Szomorú gyerekek

talán az első rész

Az emberek komplikáltak.
Néha túl sokat beszélnek, néha pedig túl keveset.
Mindig keresnek valamit vagy valakit, mert el vannak veszve.
Arra várnak, hogy majd valaki megtalálja őket.
Néha úgy érzik szomorúak, dühösek vagy éppen csalódottak.
Néha pedig magányosak. De ki tudja, talán a csillagok is néha úgy érzik hogy magányosak és mégsem engedik meg senkinek, hogy ki oltsák azt a fényt, ami bennük ragyog.
De az emberek ezt meg engedik. Bántják magukat, mindegy, hogy milyen módon.
Vagy el szívnak minden nap egy szál cigit, vagy akár egy dobozt.
Meg isznak minden nap egy deciliter alkoholt, vagy akár egy litert.
Ki próbálják a drogokat, vagy éppen már függők rajtuk.
Meg vágjak magukat, vagy bármi.
Mindenki tudja, hogy vannak rossz napok az életben. Ez ehhez tartozik.
De ezek csak rossz napok, nem egy rossz élet.