Szomorú gyerekek

valahogy a nyolcadik rész

Állandóan panaszkodnak az életükre, pedig nem is akarnának élni máshogy.

Majdnem mindenük meg van, de midig valami hiányzik nekik.
Talán az öröm.
Talán a megértés.
Talán a valóság.
Talán a szeretet.

Cigiznek, isznak, csúnyán beszélnek.
De mégis azt hiszik, hogy jobbak mint a többiek.

Állandóan elrejtik magukat. Önmagad lenni ugyanis nem jó dolog.

Játszadoznak, hazudnak, csalnak.
Mert bizalmasnak lenni olyan szánalmas.

Szívesen hisznek az édes szavaknak, utána pedig másokat hibáztatnak azért, mert el hiszik őket.