Szerelem És Egyéb Dolgok

2. Vanília

Kuroko prov.:

Már két hete elkezdtük a felső középiskolat. A kosárcsapat is kezd összeszokni és persze nekem is nagyon sok dolgom van, hogy segítsek megszervezni az edző meccseket, az edzővel közösen állítjuk össze az edzés terveket és még sok más egyéb dolgot kell csinálnom. A mai napon Aida-senpai hiányzott és keptam tőle egy e-mailt, hogy tudassam a csapattal 1 hét mulva edzőmeccs lesz. Miután elolvastam szóltam először Kagami-kunnak hiszen osztálytársak vagyunk majd szépen lassan mindenkit megkerestem. Sajnos azt nem tudtam megmondani nekik, hogy kik ellen fognak játszani ugyanis azt még én sem tudtam, azt csak Aida-san tudta.
-Kuroko-chan volna kedved eljönni a csapattal és hamburgerezni?- hallottam meg Hyuuga-san hangját.
-Nagyon szivesen de én inkább egy vanília shake-et kérnék.-mosolyogtam rájuk.
Mikor mentünk a kapu felé egy nagy csoport sikítozó lányba botlottunk akik egy magas szőke fiút álltak körbe. Valahogy nagyon ismerősnek tűnt.

Mikor észrevett teljesen megilletődve kért elnézést a lányoktól és futott oda hozzám. Mikor odeért szorosan megölelt és egy puszit is kaptam a homlokomra. Egy fél pillanatig megszeppenve áltam majd viszonoztam az ölelését.
-Tetsu-chan~ Aominecchi olyan szívtelen. Rámuszította Kazamatsu-senpait és nem tudtam soha elédjönni és hazakísérni téged.-szinte már könnyek gyűltek a szemébe.
-Kise-ku...
-Mondtam már, hogy ne így hívj.-vágott a szavaimba színlelt durcázással.
-Ryouta-kun ne haragudj rá ismered milyen tud lenni Daiki-nii ha rólunk van szó.
-De volt már rá több mint két éve, hogy elfogadja de ő nem akar engem elfogadni~- szipogja Kise-kun.- Sokkal jobb lett volna ha te is a Kaijou-ba jössz. Akkor többet lehetnénk együtt.
-Kuroko-san te Kise Ryouta barátnője vagy?- értetlenkedett Kagami-kun.
-Nyee~ nyee~ Tetsu-chan te nem montad el, hogy hozzám tartozol?
-Kérlek ne haragudjatok rám, még nem találtam meg a megfelelő alkalmat azok után, hogy Nii-san betoppant edzésre.
-Ugyan Kuroko-chan nem probléma. De remélem azert ha ellenük játszunk akkor nekünk fosz szurkolni- mosolyodott el Hyuuga-san.
-Ez csak természetes hiszen én a Seirin csapat tagja vagyok.
-Dee Tetsu-chan~ ne csináld már ezt..
Hiszen a jövő héten pont ellenünk játszotok hát nem nekem fogsz szurkolni? - sírta Kise-kun.
-Szóval akkor a Kaijou ellen játszunk. Legalább már tudjuk, hogy Riko mit intézett - sóhajtott Hyuuga-san.
-Tetsu-chan menjünk el vanília shaket inni- kulcsolta össze Kise-kun az ujjainkat. Én zavartan nem tudtam mit mondani csak ránéztem a csapat tagjaira akikkel korábban szintén ezt beszéltük meg. Most mit csináljak már megigértem nekik, hogy megyek de Kise-kunnal is ritkán találkozunk hála Aomine-kunnak. Szomorú tekintettel meredtem magam elé mikor egy tenyeret éreztem meg a vállamon.
-Menjél csak Kukoro-chan majd legközelebb jösz velünk- nézett rám megértően a kapitány.
-Köszönöm szépen a meghívást, legközelebb igérem, hogy veletek megyek- mosolyodtam el majd Kise-kunnal indultunk is. Olyan régen volt már, hogy így csak mi ketten voltunk együtt. Valaki kindig megzavar minket és persze legtöbbször a báttyám volt aki valamiért nem szeretné idézem a szavait: "a cuki hugocskáját egy szoknyavadász modell karmai között látni". Igazából nagyon örülök neki, hogy ennyire aggodik értem, de én boldog vagyok Kise-kunnal.
Séta közben hirtelen megáltam amit Kise-kun hirtelen nem is értett.
-Tudod Ryouta-kun én téged tényleg nagyon szeretlek még mindig. -mondtam teljesn elpirult arccal.

Kise prov.:

Hirtelen nem is hittem a füleimnek. Ez most tényleg megtörtént. Tetsu-chan azt mondta, hogy szeret engem. Olyan boldog vagyok mindog mikor meghallom. Gondolkodás nélkül simítottam az arcára gyengéden kezeim majd hajoltam le hozzá és csókoltam meg szerelmemet. Mikor elhajoltam tőle láttam a teljesen elvörösödött arcát. Csak ekkor eszméltsm rá mit is csináltam. Megcsókoltam őt az utca kellős közepén. Zavartan fordítottam el a tekintetem.
-Sz... Szeretlek én is téged- szólaltam meg végül majd újra összekulcsoltam ujjainkat és indultunk tovább.