More than anything*-Ivan Martinez

41.rész

Ivan szemszöge:
Megint ő volt az álmomban, élőben talán még nem is hallottam ennyit nevetni. Az álmok inkább emlékek ,melyek újra felelevenednek mikor lehunyom a szemem, ilyenkor újra a tengerparton vagyok vele 2 évvel ezelőtt vagy a suliban egy vicces pillanat képe jön elő. Csupa jó emlék, semmi rossz. Ez segít túlélni a fizikai fájdalmakat.
Néha nem csak az álmomban hallhatom a hangját , itt szokott lenni mellettem vagy ő vagy Emilio. Mindig itt vannak. Most is itt van, hallom a hangját, és nem is csak a hangját...Énekel. Most először énekel nekem. Nem is tudom eddig miért nem tette, gyönyörű, megnyugtató és fájdalomcsillapító egyszerre.
Fogja a kezem, érzem a leheletét az ujjaimon, hangja halkan cseng a füllemben. Szeretném kinyitni a szemem ,de olyan jó érzés így, hallgatni őt csak úgy, mert tudom ha kinyitom a szemem abbahagyja és kérdezősködni kezd. Nem akarom hogy abbahagyja. Örökre hallgatni akarom, de nem így, azt szeretném ha örömében énekelne nekem, boldogságból. Kinyitom a szemem. Időbe telik míg megszokom a halvány fényt is, pislogok párat majd rápillantok.
Nem vette észre. Csukott szemmel és lehajtott fejjel énekel mellettem, szorítja a kezem mintha csak az életünk múlna rajta. Nem bánom, hadd énekeljen csak, addig is szabadon figyelhetem őt.
Arca kissé megviselt az elmúlt napok nem alvása és aggódása miatt, kimerült. Lófarokba kötött hajából néhány kusza tincs már kiszabadult,  nincs rajta ékszer sem csak az én nyakláncom, legszívesebben odakapnék a nyakamhoz ,hogy vajon meg van-e még az enyém, de nem tehetem.
Lassan felemeli a fejét és észre vesz, szeme felcsillan ,gyorsan arcához kap és letörli a kósza könnycseppeket.
-Igazán megszoríthattad volna a kezem hogy fogjam be és figyeljek rád! -nevet.

Ingatni kezdem fejem, ezzel jelezve hogy eszembe sem jutott ilyesmit tenni.

-Remélem jobban vagy...Holnap leszedik ezt a lélegeztő izét és végre kinyithatod azt a szép kis szád.-felpattan a székből és igazgatni kezdi a takaróm, majd a hajamat állítgatja jobbra-balra.

Felvonom a szemöldököm.

-Gondolom alig várod...-nevet megint.-Legalábbis én nagyon várom! Sose hittem hogy egyszer azután vágyódom majd hogy visszaszólj egy csípős megjegyzést de esküszöm most ez hiányzik a legjobban.-huppan vissza a székébe.

Mosolyogni próbálok és ujjaimmal intek hogy adja ide a kezét. Gyorsan belecsúsztatja ujjait az enyémbe és rám mosolyog. Làtom rajta, erőlködik hogy mondjon valamit, úgy érzi muszáj beszélnie hogy ébren tartson, hogy helyettem is mondjon valamit.

-Sajnálom, hogy ezt tettem veled!-mondja.-Azt mondtam soha többé nem okozok neked fájdalmat és tessék...-lehajtja a fejét.

Megszorítom a kezét , amint rámpillant máris összehúzom a szemöldököm és ingatni kezdem a fejem. Remélem érti mire gondolok.

-Nyílván nem fogsz hibáztatni, de ettől még én tettem és nincs mit tagadni rajta, csak bocsáss meg nekem, újra... kérlek!

A szemébe nézek, de ő nem néz az enyémbe. Annyira szeretnék beszélni vele. Magát hibáztatja és ez emészti fel belülről, nem tudok segíteni neki, nem tudom elmondani hogy nem haragszom rá és azt sem hogy egyáltalán nem az ő hibája.
Erőt veszek magamon és megszorítom a kezét majd lassan az arcomhoz emelem. Megpuszilnám de nem tudom, mégis talán ezzel kifejezhetem amit mondani akarok.
Könnyeit már nem tudja visszatartani ,de elmosolyodik.

-Ígérd meg nekem Ivan, hogy nem hagyod többet hogy bántsalak!-mosolyog könnyes szemmel.-Mert már én sem bírom!

Bólintok és közelebb húzom a kezét.

-Ne haragudj, ha ez túl érzelmes volt!-gyorsan letörli a könnyeit és felpattan.-Hoztam valamit!-vált témát mintha valami sokkal jobb jutott volna eszébe. -Csináltattam egy pólót , mert tudod ma van az évfordulónk...még akkor is ha egy év szünetet tartottunk...-a táskájában turkál.

Nem tudtam milyen nap van ma, de most már igen. Szégyellem hogy nem tudom meglepni valami fantasztikussal.

Előhúz egy fekete pólót amin rajta van az első közös képünk. 15 évesek vagyunk rajta, ez volt az első alkalom hogy kettesben lógtunk ,Emilio nélkül és megragadtuk az alkalmat ,hogy készítsünk egy kettes képet ,mert egész addig minden képen hárman szerepeltünk. Ez volt az első randink és úgy vigyorgunk rajta mintha megnyertünk volna a lottót. Elmosolyodom amennyire csak tudok. Nagyon örülök neki ,de nem tudom eléggé kifejezni.

-Nekem is van, nyílván!-leveszi a pulcsiját és alatta megvillantja ugyanazt a pólót csak fehérben. -Remélem örülsz neki...-mondja majd leteszi az ágyamra. -Aludj csak ha fáradt vagy, én itt leszek egész éjjel!-mosolyog.
-Hoztam magamnak vizet és könyvet, nem fogok unatkozni, nem kell féltened!-dől hátra a székben.

Forgatom a szemem ,mire őszintén nevet. Végre élőben hallhatom.

Hellosziasztok!
Ijaajjj de romantikusra sikerült💪😍
Az az igazság hogy megírtam pár részt szóval rajtatok áll hogy mikor hozom...
Mikor jöjjön?
Köszönöm hogy olvastok!
Ezer puszi mindenkinek! 💜🌙