Szent Johanna Gimi ff.

2

/Lili szemszöge/

Ma már sokkal melegebb lesz, mint tegnap volt, szóval lazább ruha mellett döntöttem.

Átpakoltam egy hátizsákba, az jobban illett a szettemhez, majd elindultam a suliba. Tíz perccel hamarabb értem oda, mint terveztem, ez van ha nem nézem az órát, csak elindulok..

A suli előtt csak pár diák volt, aztán kiszúrtam egy srácot, aki egyenlőre egyedül ácsorgott a telóját nyomkodva. Azonnal felismertem, ő Zsolti, aki mögöttem ül.

- Szia - köszöntem neki, amikor odaértem. Látta, hogy jövök szóval nem lepődött meg.

- Csoki - mosolygott rám, majd a zsebébe süllyesztette a telefonját. - Hogy tetszik a suli? - érdeklődik.

- Hát, Máday egy kicsit érdekes. Rámkiabált, hogy azonnal szedessem le a körmömet - utaltam a műkörmömre, ami nem is volt olyan hosszú.

- Ja, ő ilyen, a szoknyák és a nadrágok hosszát is méri, plusz Ricsi piercingjeit is folyton leragasztja - nevet fel.

- Jézusom - nevetek én is.

- Amúgy, hogyhogy utolsó évre váltottál sulit? - kérdezi.

- Öhm, anyukám miatt, visszaköltöztünk Magyarországra.

- Eddig hol laktatok? - ráncolja a szemöldökét.

- New Yorkban - mondom.

- Jaa. Jó szar lehet így utolsó évre váltani.

- Igen, fogalmam sincs, hogy hogy működik itt a gimi - nevetek.

- Hidd el nekem, itt sosem fogsz unatkozni - mosolyodik el. Ekkor látom meg, hogy három lány közeledik a suli felé. Ők tegnap is itt álltak ezzel a társasággal, de most szó nélkül továbbmentek.

- Ők... az a lány nem a barátnőd? - fordulok Zsolti felé, aki elneveti magát.

- Dina? Dehogy. De a többiek tudnak mesélni - nézett egy közeledő táraságra. Az osztály többi tagja volt az, vagyis csak páran.

- Sziasztok - köszönt Dave azt hiszem - Miről van szó?

- Dináról - válsszolja Zsolti.

- Ő valamelyikőtök barátnője? - kérdezem mostmár teljesen összezavarodva, amikor meglátom, hogy összevigyorognak.

- Dinával mindenki egy kicsit jár - jegyzi meg Zsolti, mire mindenki felröhög. Szóval mint kiderült Dina fő kiszemeltje Cortez, de mivel neki ott van Reni és azelőtt sem érdekelte, megpróbálta féltékennyé tenni azzal, hogy összejött a haverjaival. A társaságból csak Zsoltival és Cortezzel nem volt együtt.

Csengetéskor bemenetünk a terembe, ahová pár másodperccel utánunk a tanár is belépett.

Az órarend szerint Monsieur Durand tartott most francia órát, amiből feltűnően sok volt a héten. Kedvesen bemutatkozott nekem, kérdezett pár szót rólam, hogy hogy állok a franciával és hogy hogy telt a nyaram. Ezek után a többieket is meghallgatta, aki a nyaráról akart beszélni.

Második órában megismerhettem Kardost, aki egyáltalán nem volt szimpatikus és alig vártam, hogy kicsöngessenek. A negyedik óra után Virág sétált oda hozzám.

- Szia - mosolygott rám kedvesen - Minden pénteken Zsoltiék garázsában szoktunk lógni suli után, szóval izé, nincs kedved jönni? - érdeklődik nagyra nyitott szemekkel.

- Öhm, de persze - egyezem bele.

- Szupi. Merre laksz? - kérdezi én pedig elmondom neki a címünket - Oksi, akkor négykor oda megyünk Renivel eléd és megyünk együtt - tapsikolt.

Tanítás után elköszöntem a többiektől és egyenesen hazamentem. Háromkor csöngettek ki az utolsó óráról, szóval egy órám maradt Virágék érkezéséig.

Gondolkoztam rajta, hogy átöltözzek-e, de végül nem tettem. A telefonomon megjelent Virág neve, akivel számot cseréltünk, szóval siettem ki hozzájuk.

- Sziasztok - mentem ki, ők visszaköszöntek és el is indultunk.

- Tizedikben volt a fiúknak egy zenekaruk és Zsoltiék garázsát használták próbateremnek. Azóta persze már nem játszanak, illetve csak Ricsi, meg Cortez néha gitározik, de Zsolti a dobját, súlyzópadra cserélte. - magyarázza Virág, amikor megkérdezem, hogy hogy jött, hogy egy garázsban lógnak péntekenként.

Nem sétáltunk sokat, csak pár utcát jöttünk el, amikor bementünk egy házba. Vagyis csak a kerítésen és utána a garázsba.

- Sziasztok - köszöntünk a már bent lévő fiúknak, Kingának és két lánynak, akikkel még nem találkoztam.

- Ő Kata, Ricsivel zenélnek, ő pedig Flóra, Jacques barátnője - súgta oda nekem Virág. - Ja és ő Karcsi - mutatott az alacsony, szemüveges srácra. Na őt egyáltalán nem tudtam hova tenni. Először azt hittem, hogy valakinek az öccse, de Reni mondta, hogy amúgy tizedikes.

Virág leült a kis tévé elé és azt nézte, Reni a kanapéra ült, Cortez pedig az ölébe hajtotta a fejét, a rockerek most jöttek be, gondolom cigiztek, mert elég büdös bagó szagot árasztottak, Kinga a jegyzetfüzetében húzogatott át mondatokat elég idegbetegen, Dave és Macu egy íróasztal mögött egy egy MacBookon pötyögött, Kata, a gót lány valami könyvet olvasott, Jacques és a barátnője csocsóztak, Zsolti pedig a tizedikes sráccal pakoltatta a súlyzóit és azon szórakozott, hogy a srác nem bírja el.

Látszólag mindenki elvolt. Nem is tudom, lehet, hogy ma még nem kellett volna eljönnöm, hiszen nem is ismerem őket annyira.

- Te is jársz edzőterembe? - érdeklődik Zsolti. Gondolom elég balfaszul nézhettem ki, hogy ott egyedül ácsorogtam a többieket nézve.

- New Yorkban jártam, itt még nem találtam a környéken, de szeretnék menni - mondom.

- Akkor gyere oda, ahova én járok. Nincs messze és nincsenek sokan - mondja, közben visszasétál a súlyzókhoz és leül a padra, megpaskolva maga mellett a helyet. Leülök mellé és ketten nézzük, ahogy Karcsi szenved a legnehezebb súlyzóval.

- Ő hogy került a társaságotokba? - kérdezem, mert valahogy sehogy sem illett bele a képbe.

- Hááát, Potterrel már az első nap nagyon jóban lettünk, igaz? - fordul Karcsi felé, aki vörös fejjel bólogat. - Igazából, csak szórakoztat engem.

- Meg csicskáztatod - vihog Andris.

- Konkrétan megfosztod a személyi jogaitól - jegyzi meg Kinga, mire mindenki felröhög.

- Dehogyis. Karcsival haverok vagyunk, vagy nem? - néz Zsolti a fiúra.

- De - mondja nem túl meggyőzően.

- Fél tőled - közli Reni.

- Ez nem igaz. Ugye?

- Igen - motyogja halkan.

- Merne mást mondani - nevetek és ő is csatlakozik.

- Jólvan - csapkodja meg Karcsi vállát, akit váratlanul ér ez a cselekedet.

Este nagyon jól éreztem magam. Sikerült egy kicsit közelebbről megismernem az osztályt, aminek kifejezetten örültem.