I'm in love with a criminal...

3. rész

~Jk pov~

Az ágyamon hanyatt fekve, álmosan bámultam a plafont. Mivel az este elfelejtettem besötétíteni, így a reggeli nap sugarai pont rásütöttek az arcomra, amitől meg is ébredtem. Nyúzottan dörgöltem meg a szemeim és hunyorogtam, hogy szoktassam kicsit őket a fényhez. Az éjjel szinte semmit sem aludtam. Mindvégig a tegnapi buli járt az eszemben. Pontosabban fogalmazva egy bizonyos személy. Taehyung. Hiába nem akartam, szinte minden gondolatomban ott volt. Az oldalamra fordultam, és a takaróm sarkával kezdtem el babrálni. Újra és újra végigpörögtek az agyamban az este eseményei. Szinte tisztán emlékeztem minden egyes mozzanatra. Mikor először megláttam őt a bárpultnál, és rám vigyorgott. Mikor egy véletlen burulás miatt a karjaiban kötöttem ki. Mikor táncoltunk az egyik kedvenc dalomra. A hangjára, amiről még a hangos zene ellenére is meg lehetett állapitani, milyen mély és férfias. Mikor pár pillanat múlva már a falhoz szorítva találtam magam, teljesen leblokkolva. És mikor lágyan cirógatni kezdte az oldalam, majd lassan felém hajolt és...

- Mi a franc Kook??- ültem fel hirtelen, és alaposan megdörgöltem az arcom, hogy helyrerázzam magam.

Mégis miféle gondolatok járnak a fejemben?? Miért agyalok azon, mi lett volna, ha az a srác nem lép közbe? Amúgy sem voltam részeg (legalábbis szerintem), és az a kevés alkohol is, amit megittam, mostanra már rég kiment belőlem. Akkor mégis mi van velem? Ahányszor eszembe jut, az arcom lángban áll, és a szívem gyorsabb tempóra kapcsol. Mégis hogy hagyhatott ekkora nyomot bennem egy srác, akit még csak nem is ismerek? De ami még borzasztóbb: egy srác! Pedig tudtommal nem vagyok meleg. Bár ezek után elgondolkodnék rajta... És nem, nem csak álmodtam ezt az egészet. Pedig jópárszor próbáltam már elhitetni magammal, hogy az egész buli csak egy álom volt. Egy elég érdekes álom.

Újra hanyatt dobtam magam az ágyon, és kezembe

vettem a telómat, hogy lecsekkoljam az időt. 6:57. Erőtlenül ejtettem vissza magam mellé a kezem. Szombat volt, szóval nem kellett suliba mennem. Még szerencse, ugyanis semmihez sem volt kedvem. Még megmozdulni se. Csak fetrengtem ott szerencsétlenül még vagy egy órán keresztül. Már kezdtem azt hinni, hogy megállt körülöttem az idő, de akkor lépteket hallottam felfele a lépcsőn.

- Junkook!- nyitott be pár pillanat múlva anya.

- Igen?- válaszoltam nyúzottan.

- Mit csinálsz? Azt ne mondd, hogy még mindig fekszel!

- Nem mondom.

- Gyerünk, keljél már fel és csinálj valami értelmeset!

- Mégis mit?

- Mondjuk menj ki kicsit a szabad levegőre! Állandóan idebent kockulsz vagy fetregsz!- szidott le.

- De nemá... Nincs hozzá erőm...- szenvedtem látványosan, hátha így leszáll rólam. Nem jött be.

- Kellett neked elmenni abba a buliba. Aki éjjel legény az nappal is legyen az!

- Nem fogsz békén hagyni addig, amíg meg nem csinálom, igaz?- könyököltem fel.

- Még szép, hogy nem. Na nyomás kifelé!

- Oké oké!- adtam meg magam.

Miután kiment, nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Lebattyogtam a földszintre, majd egy dzsekit magamra kapva kiléptem az ajtón.

Tök jó, hogy a saját anyám kirugdos otthonról... Még csak nem is reggeliztem. Na mindegy, van nálam pár won, majd veszek valamit út közben. Mélyet szippantottam a langyos levegőből. Végülis...lehet jót fog tenni egy kis séta. Legalább kiszellőztethetem kicsit a fejem.