Egyik nap a boltbol ballagotam haza, mikor az ajtóm előtt egy boríték hevert. -hát ez meg?-kérdeztem magamtol, majd felvettem és bementem a lakásba. Ledobtam a cuccait, majd kibontottam a levelet. Kiesett belőle egy kerek, lapos tárgy, meg akartam nézni mikor megrázkódott a szerkezet és elkezdett a falra vetíteni egy felvételt.
Odaléptem és idegesen vártam mit kaptam. A levélben All Might kezdett el beszélni, ledarálta röviden hogy ki hogy telljesített, " minden jelentkező átment, ez lett a legjobb, amaz meg a legrosszabb..stb... Ez nem igazán izgatott, mivel az én nevem nem mondták így nem lettem okosabb. Ekkor viszont all might elköszönt, és 13ast hívta a kamera elé.
-gyere, kérlek közöld Yuunával a híreket.-mondta majd eltünt. 13as megfogta a mikrofont majd elhelyezkedett a kamera előtt.
-szia yuuna, először is üdvözöllek, jó volt nézni téged harc közben, ügyes voltál. gratulálok, bejutottál. Őszinte leszek, nem lett valami sok pontod, de sikerült. Gratulálok.-mondta majd meghajolt, és a felvétel véget ért.
Mosolyogtam és megkönnyebbültem, majd a kezdeti boldogságot felváltotta az idegesség.-de mégis milyen lesz az osztály? Basszus, hát a képességemet rengeteget gyakoroltuk, de a beilleszkedést nem igazán-gondoltam idegesen.-és a sensei nem lesz ott mellettem mindig.-fejeztem be majd vettem egy mély levegőt.
-nyugodj meg, holnap kelni kell és suli, semmi baj, csak légy nyitott.- nyugtatgattam magam. Előkészítettem pár füzetet és egy ruhát másnapra majd lefeküdtem aludni.
Másnap a terem előtt járunkxxx
Félve nyitottam be a terembe. Még nem voltak sokan, csupán egy fekete hajú köpenyes alak, és egy vörös hajú srác, aki unottan ült a padban, mintha a barátait várná. Mikor beléptem mindketten rám szegezték a tekintetüket. A hideg rázott ettől. összehúztam magam majd félénken, vékony hangon köszöntem és közben intettem egyet.-sziasztok fiúk. yuuna vagyok.-mondtam majd megálltam a vörös hajú mellet mert ő ült közelebb. Kinyujtottam a kezem. Erre a srác is hasonlóan reagált, kedvesen mosolygott, mintha látta volna mennyire féltem .-szia kirishima Eijirou vagyok.-nyújtotta a kezét felém majd határozottan fogta meg és megrázta.-nyugi, ne idegeskedj-javasolta majd visszahúzta a kezét és leült közben rám nézett mosolyogva.
Megszeppenve álltam mellette.-ide ülhetnék?-kérdeztem félénken. A fiú bólintott, majd a mellette lévő padra mutatott. Letettem a cuccaim, majd a fekete hajú sráchoz sétáltam és vele is lerendeztük a bemutatkozást.-Fumikage Tokoyami vagyok-mondta. Rámosolyogtam majd kirishima mellé sétáltam és leültem. Az idő telt, én pedig csak ültem és féltem. Elég rosszul éreztem magamat, még ugyanis semmit nem ettem ma. Kirishima érintését éreztem meg a hátamon. Meg akartam nézni hogy mit csinál, és miért van ott a keze, de ekkor minden elsötétült. hallottam még egyre elhalványuló hangokat. kirishima szólongatta de én már tehetetlenül ájultam el.
XxX
Kinyitottam a szemem és körbenéztem.-Az orvosunknál vagy-mondta egy ismerős hang.A szivem hevesebben kezdett verni mikor meghallottam. Féltem hogy talán el is pirultam. Majd a hang irányába néztem. Kirishima ült mellettem és mosolygott.-látom visszatért a szined, nagyon is-mondta ezzel megállapítva hogy elpirultam. Próbáltam felkelni de ekkor kirishima a vállamra tette a kezét.-Ne haragudj, de feküdj vissza, nem szeretném hogy összetörd magad.-mondta a szemembe nézve.
-Oh rendben, köszi-mondtam .-mikor mehetek el? -kérdeztem.
-Nemsoká. de recovery girl mondta hogy ne hagyjalak rögtön felkelni.-felelt kirishima.
-mióta vagy itt?-kérdeztem , ekkor belépett egy alacsony néni.-recovery girl vagyok-mondta az alacsony néni.-yuuna, ez a fiú hozott be téged, és végig melletted volt, amíg aludtál..mennyi is volt?-kérdezte kirishimára nézve.-öhm, kábé 2-3h lehetett?!-mondta határozatlanul.
-tényleg? de aranyos vagy, köszönöm-mondtam kirishima arcához közelítve a kezem. Kirishima beledőlt a kezembe.-ugyan, csak azt tettem amit kellett.
-de hát órákig ültél itt..miattam-mondtam elképedve.
-jobb ha elhiszed. nem tudom milyen volt az előző sulidban, de kérlek bízz bennem, itt senki nem fog bántani. pár dolgot mondtak el csak rólad, érdeklődtem hogy miért ájultál, el ekkor mondta recovery girl hogy..-monta de megcsuklott a hangja.
-értem, szóval tudod mennyire szerettek engem..-mondtam morcosan, de ekkor kirishima folytatta a mondandóját.-hogy milyen elképesztő vagy, vagyis...én nem tudom hogy birtam volna ki.-folytatta kirishima.
-de te olyan erősnek tűnsz.-mondtam .
-nem mindig voltam ilyen, de...most beszéljünk rólad-terelte a témát.
-jólvan, értem-mondtam mosolyogva-de...ez olyan kínos, hogy ezeket megtudtad-kezdtem majd rájöttem hogy talán meg kéne kérdeznem hogy mit tud.-Mégis miket mondtak el neked?-kérdeztem.
-elöjött a képességed mikor zaklattak, és beverted pár fiú orrát. De az iskola igazgatójával ellentétben mindenki tudja hogy nem a te hibád volt.-felelt.
-mi az hogy mindenki?-kérdeztem idegesen.
-nyugi-kezdte kirishima yuuna karját megsimítva.-csak én, 13as, és az igazgató. neki muszáj volt tudnia, hidd el ő megérti.-ekkor kirishima felé kitártam a karjaimat, és rebegtetni kezdtem a szempilláim-köszönöm, és..gyere már ide te majom, hagy köszönjem meg hogy vigyáztál rám-mondtam. Kirishima mosolygott, majd átölelt .-szivesen.
-ne haragudj, nem akarok rád cuppanni, de nem lenne kedved velem lógni? szivesen lennék veled, ha te is szeretnéd. Tudod nem hittem volna hogy egy fiú valaha is ilyen kedves lesz hozzám, szeretném meghálálni.-mondtam.
Kirishima elpirulva húzódott hátra-mi..mi az hogy fiú?-kérdezte durcisan. Elmosolyodtam-na gyere ide te férfiállat-mondtam nevetve.-ne haragudj, nem akartam letörni a férfiasságodat, csak kedveskedni akartam.
-ezek után? Te tényleg nem vagy semmi, ezek után még lógnál fiúkkal?-kérdezte kirishima.
-nem csak egy fiú, hanem te.-mondtam felvont szemöldökkel.
Kirishima elnevette magát-csak húzom az agyadat, persze szivesen, kedves lány vagy, és ezek után nem szivesen hagylak magadra. Valaki beléd köt rosszul jár.-mondta ökölbe szorított kézzel.
-én pedig védeni fogom a hátad-mondtam eltökélten majd a kisujjamat nyújtottam.
-eskü...mondtam a fiú szemébe nézve. Kirishima meglepődött majd édes mosollyal az arcán oda nyújtotta a kisujját, yuuna pedig átkarolta az övével, és megrázta.
-kicsit dedós, de mindig csinálni akartam, tessék, barátok vagyunk. tudom nem ettől leszünk azok, de úgy szeretem ezt a kisujjas dolgot.-mondtam mosolyogva.-majd elnyerem a barátságodat-folytattam.
-már elnyerted-mondta kirishima majd felállt, és felsegítette a lányt. yuuna megfogta a kwezét, kirishima pedig felhúzta majd magához szorította.-a leckét pedig majd megcsinálom neked, te csak pihenj.-mondta.
Átöleltem a hátát.-imádom, ez annyira kellemes, de vajon érzi milyen hevesen ver a szivem?-gondoltam magamban, miközben élveztem a kellemes meleg ölelést, és az illatát.
-valami baj van? majd kiugrik a szived a helyéről.-mondta.
Hátra hózódtam-semmi baj, csak boldog vagyok.-mondtam elpirulva. Kirishima elengedte a derekamat.-ne haragudj ezért, csak...mindegy, de semmi félreérthető-szabadkozott.
-semmi baj-mondtam majd felkapta a cuccaimat, és elindultunkk hazafelé.-aludj nálam, közel lakok-mondta kirishima-ne ércsd félre, csak féltelek-folytatta.
-semmi gondt-megyek szívesen, és köszönöm tényleg a mait-mondtam mosolyogva. Gyorsan hazaértünkk, és elkezdtük a lecke lemásolását, amit kirishimának küldött el az egyik srác akinek feltűnt hogy nem volt ott.
Gyorsan eltelt az este, Mi pedig mivel nem volt más lehetőség egy ágyban aludtunk el..
