üzenetek| leondre ff. || befejezett |

🌹19🌹

-Zoe, gyere már!-kiállt vissza a bejárati ajtóból Lili. Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre, majd legjobb barátnőm után indulok.

-Na végre.-mosolyodik el mikor végre beszállok mellé a hátsó ülésre. A taxis száját egy hatalmas sóhaj hagyja el. Nem akarom tudni, hogy mióta várakozott már.

-Izgulsz?-kérdezem Lilitől, aki nem mellesleg a legnagyobb Charlie Lenehan fan akivel valaha is találkoztam.

-Picit, te?-válaszul csak bólintok egyet. Még szép, hogy izgulok. Ott lesz Leo. Mindkettő és az egyiket hallhatom élőben rappelni, a másikkal meg végre találkozok. Lili természetesen tud arról, hogy egy szinte vad idegen sráccal chatelek. Neki mondtam el először.

-Kezdem úgy érezni, hogy a koncertet annyira nem is várod?-üt meg játékosan, mire elpirulok. Már én magam se tudom, hogy mit várok jobban, de talán igaza van.

-Itt vagyunk lányok.-fordul hátra a sofőr, mire Lilivel összenézünk és megszorítjuk egymás kezét. Nem tudom, hogy mihez kezdenék nélküle. Kicsit koraiak vagyunk, így még nem engednek be minket. Olyan hihetetlen érzés kint állni az előtt az épület előtt, ahol Ők már valószínűleg próbálnak és mindössze pár óra választ el az élő koncerttől.

Amúgy természetesen nem csak Lilinek voltak nehézségei az eljövéssel kapcsolatban. Őt ugye terhessége miatt nem akarták elengedni, engem pedig egy balesetben szerzett műtét utáni bonyodalom miatt szeretett volna marasztalni családom.

Hogy miről van szó?
Két éve autóbalesetben majdnem elvesztettem a bal lábamat. Utána nyolc hónapig kerekesszékben ültem, végül egy műtét segítségével úgy tűnt, hogy a tánc abbahagyásán kívül nem marad semmi kár. Viszont(igen, így nem kezdünk mondatot😂) három hónappal ezelőtt egyik napról a másikra lebénult, újabb műtéttel végül is sikerült úgy megoldaniuk, hogy mankóval tudok járni, de nélküle nem elég erős a lábam. 

-Héé, Zoe pityegett a telód.-bök oldalba Lili, mire gondolkodás nélkül kirántom mobilom a zsebemből. A hátterem mi más lenne, mint egy dalszöveg részlet a 'This Is Not A Love Song'-ból. 

Leo: na, izgulsz?

Villám gyorsan pötyögöm be a választ, Lili értetlenül mered rám, hogy ki lehet ennyire fontos.

Zoe: szerinted? már kint vagyunk. állítólag fél óra és beengednek. meghaloook

Leo: ne tedd, még nem láttalak élőben

Zoe: jah bocs, akkor csak utána halok meg😂

Leo: okéé😂, köszii❤❤

Zoe: 💔✌

-Zoe, gyere! Most szóltak a biztonságiak, hogy külön kérés miatt beengednek már most.-ragadja meg a karom legjobb barátnőm. Külön kérésre? Mi van? Odabent egy óriási üres terem fogad, elől a színpaddal. Nem sokkal utánunk elkezdtek szállingózni az emberek és másfél órán belül már teljesen megtelt minden. Mi oldalt valahol álltunk, azaz én kaptam egy széket is, mert észrevették, hogy mankóval járok és nem akartak ebből később balhét. Igen, ezt így a képembe mondta egy gorilla kinézetű "nyolc méteres" pasas. Lili mellettem majdnem megfulladt, mert nem merte elnevetni magát.

-A koncert tíz percen belül kezdődik.-szólal meg a hangosbemondó, mire a tömeg sikoltozni kezd. Legjobb barátnőmmel összenézünk és várunk. Már csak tíz perc és ott fognak állni a színpadon. Elképesztő. Leo jut az eszembe, mármint az üzenetes. Vajon itt van már? Milyen lesz élőben?

-Hello mindenki! Remélem ti is annyira vártátok már az estét, mint mi!-lép be Charlie a színpadra, mire mindenki sikoltozni kezd. Leo is mellé ér és elkezdik a Hopefult. Az egész nézőtér énekli/rappeli velük a dalt. Nemsokkal később már a Z Generation albumról hallhatjuk a számokat. Elképesztő, hogy hatással vannak ránk. Leon egy Bambino-s pulcsi van, míg Charlie "csak" normális ruhák. Előveszem a telefonom és lövök pár képet, hogy örökre megmaradjon az emléke a koncertnek.

Már érződik, hogy mindjárt a koncert végére érnek, így elkezdek forgolódni. Úgy tűnik a beszélgető társam még sem jött el. Lili észreveszi, hogy elszomorodom, így gyorsan magához ölel.

-Nyugi, lehet közbejött valami.-súgja a fülembe. Igaza van, hisz azt mondta nekik is fellépésük lesz. Lehet, hogy nem engedték el. Kissé csalódottan tekintek vissza a színpadra. Épp az Unconditional megy, Charlie énekel. Leora nézek és úgy tűnik, mintha a nézők közül keresne valakit. Lehet itt a húga valahol. Habár akkor már lerohanták volna. Kb én vagyok a világon az egyetlen Bars and Melody rajongó aki nem ismerné fel a lányt. Nem tudom, nekem nem az volt a fontos, hogy pontosan nyomon kövessem Leo egész családját, hanem hogy a zenéjét élvezzem.

-Leondre Devries idenézett!-szólal meg Lili. Tekintetemet ismét a színpadra szegezem ahonnan Leo néz vissza rám. Vagy legalábbis úgy tűnik. Rám mosolyog, majd elkezd rappelni. Hátra fordulok, hogy meggyőződjek, biztosan nincs-e senki mögöttem. A dal véget ér, Leo pedig súg valamit Charlienak. Charlie bólint egyet, mire Leo szájához emeli a mikrofont.

-Elképesztőek vagytok srácok, köszönünk mindent. Még mielőtt elénekelnénk Serious-t szeretnék egy pár perces szünetet tartani, ugyanis van a közönségbe egy lány akivel már egy hónapja beszélünk, de csak ma találkozunk élőben először. Szeretnélek megkérni titeket, hogy míg azzal a lánnyal beszélek kérlek ne rohanjatok le. Charlie addig is játszik majd veletek valamit.-fejezi be Leo, mire Charlie furán néz rá.

-Hát persze, addig majd Monopoly-zunk.-nevet Charlie.

Lili rám néz és akkor leesik minden. Leo ide tart és vele beszélgetek több, mint egy hónapja, részben arról, hogy mennyire imádom a hangját. Amikor azt mondta, hogy fellépése van, de majd egy szünettel megoldja akkor erre gondolt. És a neve körüli titokzatosság is erre vezethető vissza.

-Szia.-lép elém Leo, mire a körölöttünk álló rajongók sikítani kezdenek. Nem gondolkozom sokat, közelebb lépek hozzá és megölelem. Nem számít, hogy mekkora dologban hazudott, attól még fontossá vált számomra. Kamerák villanására leszünk figyelmesek, mire elválunk.

-Élőben még gyönyörűbb vagy.-mondja halkan.

-Te pedig még jobb rapper.-vörösödöm el. Leo megvakarja tarkóját zavarában.

-Hát igen. Sajnálom, féltem elmondani. Nem akartam, hogy azért beszélgess velem, mert én vagyok Leondre Devries.

-Ezért hagytad hogy hülyét csináljak magamból.

-Te pedig elfelejtetted mondani, hogy mankóval jársz.-teszi hozzá Lili, mire Leo tekintetét a mankóimra szegezi.

-Mindkettőnknek volt titka.-mondom.

-Mi történt a lábaddal?-érdeklődően néz rám, amitől az a minimális düh is elszáll belőlem amit a saját titkával okozott.

-Neked nem koncertezned kéne? Csak mert ez egy eléggé hosszú történet.

-De, akkor majd beszélünk.-mondja szomorúan, majd elindul vissza a színpadra. Már éppen Lilihez fordulnék amikor ismét sikoltozást hallok. A hang irányába kapom a fejem, ahonnan Leo közelít.

-Ezt muszáj megtennem.-mondja, majd közelebb húzva megcsókol. Mindössze pár másodperc az egész, mégis mintha egy másik galaxisig repített volna. Lassan elválunk egymástól, mire kicsit elszomorodom. Talán most látom utoljára.

-Most már tényleg mennem kell.-húzza féloldalas mosolyra száját.

-Szia.-suttogom és figyelem ahogy eltűnik a rajongók között. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ez mind megtörténik. És pont velem.

A valóságba a Discover rángat vissza, ami végleg lezárja a személyes találkozásunkat Leoval.

Hűha, 1086 szó maga a rész plusz még pár amit most írok. Először is szeretnék bocsánatot kérni, hisz már két(?) hete ki kellett volna tennem, de az élet közbeszólt. Másodszor pedig egy kis módosítást szeretnék közölni, mégpedig nem ez az utolsó része az első évadnak, még lesz egy vagy két rész ami normálisan Zoe szemszögéből lesz megírva.

Gyors kérdés: kinek tetszett a rész?❤

peace out✌