Cortez összeveszett a szüleivel, ezért előbb hazajött Amerikából. Együtt sétáltunk a sulihoz, ahol a többiek már ott ácsorogtak a lépcsőn.
- Tök furi, hogy te is itt vagy - jegyzi meg Virág, Cortezre nézve.
- Ja, nekem is - vonja meg a vállát.
- Na és, izgulsz már? Első szeptember elsejéd a gimiben? - kérdezi Zsolti vigyorogva.
- Alig bírtam aludni - nevet Cortez is.
A fiúk éppen valami sorozatról beszéltek, amikor megérkeztek az a-s lányok. A legújabb, legdivatosabb nyári ruhákban és magassarkúkban, függetlenül attól, hogy idén elseje elég hűvös volt. Egyértelműen ők nyerték a bevonulást idén is, de legnagyobb meglepetésünkre, Edina felénk indult el.
- Sziasztok - nyávogta - Hogy telt a nyaratok? - nem igazén zavarta, hogy senkit sem érdekel és egyáltalán nem volt senkivel sem olyan viszonyban, hogy elmesélje neki a nyarát. De mielőtt bárki is reagálhatott volna, Cortez szólalt meg.
- Ő ki? - alapból, ha Cortez megszólal akkor arra mindenki odafigyel. De most, hogy sem ő sem Kinga (mint később kiderült) nem tudott róla, mindenkit érdekelni kezdett a téma. Ugyanis egy új, idegen lány sétált a suli felé.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A ruháján nem volt semmi extra, de mégis annyira feltűnően jól nézett ki, hogy azt még a vak is észrevette volna. Szótlanul lépkedett fel a lépcsőn, közben a diákokat nézte. A tekintete megakadt a társaságunkon. Azt nem tudom megmondani, hogy Edinát nézte hosszabb ideig, mint a többieket, vagy Zsoltit, mivel egymás mellett álltak, de valamelyikükön tovább időzött a tekintete. Jó, nem percekig bámult minket az azért furcsa lett volna. Végül bement a suliba.
Ahogy láttam Edina arcát, akart valami szidást mondani, de nem jutott eszébe semmi gondolom, így Ramival és Inettel becsörtettek a suliba.
Pár perccel később Máday rontott ki az ajtón.
- Mélyen tisztelt 12b. Becsöngettek, indíts befelé! - ordított ránk.
- Máday néni! Nem is tetszik örülni, hogy három hosszú hónap útán újra láthat minket? - vigyorgott Zsolti.
- Dehogynem, csak erre vártam - motyogta az orra alatt. Elég hangosan mentünk végig a folyosón, de szerencsére egyik tanár sem jött ki.
Haller még nem volt a teremben, szóval a rockerek a tévében üvöltettek valami hörgést, Jacques alig bárta, hogy válthassunk pár szót, a többiek pedig elfoglalták magukat, és nem, kicsit sem csendben.
Miközben Jacques magyarázott, megérkezett az ofő, de nem egyedül, mert az ajtót nyitva hagyta maga után.
- Csokoládés parfé - kiabálta Zsolti, majd belépett a lány is, akit reggel láttunk.
- Sziasztok - köszönt mosolyogva Haller, miközben végignézett rajtunk.
Ritkán fordul elő nálunk, hogy elsőre csöndben maradunk, amikor egy tanár kéri, ez is egy ilyen alkalom volt.
- Gábornak sajnos el kellett mennie az iskolából, mert elköltöztek, de helyette az utolsó évre köszönthetünk egy új diákot, Bodnár Lilienn. - mutatta be a lányt, aki halványan elmosolyodott.
Haller mondta neki, hogy üljön le nyugodtan az üres padba, ami Zsolti előtt volt, Kinga mellett, az első sorban. Biztosan idegesítő lehetett, hogy 12 ember az összes mozdulatát követi, de nem tehettünk mást.
- A Lilit használod vagy van valami becenév, amit szeretsz? - kérdezi Haller.
- A Lili jó lesz - mondta. A hangja teljesen illett hozzá. Nem volt se túl mély, se túl magas.
- Jólvan. Nos, rengeteg dolgot kell megbeszélnünk - kezdte az ofő.
- Tanárúr - lóbálta a kezét Ricsi - Olyan jó idő van, nem mehetünk ki focizni?
- Nem, a végzős év nagyon sok felelőséggel jár - ült le az asztalhoz. Innentől kezdve pedig végig diktálta az első órát, nekem pedig majdnem leszakadt a kezem, szinte hálát adtam, amikor megszólalt a csengő.
- Innen folytatjuk - mondta az ofő, majd kiment.
Jacques elsietett, hogy zenét kreáljon egy a-s sráccal, mivel Gábor helyére kellett valaki, de tőlünk nem mehetett senki a tanulmányi átlaga miatt, illetve mi Kingával nem akartunk menni.
Virág a színes tollait szaglászta és hátrafordulva mutogatta Ricsinek, hogy melyikkel írjon a következő órán, mert nem tud dönteni, közben pedig a rockerek visszakapcsolták a tévét és folytatták a hörgős zenéjüket, de már nem olyan hangosan, mint reggel.
Lili felé néztem és azon gondolkoztam, hogy odamenjek e hozzá, de Kinga megelőzött. Kicsit közelebb húzta a székét a lányhoz és úgy mondott neki valamit.
/Lili szemszöge/
- Kinga vagyok - mutatkozott be a mellettem ülő lány - Évfolyamelső, színjátszós és a suliújság főszerkesztője.
- Lili - rázom meg a felém nyújtott kezét. Nem nagyon tudtam mit hozzáfűzni.
- Ha bármiben segítség kell, javaslom engem keress meg, mert a többiek retardáltak. Kivéve talán Renátát és Cortezt. De Renáta szerencsétlen, Cortezt pedig nem érdekli mi folyik körülötte. - mondja.
- Héj! Kikérem magamnak - jött oda a padomhoz egy szőkés hajú lány - Örülnék neki, ha nem aláznál meg mások előtt.
- Én csak az igazságot mondtam. - vonja meg a vállát Kinga.
- Reni vagyok - mosolygott rám a lány, amit viszonoztam.
- El tudnátok mondani, hogy ki kicsoda? Haller elmondta a neveket, de nem emlékszem rájuk - mondtam.
- Persze. Szóval ők ott Andris és Robi, a rockerek. - mutatott Reni a két srácra, akik a tévében néztek valamit tátott szájjal. - Ő Jacques, csak nagyon keveset beszél magyarul, vele általában franciául beszélgetünk. Aztán Cortez - haladt tovább.
- Ő a barátod ugye? - szakítottam félbe.
- Igen - mondta elpirulva. Emlékszem, reggel amikor mentem be a suliba, egymás kezét fogták. - Ő Ricsi - folytatta a raszta csávóra mutatva - és a barátnője Virág - a lány a színes ruhákkal. Ő is megmaradt reggelről. - Aztán ott hátul Macu - mondta Reni.
- Kicsoda? - kérdezek vissza.
- Matsuda Okitsugu, de csak Macu - magyarázza, mire bólintok.
- Mellette Dave, aki az én barátom - veszi át a szót Kinga. - És ő pedig Zsolti. - értünk körbe és mutattak a mögöttem reggeliző srácra.
- Parit? - kérdezi.
- Nem köszi - mosolyodom el.
- Majd a tanárokban is segítünk, vannak akikkel jobb nem feleselni - mondja Reni, amikor becsöngetnek.
A négy óra hamar eltelt. Az osztály nagyon szimpatikus, az ofő is, de az órarend nagyon zsúfolt.
Otthon anyával és a barátjával vacsora közben arról beszélgettünk, hogy milyen napunk volt, majd felmentem facebookra, ahol 11 új ismerősnek jelölésem volt.
