Forest Haven

Egy új út

Vissza megyek a nappaliba, csak Sethet találom ott.

- Többiek?-kérdezem

-Felmentek aludni.-válaszolja

-Értem. És te nem vagy fáradt?

Lehuppanok mellé a kanapéra. Ő önt még bort a pohárba és az enyémbe is. Felém nyújtja. Mikor már az ujjaim közre fogták a poharat csak akkor válaszol:

-Nem.-derűsen, tettre készen mondja. Vidámsága ragadós, még ezen a késői órán is - Na és te?

Nemet intek a fejemmel.

-Akkor mit csináljunk? - kérdezem mosolyogva

Termeszetesen viselkedek, pedig belül tombolok. Hogyan mondjam el neki? Vagy csak egyszerűen csókoljam meg? A csók gondolatára önkéntelenül is a tökéletes száját kezdem nézni.

-Nézzük meg a csillagokat.
Belekortyol az italába, majd feltápászkodik.

-Tényleg?

-Persze. Imádom nézni őket, csak sosincs rá időm. Meg csak neked van olyan spéci cuccod, amivel nagyon közelinek látszódnak.

A távcsövemre gondol, ami a hobbu szobámban a festményes állványok és a könyvekkel megrakott szekrények között kapott helyet. Az egyik szekrény oldalán pedig a paintball felszerelésem van felfüggesztve. Sethel szoktam eljárni, viszont mostanában erre sem volt ideje.

-Oké, rendben. - felpattanok.

Túl feszült vagyok, érződik a hangomon.
Elindulunk felfelé a lépcsőn. A mosolygós arcok, most gúnyosnak tűnnek. Kinevetik a vívódásomat. Seth mögöttem ballag. Attól, hogy nem látom az arcát határozottabbá válok.

-Figyu... Beszélnünk kéne valamiről.

Beérünk a szobámba. Felkapcsolom a falon futó karácsonyi égőkből készített hangulatvilágítást. Az égősorra Sethel és a lányokkal közös képek vannak csiptetve.

-Mondd csak. - ugyanúgy mosolyog, mint eddig

Össze kell szednem a gondolataimat. Hátat fordítok neki és nagy levegőt veszek. Odaállok a távcső elé, állítok rajta, közben próbálom összerakni a fejben, hogy mit fogok mondani. Seth ezalatt mellém somfordál és elkezd csiklandozni. Nagyok csikis vagyok. Próbálok elmenekülni előle, egyet hátra lépek, aztán még egyet, de elbotlok, Seth ekkor támad megint. Belém kapaszkodva ő is elveszíti az egyensúlyát. Elesünk, Seth rám esik. Kibaszott nehéz. Felkönyököl, mert látja, hogy nem kapok levegőt.

Egymáshoz vagyunk préselve, minden porcikánk egymáshoz ér. Mélyen a szemembe néz, a pillantása leírhatatlan érzéseket sugall. Felemeli a kezét, hogy kisöpörje a hajamat az arcomból. Kezét rajtam felejti. Lassan lehajol. Kivár pár másodpercet. Az orrunk már összeér. Aztán érzékien megcsókol.

A meglepettség helyét átveszi az érzések tömkelege, amit Seth iránt érzek már oly sok ideje. Vissza csókolok. Ajkai akár egy kirakós darabjai, tökéletesen illeszkednek az enyéimhez. Elolvadok a karjai közt.
Olyan sokszor képzeltem már el ezt, de a valóság felülmúlja az elképzeléseimet. Elengedjük egymást.

Az egetrengető csók után csak az érintések hűlt helye marad, amint Seth elpirulva gyorsan feláll. Egy szégyenlős kisdiákra hasonlít egy pillanatig. Szemében a határozottság vad tüze lobban, majd eltökélten rám néz és elkezd beszélni.
Eddig a váratlan csók bűvöletében kótyagos fejjel ültem, most felállok.

-Már régóta megakartam ezt tenni. Amióta először megláttalak vonzódok hozzád. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor összebarátkoztunk.

Olyan mintha a fejemben olvasna. Azokat a szavakat mondja, amiket én akartam kiejteni...

-De ott volt akkor neked még Adam. Amikor pedig szakítottatok nem akartam elrontani a barátságunkat.

Megrohannak a múlt emlékei. Az esőben állok és Adamet bámulom, aki egy csajt csókolgat a Sweet frogban ahonnan azóta kitiltottak. Mivel bevertem a csaj orrát, azután meg neki estem Adamnek, közben ordibáltam. Összetörte a szívem. Felpofoztam, teljesen kikeltem magamból, de Seth hirtelen ott termett. Hazavitt és letörölte a könnyeimet, megvigasztalt.

Seth folytatja, amivel elűzi az emlék képeket, amik kéretlenül úsztak a szemem elé.

-Ne haragudj rám! Nem bírtam már magammal... Megkellett tudnom, hogy te mit érzel.

Intenzívebben látom, amit a mai nap folyamán csak másodpercekre láthattam. Nem tudtam kitalálni, hogy mi lehetett az, mit jelent. Most már tudom.

-Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd! Mindíg is az voltam, csak titkoltam.

Seth lép egyet beszéd közben.
Közvetlenül előttem áll és megfogja mindkét kezem. Repesek a boldogságtól. Seth szeret engem, szerelmes belém!
Válasz helyett lábujjhegyre állok és félidézve a csókot odaérintem az ajkaimat az övéihez. A határtalan boldogságtól csillagokat látok. Seth megszakítja a csókolózást és ezt mondja:

-Légy az enyém!

Én pedig amióta megcsókolt, először megszólalva ezt válaszolom:

-Szeretlek. A tiéd vagyok. - egy rövidke szünet után hozzáteszem - Ha tudnád, hogy mióta vágytam erre a csókra, nem szabadkoztál volna ennyit.

Sugárzó mosoly jelenik meg az arcán.
Kiönteném neki a lelkem, ahogy ő az előbb. De hol kezdeném? A legelején?
Amikor először megpillantottam érdeklődni kezdtem iránta. Amikor Adammel szakítottunk felcsillant bennem a remény, hogy együtt lehetünk. De sosem volt hozzá merszem...  Most pedig ugyanazt mondanám, amit ő az élőbb... Megint túl sokat filózok. Csak érzésből ahogy jön. Éppen szóra nyitnám a számat, mikor megszólal a telefonja. Gyorsan kihalássza a zsebéből, aztán hátrébb lép.

-Egy pillanat. - mondja és felveszi a telefont

-Csá!-felmosolyra húzódik a szája, aztán végigszánt a haján - Mi? Ja, bocs elfelejtettem. Persze, tudom, hogy megígértem. - nagyot sóhajt - Mindjárt ott vagyok.

Értetlenül nézek rá.

-Egy haverom volt az. Gally részeg. Megígértem neki, hogy érte megyek. Más esetben maradnék...  - magyarázna tovább, de közbeszólok.

-Rendben. Menj nyugodtan. Holnap beszélünk.

Teljesen megértem, csak kissé zavar, viszont nem vagyok tapló, úgyhogy elmosolyodok és magamhoz vonom, ő gyengéden megcsókol.

-Szép álmokat! - vonakodva elenged, aztán távozik.

Átbattyogok a szobámban és bebújok a baldachinos bordó ágyamba.
Az éjszakát álmatlanul töltöm. Sethen jár az eszem. Képzeletben végig pörgetem az eddigi együtt töltött időt. Határozottan kijelenthetem, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyennek láttam.
Egy apró mozdulat, egy grimasz nem jelent meg soha rajta, ami arra utalna, hogy "úgy" szeret. Erre most megcsókolt.

De miért várt ennyit?