/Lili szemszöge/
Mára nem mondtak esőt, úgyhogy egy fehér szett mellet döntöttem.
A sulihoz érve hamar kiszúrtam a társaságunkat, szóval egyenesen arra mentem.
- Sziasztok - köszöntem úgy átlagosan mindenkinek. Nem mertem Zsoltira nézni, mert tegnap este már nem írt és nem nagyon tudtam hova tenni a helyzetet. Páran másolták Reni háziját, de Máday figyelmeztetésére be kellett mennünk a terembe. Én is elindultam fel a lépcsőn, amikor valaki megragadta a karom.
- Figyelj csak - kezdi Zsolti - Egyenlőre ezt még ne mondjuk a többieknek, jó?
- Jó, persze - bólintok, mivel én is így gondolom. Erre elmosolyodik és egy gyors puszit nyom a számra, majd bemegyünk az épületbe.
Az órák nagyjából nyugisan teltek, mert a legtöbb tantárgyból már letudtuk a témazárókat, illetve a nagyobb dogákat. Ráadásul hamar is végeztünk, úgyhogy jókedvűen hagytuk el a sulit a hatodik óra után.
Otthon beszélgettem egy kicsit anya barátjával, aki mondta, hogy majd valami fontosat szeretne mondani, de még nem most, mert tudja, hogy délután megyek el és ez kicsit hosszabb beszélgetés lesz. Mivel tudtommal nem csináltam semmit, nyugisan indultam el délután Zsoltiékhoz.
Kint a kapuban, a garázs előtt cigizett Andris és a barátnője Napsi.
- Sziasztok - mentem oda hozzájuk. Hát most nem azért mondom, de a lánnyal kábé ég és föld voltunk.
Raszta haja össze volt kötve és cigi lógott a szájából, amíg a táskájában keresett valamit.
- Csá - köszöntek mind a ketten.
- Napsi, ugye? - kérdezem, bár biztosan emlékeztem a nevére, de nem tudtam hogyan kezdeményezzek beszélgetést.
- Ja. Fekete Napsugár, hogy pontosabb legyek - hajol meg, majd röhögve lepacsizik Andrissal. Összehúzott szemöldökkel meredtem rá, mert nem tudtam hova tenni ezt a meghajlás dolgot. - Ne nézzél már úgy, mint aki citromba harapott, csak vicc volt. Tudod az ilyen butikpuncikkal nem igazán szoktam beszélgetni - röhög.