Másnap reggel borzasztó fáradtan ébredtem, Zsoltival fél ötig beszélgettünk. Ez meg is látszott a szemem alatti fekete karikákon, amik sajnos még sminkkel is láthatóak voltak. Kicsit szenvedtem, hogy mit vegyek fel, de miután kiválasztottam, elégedetten néztem a tükörképem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ráérősen sétáltam a suli felé, így amikor odaértem, a többiek már mind a lépcsőn ácsorogtak, kivéve Zsoltit.
- Sziasztok - lépek oda. Nem sokkal később egyébként az előbb említett hiányzó osztálytársam is megérkezett és megállapodott pont mellettem.
- Csoki - köszönt mindenkinek. Nem sokkal később Máday rontott ki, mert már rég bent kellett volna lennünk a tesiteremben, ahol az október 23-i műsorukat mutatták be a színjátszósok. Nem kis zajjal végül elfoglaltuk a helyünket a lelátón és kezdődhetett a töménytelen unalom.
- El fogok aludni - ásítottam, mellettem Zsolti pedig bólogatva ivott a vizéből.
- Szerinted ha magamra borítom azzal felkelek? - nézegeti az üveget.
- Hát azt nem tudom, de Máday biztos örülne neked.
- Végül is, ki tudna ellenállni ennek a látványnak? Muhahaha - mutat a fehér pólójára, ami ha vizes lenne, tökéletesen látszódna a kigyúrt, kockás hasa. Bármit megadtam volna abban a pillanatban, hogy láthassam, de ekkor Máday csapott a vonalzójával a fejünkre, hogy fejezzük be a beszélgetést.
Miután Máday továbbment, hogy viselkedni képtelen diákokat fenyegessen meg, ásítottam mégegyet.
- Aludj - mondja kedvesen Zsolti.
- Nem kényelmes sehogy - rázom a fejem, mire elmosolyodik. Ezután már alig emlékszem valamire, ugyanis elaludtam, hiába volt kényelmetlen a szék.
Arra keltem fel, hogy mindenki tapsol. Gondolom vége volt a műsornak, de ekkor esett le, hogy Zsolti vállán aludtam, ő pedig lehajtott, kicsit oldalra billentett fejét az enyémen pihentette. Zsolti arra kelt fel, hogy én felemelem a fejem a válláról. Dave mosolyogva figyelt minket, de próbáltam senkivel szemkontaktust kialakítani.
Attól, hogy most aludtam egy órát csak még álmosabb lettem, de sajnos az összes óránk olyan volt, hogy figyelni kellett. Utolsó óra előtt még bementem a mosdóba, ahol csak az a-s lányok voltak bent. Megigazítottam a sminkemet és a hajamat, Edináék pedig minden egyes mozdulatomat követték.
- Igen? - fordulok feléjük idegesen.
- Együtt vagytok Zsoltival? - kérdez rá Edina kereken.
- Nem. De ha így lenne, akkor sem nagyon tartozna rád.
- Aha, jó, de akkor miért aludtál rajta? - nyávogja Rami.
- Nem tartozom nektek magyarázattal - nézek rájuk.
- Na idefigyelj! Tudom, hogy hallottad, amikor azt mondtam, hogy Zsoltival fogok újra összejönni. Erre te meg itt jössz és direkt elrontod ezt nekem! Mégis mit képzelsz te magadról? Fogalmad sincs, hogy mi itt a rendszer, nem tudod, hogy ki vagyok, de nagyon megjárod, hogy keresztbe tettél nekem!! - ordítja a képembe. Nem mondok rá semmit sem, csak hátat fordítok neki és visszamegyek a terembe.
Az utolsó órából alig maradt meg valami, egyáltalán nem tudtam figyelni Kardosra. Edina szavain gondolkodtam végig, főleg azon azon, hogy "újra". Csengőkor már álltam is fel és elsők között léptem ki az ajtón. Egyenesen hazamentem és reméltem, hogy valami filmmel el tudom terelni a figyelmemet, de nem ment. Ráadásul átestem a holtponton és így még csak elaludni sem tudtam. Idegesen feküdtem az ágyamon, amikor valaki kopogott az ajtómon, az a valaki pedig anya volt.
- Itt van egy osztálytársad - mondja.
- Ki az? - fordulok felé.
- Zsolti, azt hiszem - vonja meg a vállát. Gyorsan végignéztem magamon, egy szürke melegítő, és egy citromsárga pulóver volt rajtam bojhos zoknival. Már felálltam, hogy lemegyek, amikor Zsolti jelent meg az ajtómban.
- Csoki - vigyorog rám.
- Szia - mosolygok vissza. Leül a kanapéra, ami a szobám sarkában helyezkedik el és érdeklődve néz körbe. Nem magyon tudtam hova tenni, hogy itt van, bár egyáltalán nem bántam.
- Igazából csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy minden rendben van-e. - néz rám, és ezúttal komolyságot láttam rajta.
- Persze - bólintok. Elmosolyodik és megpaskolja maga mellett a helyet, hogy üljek le. A hajam kócos kontyba van kötve, ami már lejjebb is csúszott picit, mivel feküdtem és így kicsúszott pár tincs, amit a fülem mögé tűrtem, de végül leültem Zsolti mellé.
- Szóval? - kérdezi.
- Oké. Te együtt voltál Dinával? - kérdezem végül.
- Nem. Honnan veszed?
- Hallottam - hazudom.
- Voltunk párszor együtt edzeni, és erre híresztelte, hogy járunk, de le is állítottam - vonja meg a vállát.
- Aha - bólintok egyet.
- Ennyi? Ez volt a baj? - nevet.
- Nem, vagyis csak hallottam, de... - hadováltam.
- És miért zavart volna annyira, ha együtt lettünk volna?
- Nem mondtam, hogy zavart volna - kezdem védeni magam, mire elneveti magát.
- Ne legyél már rossz kedvű azok miatt a dolgok miatt, amiket hallasz. Nem szeretem, amikor szomorúnak látlak - mondja és egyenesen a szemembe néz én pedig tartom s szemkontaktust. Már nyitom a számat, hogy válaszoljak neki valamit, de ekkor lehajol és ajkait az enyémekre tapasztja. Kicsit elhúzza a fejét, bár az arcunk milliméterekre vannak egymástól. Óvatosan kinyitom a szememet és találkozik a tekintetünk. Lenézek a szájára, majd vissza a szemébe, érti a célzást. Kezeit a derekamra csúsztatja, én az egyik kezemet az arcára rakom, a másikat a mellkasán pihentetem és újra megcsókol.
Jelenetünket kopogás szakítja félbe, azonnal szétválunk egymástól, Zsolti egy mellette levő füzetet kezd el olvasgatni, én pedig a telefonomért nyúltam. Közöttünk annyi hely volt, hogy akár egy harmadik ember is befért volna, igaz szűkösen, de elfért volna.
- Szia..sztok - lépett be a szobámba Kinga és felhúzott szemöldökkel meredt ránk.
- Na jó, kösz az irodalmat, holnap visszaadom - állt fel Zsolti, a kezében egy üres füzettel (vagyis azt hittem, hogy az az üres füzetem). - Sziasztok - sétált ki a szobámból.
- Szia - köszöntünk Kingával egyszerre.
- Nem is az az irodalom füzeted - jegyezte meg Kinga. Annyira tudtam, hogy nem fogja szó nélkül hagyni.
- Tudom, de Kardos fogalmazását abba írtam, majd kitépem belőle azt az oldalt - legyintettem. - Amúgy miben segíthetek? - kérdezem.
- Futóversenyen indulok, és edzenem kell. Renáta és Virág alkalmatlanok erre a célra, ezért rád esett a választásom. - közölte.
- Jólvan, úgyis rám férne egy kis friss levegő - vonom meg a vállam.
Miközben nyújtottunk, Kinga mondta, hogy holnap Andris hozza a barátnőjét Zsoltiékhoz a garázsba, hogy kicsit megismerhessük, hát kíváncsi leszek..
