Ism.: Yuuna az én karakterem. (Ki van rakva kép) Yuuna eredetsztorijának első része.
Első nap volt, a mai gyakorlai vizsgák döntik el ki folytathatja a tanulmányait.
Otthon ülök az ágyon és gondolkodni kezdtem. Első napom a suliban érdekes volt. Főleg az egyik fiú miatt aki kisértetiesen ismerős volt. Meglepett mikor a többiekkel ellentétben rámnézve felderült az arca. De aztán gondoltam biztos csak szimpatikus voltam neki. De nem, egyszerűen túl ismerős, a haja, a szemei de főleg a tekintete. Mert hát a vörös szem magában nem túl egyedi. A mozdulatai. Nemtudom megmagyarázni de úgy érzem mintha találkoztam volba vele. Ekkor beugrott valami aminek hála 90%-ban biztos lettem benne hogy nekiindulok és megkeresem, ez pedig a képessége. Robbanás.
Miután befejeztem a gondolatmenetet felkaptam a kulcsomat és a telómat majd elindultam. Az utcán rájöttem hogy tiszta hülye vagyok hát azt sem tudom merre lakik.
Egy parknál jártam mikor úgy gondoltam benézek. A park végénél jártam. Na basszus hát itt sincs. De ebben a pillanatban iszonyat gyomorgörcs tört rám és elfelejtettem hirtelen hogy is kell lélegezni. Ott állt előttem kb tíz méterrel hattal nekem. Nyeltem egyet és odamentem. Megérintettem a vállát amire ő idegesen megfordult.
-szia ne haragudj hogy zavarlak csak valami nem hagyott nyugodni így felpattantam hogy megkeresselek.-hadartam el gyorsan amit akartam. Az arca nyugodt hagulatra váltott majd sóhajtott.
-és miért kellek neked ennyire?-kérdezte. Látszott rajta hogy nagyon fáradt. Még valószínűleg velem ellentétben nem volt otthon.
-fáradtak tűnsz, még nem voltál otthon?-kérdeztem óvatoskodva.
-az is vagyok, még nem. Elintéztem valamit.-mondta közben a másik irányba pillantott.
Sóhajtottam egyet majd ingatni kezdtem a fejem.
-jolvan akkor menny csak.
De ő kíváncsibb volt mint amilyen fáradt. Odament a közeli padhoz és leült én pedig mellette sétáltam majd lehuppantam mellé.
-nem, mesélj miért kutattál utánam.-kérdezte.
-azon agyaltam miért vagy olyan ismerős nekem. Az arcod, a tekinteted, a stílusod. Nem hagyott a gondolat nyugodni.-mondtam izgatottan.
-hmm ez nekem is eszembe jutott. Tudod kevés lánnyal találkoztam még akinek fekete haja és lila szeme volt.-tette hozzá.
-oviban ismertem egy fiút aki elég közkedvelt volt a csoportban. Rá hasonlítasz nagyon, főleg a képességed.-mondtam közben hevesen vizslatva az arcát hogy biztosra mennyek.-jah igen és egy ideig jóban voltunk de aztán megvert egy fiút és kerülni kezdtem, aztán másik oviba irattak a szüleim. Sajnáltam a fiút mert nagyon szomorú volt mikor elmentem. De aztán gondoltam hát megverte a fiút, ilyen barát nem kell.-mondtam neki és már biztos voltam hogy ő az.
Az arca elszontyolodott.
-én voltam. De érdekelt téged hogy a szőke fiú miért verekedett?
-nem...kicsi voltam, nem volt ennyi eszem.-mondtam sajnálkozva.-ne haragudj, kérlek mondd el miért bántottad.
Katsuki nyelt egyet majd komoly tekintettel a szemembe nézett.
-mikor te kimentél pisilni ő odajött hozzám és nevetve szidott téged. Én kedveltelek mert más voltál mint a többiek. Nem itéltél el és nagyon szar volt mikor mégis megtetted.-mondta morcos szemekkel. Szinte sütötte az arcomat a tekintete.
-én annyira sajnálom. Magadra hagytalak és...én is kedveltelek..és...annyira sajnálom nem is kérdeztem meg miért tetted. Biztos nagyon fájt hogy kiálltál értem én pedig otthagytalak.-mondtam de már kerülgetett a sírás ezért abbahagytam és felálltam. Ő nagyon meglepődött ezen. Szerintem azthitte megint otthagyom. Hátrébb léptem majd térdre ereszkedtem és sírni kezdtem.
-bocsáss meg-csak ezt tudtam hajtogatni de a sírástol már semmit nem érthetett.
Felállt majd velem szemben letérdelt és megsimította az arcomat.
-látom te is megszenvedted.-mondta.
-annyira hiányoztál-mondtam miközben a földbe markoltam.-annyira sajnálom és köszönőm hogy kiálltál értem.-mondtam majd mosolyogni kezdtem.
Komoly arcot vágott és közelebb hajolt.
-bármikor megtenném..-mondta majd félre nézett.-érted bármikor.
Elmosolyogtam és olyan melegség árasztott el. Mintha őt érezném ujra a szivemben.
-de kérlek senkit ne juttass kórházba. Legtöbb esetben szerintem elég ha bemutatod neki mit tudsz.-mondtam majd megsimitottam az arcát amire ujra felém fordult.
-egy újjal sem értem hozzá de megijeszthettem és mivel mem voltunk jóban előtte sem így természetesen eljátszotta hogy megütöttem.-mondta idegesen.
-felejcsd el azt a bolondot-mondtam mosolyogva.- azzal foglalkozz ami előtted van, azzal amivé válni akarsz. Ha bosszút állsz te sem leszel jobb. De csodállak érte hogy nem bántottad.-mondtam mosolyogva majd adtam egy puszit a homlokára.-istenem én el sem hiszem hogy vissza tért az én Kacchanom.
Elkerekedtek a szemei majd elmosolyodott kissé, megfogta a karomat és felálltunk. Ekkor szó nélkül megölelt és a fülembe sugta.- de el ne mondd senkinek.
-nem én, csak amit szabad.-mondtam és megsimogattam a haját.
