A hangja. Annyira hasonlított valakiéhez. Mintha hallottam volna már. De nem tudom. Ezen gondolkoztam hazáig. Szerencsésnek mondhatnám magam,hogy arra járt és megmentett de balféknek éreztem magam mert nem voltam rámenősebb, hogy megtudjam ki ő. Ami a legjobban érdekelt.
Beléptem a házba és trappoltam volna fel a szobámba de anya megállított.
-Ky* drágám! Hogy hogy ilyenkor? Azt mondtad később jössz.
-Igen anya, tudom. De tudod, hogy nem bírom a bulikat.
-Attól még maradhattál volna. Kicsit kirúgni a hámból. Néha olyan vagy mint egy stréber,állandóan itthon gubbasztatsz és olvasol. Kezdek aggódni.
Köszi anya. Köszi, hogy ennyire szeretsz. Én is imádlak.
-Anya. Nem vagyok stréber. Egyszerűen nem vagyok egy közösségi ember. Ès ha most megengeded...-próbáltam kikerülni, de nem hagyta.
-Nem nem. Kérlek menj le a kisboltba egy tejért.
-De anyaaaaaa-húztam el direkt.
-Semmi de. Köszi szivem.-adott egy puszit ès elment mellettem,az asztalra tett egy kis aprót és eltűnt a szobájába.
Káj*
YOU ARE READING
A "szikra"🔥🌹❤️
FanfictionSokszor álmodoztam arról,hogy megtalálom az igazit.De már 17éves vagyok és az igazi még mindig nem hajlandó elém tolni a képét.Szóval igen...Átlagos életemben átlagos dolgok történnek,amíg,hát hogy is mondjam...Megmentenek. "-Nem bírlak.Értsd meg!-m...
