I'm in love with a criminal...

5. rész

~Tae pov~

- Ah...igenh..ezazh!- hallatszott partnerem kéjjel teli hangja.

Az ágy nyikorgása és bőrünk egymáshoz csattanásának zajai betöltötték az otthonos kis szoba légterét. A pár órával ezelőtt itt uralkodó csendnek mostanra már nyoma sem maradt, hisz hangos nyögéseink és szapora, rendszertelen légzésünk kíméletlenül vette át annak helyét. Mostanra már két fiatal srác (azaz a mi) együtt töltött közös pillanatainak titkát őrizte rettenthetetlenül ez a négy fal...

- Ah... Nhe hagyd abbah!- nyüszített fel, kérlelve engem a folytatásra.

A tempó gyors volt és kíméletlen, ámbár mindkettőnknek kielégítő. Mindketten hajszoltuk az élvezeteket, már nem számított a durvaság sem. Márpedig az, ahogyan mi csináltuk, gyengédnek szinte egyáltalán nem mondható. A felgyülemlett vágyak és a stessz (na meg az elfogyasztott nem éppen kevés alkoholmennyiség) kellőképpen elvették az eszem ahhoz, hogy minden gondolatom, gondom hátrahagyva erre az éjszakára ne csináljak mást, mint élvezzem a pillanatot és a testi gyönyört amit a partnerem a legnagyobb örömmel nyújtott nekem... 
És én azt is tettem. Kihasználtam a lehetőséget és szereztem magamnak egy fantasztikus éjszakát...habár ez az egész ezen kívül nem számított nekem semmit sem...

***

A reggeli nap fénye  besütött a szabadon hagyott ablak üvegén, kíméletlenül ostromolva lehunyt szemhéjaim, ezzel kirángatva engem az álmok édes világából. Kelletlenül nyitottam fel pilláimat, majd egy morgás kíséretében ülő helyzetbe tornáztam magam. Egy nagy sóhaj kíséretében, hajamba túrva konstatáltam a tényt, hogy már megint nem otthon vagyok. Lassan körbefordulva vettem szemügyre a számomra teljesen ismeretlen helyet. Maga a szoba nem volt túlságosan nagy, de az enyémnél kétségkívül nagyobb és modernebb is. Ami először feltűnt azok az almazöld színű falak, melyek egyfajta lágy nyugalmat sugároztak az embernek. Kivéve nekem, akinek csak ugyanolyan volt, akár a többi szín. Közömbös. Nem tehetek róla, de az ilyen kis semmiségek már rég nem hoznak lázba. Azok az idők már elmúltak, amikor még annak is örülni tudtam, hogy épp sütött a nap. Megváltoztam, ez tény...
A második ami feltűnt, az a bazinagy plazmatévé volt az ággyal szemben. Van egy olyan érzésem, hogy ezúttal sikeresen kifogtam egy gazdag "apuci kicsi fiát"... Szerencse vagy nem, azt még nem igazán tudom. Az ágy két oldalán egy-egy kis éjjeliszekrény állt, rajtuk szétszórva papírzsepik, rágós és cigis papírok, és egy kis hamutartóban elnyomott csikkek.
Füves cigi? Nem lacafacázik ez a srác, az tuti. 
A szobába két hatalmas ablak engedte be a reggeli napsütést, melyeket jobban megnézve rájöttem, hogy igazából ajtók, amik az erkélyre vezetnek. Úgy érzem beletrafáltam a dologba: tipikus gazdag srác...
A szoba további díszítőelemeit képezték most a földön szerte-szét heverő ruháink. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, mikor kiszúrtam a földön egy használt óvszert. Még csak az hiányozna, hogy összeszedjek itt valami nyavalyát...
Végül a tekintetem magán az ágyon vezettem végig, pontosabban a benne alvó személyen. Hason feküdt, arccal pont felém, így teljesen szemügyre tudtam venni. A (valószínűleg frissen) festett szőke haja összekuszálva keretezte békés arcát. A takaró egészen a derekáig le volt csúszva, láttatva enyhén kidolgozott hátát. Tipikusan az a helyzet, hogy ránézel, és már üvölt róla: "Tudom, hogy tökéletes vagyok, szóval fogjatok egy kamerát és fotózzatok végre le!" Csak az a baj, hogy az ilyen srácoknál a jó külső szinte mindig egyenesen arányos a hatalmas egóval. Pf... Na ezért nincs soha hosszútávú kapcsolatom!

Megcsóváltam a fejem, majd kibújva a puha takaró alól búcsúztam el annak kellemes melegétől. Szívesen fetrengenék még egy kicsit ebben a hihetetlenül kényelmes ágyban (képzelem mennyibe kerülhetett! Bár nem hinném, hogy túlzottan megterhelő lenne számukra a megvétele. Igazságtalan az élet...), viszont tekintettel a mostani helyzetre ezt az ötletet inkább elvetettem. Nem szerettem volna itt lenni, mikor a csávó szülei esetleg ránk rontanak. Még be is perelnének, hogy biztos megrontottam a pici fiukat! 
Mondjuk azt, aki egy szórakozóhelyen koslat magának dugipajti után, már nem igazán lehet jobban megrontani... Vagy ez csak az én véleményem?
A másik ok amiért nem szerettem volna maradni, hogy nem akartam hiú ábrándokba kergetni a srácot, ha netán marasztalni akarna még néhány menetre. Nekem ez egyszeri alkalom volt, ráadásul nem teljesen öntudatosan. 
Na igen, kemény péntek volt az tuti...