Forest Haven

Bob Evans

Lassan vége az utolsó szabad nyárnak és Jasmine-nel úgy gondoltuk, hogy illendőden el kell tőle búcsúzni.
Egy ilyen partit nem hozhatunk össze ketten, ezért felkerestem a pom-pom lányokat, akikkel voltak a gimiben összetűzéseink, de a buli szervezésben ők a legjobbak.
Már vagy századszorra hívom Tiffanyt.

Unottan nézegetem a családi képeket, amik a lépcsőt közrefogó két falra vannak felfüggesztve. Így minden lépésem mosolygó arcok kíséretében teszem meg. A lépcső alján leülök.

-Szia. Miért kerestél?
Váratlanul ér az éles, magas hangja, mivel biztosra vettem, hogy megint nem veszi fel.
-Manikűrösnél voltam, ezért nem vettem fel. Remélem nem gond. Na és veled mi újság?

-A buli miatt hívtalak, hogy találtál-e már helyet.

-Ja, igen. A csajokkal már beszéltünk róla, és mivel azt mondtad, hogy eldugott legyen kicsit nehéz volt. De meg van, szerintem tökéletes lesz, ráadásul közel is van. Ma megyünk alaposabban megnézni, nem jössz el?

-Jas-szel kajálunk, utána odanézhetünk csak küldd el majd a címet.

-Okés. Puszi szió. - elteszem a telefont.

Felveszem az Addidas cipőmet, amit júliusban kaptam anyutól a 22. születésnapomra. Nem sokkal utána elutazott apával Madridba. Így aztán csak az enyém a ház. Viszont nem akartuk itt tartani a bulit, mert a múlt hónapban is ránk hívták a rendőrséget. Ezért egy olyan hely kell ahol senkit nem zavarunk. Így jött a képbe Tiffany, aki minden ilyen helyet ismer, valamint hírhedt a szenzációs bulikról.

Lekapom a kulcsom a kis fogasról és indulok a Bob Evansbe, a falatozóba, ahol talalkozok Jasmine-nel. Automatikusan teszem meg az utat a jól ismert utcákon. Sokat járunk oda, ez a törzshelyünk és mindíg kellemes érzés tölt el, mikor belépek. Ráadásul minden étel mennyei ezért Jas-szel leragadtunk ennél a helynél. Már kiskorunk óta ott kajalunk, ott volt mindíg a szülinapi zsúrunk. Még amikor általánosba jártunk volt olyan, hogy suli után odamentünk palacsintázni. Régi szép idők... Jasmine olyan nekem, mint a testvérem, vele nőttem fel. Együtt jártunk oviba, suliba most pedig egyetemre. Ha ő nem lenne nekem, nem lennék most az aki vagyok.

A szokásos helyükön ül. Szőke melírral díszített barna haját kontyba fogta.

Éppen telefonál. Észre vesz amint közeledek és felém int. Behuppanok mellé. Szép nyári ruhát visel, rajtam meg egy tré póló és egy rövid farmernaci van.

Alig van rajta smink, pont annyi amennyi kiemeli a szemét és a száját. Kék szemein a szerelem jelei láthatóak, ahogy kiejti a szavakat:

-Persze, majd talizunk. Szia édes. - elköszön és elteszi a telefont a táskájába.

-Kivel beszéltél? - kérdezem

-Thomas-szal. Tudod, már találkoztatok.-feleli

-A jó seggű Thomas?

-Igen. Furcsán jegyzed meg az embereket tudod?

-Aha. De a lényeg az, hogy megjegyzem őket. Na és hogy halad? Összejöttök?

-Á nem, dehogy. Csak kavarunk.

-Meddig marad Maryland Cityben?-ez a mi kis városunk Washington mellett.

-Már csak pár napig. Aztán visszamegy.-feleli.

-Amugy nem értem, hogy miért nem velünk megy vissza.

-Tudod, neki is ez lesz az utolsó éve. Ő komolyabban veszi a sulit, szóval előre akar készülni az órákra, amiket felvesz.

-Mi is a jövő héten megyünk. Igazán nem számít az az egy hét.

-Én tudom, de ő így döntött. Én pedig nem fogom megmondani neki mit csináljon. Mivel, ahogy az előbb is mondtam nem komoly a dolog, csak jól érezzük magunkat egymással.
-bólintok

-Akkor a suli alatt is találkoztok?

-Valószínűleg. Majd kiderül. Elég lelkes.... Na de ne Thomasról beszéljünk hanem a buliról. Hol tartjuk?

-Nem rég beszéltem Tiffanyval. Meg kértem, hogy küldje el a címet. Még nem írt, de most ott van. Kaja után odamegyünk?

-Persze. Ha már szóba került pont most hozza a pincérnő.

Egy valószínűleg ír származású nő közeledik felénk, akit még nem láttam itt. Biztos új még. Leteszi a tojás salátát és a kebab tálat az asztalra.

-Köszönjük.

-Szívesen. Jó étvágyat!

Némaságban telnek a percek és egyre fogy az étel a tálból, csak a kávéfőző kellemes hangja száll az illatával együtt, valamint a többi vendég sutyorgása hallható. Jas váratlanul megszólal.

-Sethel miujság? Mostanában nem látom veled annyit. - elpirulok

Elönt a melegség a neve hallatára, mint mindíg. Janetnél találkoztunk legutóbb a kisboltban egy hónappal ezelőtt. Már akkor is furcsán viselkedett, mint aki titkol valamit.

-Sokat dolgozik-felelem.

-Vagy csak már nem elég neki a barátság. Láttam hogyan néztek egymásra. - az elmaradhatatlan szurkálódás...

-Ezért kerül? Nagyon logikus.
Oda intek a pincérnőnek majd hozzánk siet.
-Fizetnénk. -mondom

-Máris. - elveszi a tálainkat, én meg folytatom.

-Mellesleg nem hiszem, hogy akar tőlem bármit is.

-Nem hiszed? Vagy csak nem akarod elhinni, hogy te kellesz neki?

Figyelmen kívül hagyom a kérdését. Jas látja rajtam, hogy nem fogok válaszolni, és komolyabban áll hozzá.

-Figyelj Annie.-kérőn néz rám a kék szemeivel. -Azt szeretném ha boldog lennél. Te mit akarsz? Biztos tudok segíteni, mert tudod, kezdesz hasonlítani az időjárásunkra és tudom, hogy ez Seth miatt van.

-Igazad van. - adom be a derekam. Még magamnak sem vallottam be, de Jas jobban ismer, mint bárki más.
-Én vele akarok lenni, de barátok vagyunk és így túl bonyolult. Különben is jelét sem mutatta soha, hogy egy barátnál több lennék a számára.

Megérkezett a pincérnő a számlával.
-Tessék. - az asztalra nyomja a blokkot és kifizetem.

-Köszönjük. - mondja neki Jas.

Megcsörren a telóm. Elő halászom a nadrág zsebemből. Tiffany neve jelenik meg a képernyőn.

-Tiffany? Most indulunk, csak mondd a címet.

-Melanie! Siessetek légyszíves,  a Center Aven vagyunk a Forest Havenben. - furcsán remeg a hangja.

-Valami baj történt?

-Beragadtunk az egyik szobába, bekergetett minket egy veszett kutya. Nagyon ijesztő volt és még mindíg itt van.

Hallom a háttérben ugató kutyát és pár lány jajveszekelését.

-Tiffany elég sok épület van a Forest Haven területén. Meg tudod mondani pontosan, hogy melyikben vagytok?

-A legelsőben, ott a kocsink. Csak siess!

Lerakom a telefont és elmondom Jasnek mi történt a lányokkal, mire elkezd röhögni.

-Induljunk.-mondom fapofával, de én sem bírom ki nevetés nélkül.

Jas szigorú szemmel néz rám majd ezt mondja:
-Az előző beszélgetést majd folytatjuk, csak előbb mentsük meg a kislányokat.