa ajtaja húzódik. Az ajtó régi típusú, kilincs helyett ajtógombbal ellátva s sok cifra mintával díszítve. A bejárat fém gombját elfordítja, mire egyet kattan a zár, majd hangtalanul siklik befelé a bejárat ezzel a belépést megengedve a doktornak. Egy nagyobb előszoba szerűségbe nyílik a bejárat, hol már várja a ház úrnője - nem nehéz kitalálni a komolyság ráncaitól tarkított, idősödő arc vonásaiból. 

A nő haja festettszőke, valószínűleg másképp már nem lenne benn más szín, mint az ezüst. Egy kicsit a korához már túl fiatalosnak mondható öltözéke, mellett nagyon nem nyeri el a férfi rokonszenvét, ahogy az őt körül lengő, tiszteletet kihívó aurájával sem. Orrán egy vékony keretes szemüveg csücsül, kezében pedig rengeteg papírt tart. Mikor megpillantja a felé közeledő férfit egyszer végigméri, majd megszólítja. Josephnek ezzel elkezdődik élete egyik leghosszabb fél órája, mi alatt egy idős hölgy rendesen megizzasztja - ki nem nézné belőle, mennyire ért az elme rejtelmeihez.

**********************************************************

Itt is van az új rész. Sajnálom, hogy ilyen lassan hozok újakat, de ez az iskolakezdés nem a legkönnyebb dolog >< A visszaszokás meg társai rengeteg időm veszik el, így napokba telik egy rész legépelése. 

Minden esetre remélem, elnyerten a tetszésetek (még ha egy unalmas kis átvezető is volt), amint több nap gépelés után összehoztam ^^ Amint tudok, hozok valamelyik történetemhez új részt.

Mielőtt elfelejteném. Nem vagyok valami jóban a valódi világban játszódó történetek írásával, így nem hagyhattam ki valami kis ,,furcsa" elemet. Erre nem térek ki a sztoriban, viszont a dokika megérzi ha valahol valamilyen érzelem nagy tónusban összegyűlik, akárcsak mi például az illatokat xD Tudom, hülyén hangozhat, de higyjétek el, ez azért eléggé megkönnyíti a munkáját.