Kihagyott gólyatábor

8. rész

Egy sötét alak, talpig feketében lehajtott fejjel belép a kórházba. Kezein kesztű, bőre csak arcán látszik. Sápadt. Fehérebb, mint egy halott. Az illető mégis mosolyog. Beszáll a liftbe. A lift megindul felfelé. Földszint. 1. emelet. 2. emelet. 3. emelet. Megáll a negyediken. A fekete alak kiszáll a liftből, megindul a végtelen hosszú folyosón. Most megáll. Egy ajtót fürkész. Benyit.
- Alison. - köszön a maga módján.
A lány kinyitja a szemeit. Ránéz a fiúra, majd elmosolyodik.
- Matt! - örül meg.
- Shh, halkabban - csukja be az ajtót - még valaki megtudja, hogy itt vagyok. - csúszott Alison ágya felé - Egyedül vagy a szobában?
- Hárman voltunk. De ők elmentek.
A Matt-nek nevezett fiú leül az ágyra. Némán bámulják egymást. Csend volt. Az emberek nyüzsgésének hangja tompán beszűrődött az ajtón. Matt a kezét Alison kezére helyezte. A lány pár pillanatig a két kezet bámulta. Halványan elmosolyodott, de nem viszonozta a kézfogást.
- Mi lesz ha anyukád megtudja, hogy mi....
- Semmi. - vágott közbe Alison.
- Ezt nem tudhatod.
Alison mélyen Matt szemébe nézett. Tekintete lyukat fúrt a fiúéba.
- Elmondtad neki?! - esett kétségbe.
Alison még mindig némán bámult.
- Úgy volt, hogy nem beszélünk róla!
A lány még mindig hallgatott.
- Félek. Érted, Ali? Félek! - magyarázta kétségbeesetten.
- Ne félj - szólalt meg végül a lány - Ő csak az anyám.
- Így bármikor bánthat!
- Egyszer már elszöktem tőle. Máskor is megtehetem. Semmi nem akadályozna. Én már nem félek tőle.
- Alison.. - mondta csalódottan a fiú - Szereted valamennyire az édesanyádat?
- Ez rajta múlt. Ő akarta elvenni az érzelmeimet. Tessék! Itt vagyok! És most mért nem boldog? Sikerült neki. Matt, - nézett a fiúra - Én már nem tudok szeretni.
A fiú tekintete üveges lett.
- Én majd teszek róla. - mondta elcsukló hangon, majd odahajolt a lányhoz, megpuszilta a homlokát, majd felállt. Még nézte egy darabig a lányt. Szomorúan kiment a szobából.