Szerelem És Egyéb Dolgok

1. Első nap a suliban

  Kuroko prov.:

  Ma van az első napom a Seirin Középiskolában. Valahogy teljesen félelmetes érzés ez most itt nekem mert senki ismerős nincs mellettem. Mivel sajnos a tanulásban nem vagyok éppen a legjobb és amihez a legjobban értek az a kosárlada ezért biztos vagyok benne, hogy csatlakoyzni fogok a Seirin kosárcsapathoz mint menedzser. Ha jól tudom ez nem egy régen alakult de életvidám csapat ahol egy diáklány az edző. Remélem jól kijövök majd vele.
  Ma lesz az első edzésük ahol az új tagok is jelen lesznek akiket gondolom valamiféle felmérésnek vetnek alá. Legalábbis nálunk a Teikobam így volt.
  Kicsit idegesen lépek be a tornateremben ahol a számomra égimeszelő magasságú tagok éppen bemelegítenek, az edző pedig az első éveseket vizsgálja. Mikor becsukódik mögöttem az ajtó mindenki hirtelen oda kapja rám a tekintetét.

-Jó napot kívánok mindenkinek. A nevem Kuroko Tetsuya a Teiko alsó középiskolából jöttem és azért zavartalak meg az edzésben titeket, mert szeretnék menedzsernek jelentkezni.-mondom teljesen megszeppenve a sok fürkésző tekintet láttán.
-Kuroko-chan isten hozott nálunk az edző vagyok Aida Riko.-nyújtotta felém kedves mosollyal a kezét Aida-san.-Azt mondtad h a Teiko-ból jöttél? Akkor te ismered a Kiseki no Sedai tagjait?
  -Ömm igen én voltam az ők menedzserük is de mivel mindenki külön iskolába ment így én is eképpen döntöttem. Bár az igazat megvallva nem éppen örültek ennek a döntésemnek-váltott egy kicsit szomorkásabbá a hangom mikor eszembe jutott kikkel mehettem volna.
-Nos, mi nagyon örülünk neked Kuroko-chan. Remélem nem baj ha így hívlak.
-Nem semmi baj engem nem zavar ha így nevezel.
-Akkor üdvözöllek téged a Seirin kosárcsapatban. Fiúk gyertek ide- fordult az említettekhez. - Ő itt Kuroko Tetsuya az új menedzserünk.
-Sziasztok Kuroko Tetsuya vagyok örvendek a találkozásnak.
-Szia- mondták egyszerre.
    Ezután az edző bemutatta nekem a csapat tagjait, akiknek a neveit nem lesz éppen a legkönnyebb megjegyezni de majd odateszem magam a dolog érdekében.
    Az itteni edzés teljesen más mint ami a Teikobam volt. Itt minden sokkal lazább. Az egyik elsőéves nagyon ügyes és magas is ráadálsul jó fizikummal rendelkezik és fejlődőképes is. Ha jól emlékszem Kagami-kun a neve. Van benne potenciál csak ki kell használni, de szerintem ezt az edző is észre vette mert a gyakorló meccsen ráállította magasabb felsőbbéveseket. Már mindenkin látszik, hogy fáradtak. Szerencséjükre már nem sok idő van hátra az edzés végéig mikor halljuk, hogy megcsikordul a tornaterem ajtaja.
-Mit keres itt a Kiseki no Sedai-ból Aoimine Daiki?- kérdezi nagy meglepettségben Aida-san.
-Csá... Ugyen nem hitted azt, hogy majd egyedül hagylak hazamenni Tetsu.-néz rám azzal a szokásos szigorú tekintetével.
-Üdvözöllek Nii-san. -mikor ezt kimondtam hallottam, hogy mindenkinek a megdöbbenéstől esik le az álla.- Igazán nem kellett volna jönnöd. Egyedül is haza tudok menni, nem kell ezért csak egy ilyen hosszú kitérőt tenned.
-Ha nem én akkor az az idióta Kise jött volna de szerencsére még éppen időben sikerült kiütnöm ahoz, hogy ne kelljen a sok marhaságát hallgatnom egész úton.
-Mit tettél már megint vele?
-Semmit csak szóltam a csapata kapitányának, hogy lógni akar és zaklatni a lányokat a suliukban. Hiszed vagy sem Kazamatsu-senpai elég hiszékeny és most ott kínozza edzésen.
-Kuroko-chan te Aomine Daiki huga vagy? De, hogy hisz más a vezetéknevetek- néz rám Aida-san értetlenül.
-Mikor kicsik voltunk anyukám hozzáment feleségül Daiki-nii apukájához. Így lettünk testvérek. Elnézést, hogy eddig nem mondtam el ezt nektek.
-Kiseki no Sedai mi? Akkor te valami ász vagy igaz?- szólal meg Kagami-kun miközben Aomine-kunt szugerálja.- Akkor nem félsz kiálni ellenem 1-1 ellen vagy mégis?
-Bakagami... Ne akarj már most ily...-sajnos nem tudja az edző.
-Te most ugye csak szórakozol velem. Nincs nekem kedvem egy ilyen kis kezdővel szórakozni.
-Szóval akkor félsz. Úgy tűnik mégsem vagy olyan nagyszám.
-Na jól van gyors elintézlek aztán indulunk Tetsu mert a végén még az az idióta is megjelenik itt és hozzá már nagyon nincs fölös idegszálam.
-Szóval gyorsan? Na majd azt meglátjuk.
  Pár percen belül már ott áltak a palánk alatt és farkeasszemet néztek egymással. Sajnos Aomine-kunnak igaza volt nagyon gyorsan vége lett az 1-1 elleni meccsnek. Szegény Kagami-kunnak semmi esélye nem volt a győzelemre. Még nincs olyan szinten, hogy megálja a helyét báttyám ellen. Talán majd egy szép napon sikerül legyőznie őt, de ez még a jövő titka.
-Na menjünk Tetsu ha jól látom akkor már az edzésnek is vege van szóval akkor mégcsak rosszat se teszek vale ha hazaviszlek.-küld egy biztató nagy fehér mosolyt az edző irányába aki csak mosolyogva bólogat, hogy végeztünk és mindenki mehet mára haza.

  Már éppen úton vagyunk haza mikor hirtelen megállok mellette.
-Nii-san kérlek ne gyere legközelebb értem és ne sértegesd Kise-kunt.
-Nyugi ma csak azért jöttem, hogy megnézzem jó helyre kerültél-e, hogy nem esik semmi bajod. Oké nem fogom sértegetni, de ugye jól sejtem, hogy nem mondtad el a csapatnak a Kisehez fűződő kapcsolatod. Bár kondjuk az is új volt nekik, hogy testvérek vagyunk.
-Igazad van nem mondtam még el nekik. Szerintem ez is elég sokk volt nekik egyenlőre. Nem szükséges mindent egy nap megtudni, de sajnos úgy érzem, hogy ideje korán ki fog derülni.
-Majd kiderül de biztos minden rendben lesz.
    Ezután csendben folytattuk az utunkat hazafelé.

Sziaszok ez az első fejezet.
Remélem tetszett nektek
írjatok nekem véleményt 😄