Jin:
Reggel iszonyatos fej és has-fájásra ébredtem. Lassan nyitogattam a szemeimet, majd felültem az ágyon. Na, ez úgy tűnik rossz ötlet volt, ugyanis hirtelen olyan hányinger tört rám, hogy el kellett rohannon a fürdőszobába, hogy ott a gyomrom egész tartalma a wc-ben kössön ki. Hülye bor.
Miután megbizonyosodtam, hogy többet nem fogok hányni, még mindig émelyegve sétáltam a konyhába, majd egy ültő helyemben megittam körülbelül egy liter vizet.
Arcomat kezembe temetve könyököltem a konyhapulton már egy jó ideje, amikor a másnaposság kellemes kis tünetein kívül egy másik fura érzésre lettem figyelmes: kielégületlenségre. Ez nem csak egy reggeli merevedés volt, ez határozottan több volt annál. Ahogy fejemben
visszapörgetem a tegnap este kissé homályosabb emlékeit, lassan kezd eszembe jutni, mi is történt. Az agyam folyamatosan kattog, és a kis emlékfoszlányokból kezd összeállni, hogy miket műveltem tegnap. Illetve mit nem. Namjoon...miatt?
Pontosan a megvilágosodásom pillanatában jön elő a hálószobából gondolataim főszereplője. Hunyorogva nézem, ahogy a konyhába sétál, mintha így keresztül-látnék rajta, s kideríthetném, hogy az emlékeim nem csalnak, és tényleg Ő volt az aki ENGEM leállított...
-Jóreggelt. Hogy vagy?
-A fejfájáson, hasfájáson és hányingeren kívül, jól, teljesen.
-Jahj Jin...miért ittál annyit?
-Hát én csak...ittam és ittam, semmi hatása, aztán egyszercsak hopp.
-Hopp?
-Hopp bizony.
-Te hánytad össze a wc-t?
-Te hagytál kielégületlenül?
-Hogy...mondod?-láthatóan zavarba jött a hirtelen kérdésemtől, nekem viszont tudnom kell, hogy nem csal az emlékezetem, és tényleg, Ő! Engem...Nem tudom felfogni.
-Te leállítottál engem tegnap?
-Én...csak gondoltam, megbánnád másnap. Tudod, van ez a hülyeség amit kitaláltál...-az a hülyeség, amit én akartam megszegni, és végül ő tartatott be velem?
-Te, Kim Namjoon, elutasítottad az ÉN szexuális közeledésem feléd?
-Részeg voltál és...nem akartalak kihasználni.
-Hű.-Elképedve bámulok magam elé.-Amúgy, ja, én hánytam.
-Vettél be gyógyszert?
-Nem, még nem...
-Akkor mire vársz? Hogy mégegyszer hánynod kelljen?-Inkább arra, hogy végre kielégíts.
-Tudom, megyek már.
Az elsősegélyes dobozból előkeresem a megfelelő gyógyszereket, s közben az előbb zajló beszélgetesem gondolkozom Namjoonnal. Na, meg a tegnap estéről. Igaza volt, tényleg részeg voltam, és én találtam ki a megallapodást, egy valamiben viszont tévedett: Nem bántam volna meg, sőt, még most, józanon, másnaposan is benne lennék egy menetben. De ezt hogyan tudassam vele, anélkül, hogy a méltóságom is megmarad? Nem akarom, hogy azt higyje, ilyen könnyen megtörök, még akkor se, ha amúgy tényleg így van. Nem, nem állhatok elé, hogy: "Tégy magadévá légyszi, hagyjuk a gecibe ezt a két hetet." Pedig szívesen megtenném. De, ha ő próbálkozna? Nekem meg "megesne rajta a szívem?" Persze, az jó lenne, csakhogy nem úgy néz ki, mint aki bármit is akarna. Ami nagyon fura, mivel ha eddig "csak" napi egyszer szexeltünk, azt keveselte. Most meg...talán csak egy kis rásegítés kell neki. Fejemben már kezdem is összerakni a mocskos kis tervemet.
#1 terv:
-Megyek, lefürdök gyorsan.
-Oké.
A fürdőszobába beérve fogtam a szárítóról a törülközőm, gyorsan bevittem a hálószobánkba, majd visszasiettem a fürdőbe. Nos, nem túl kreatív terv, de nem hiszem, hogy Namjoonnak ennél több kéne. Annyira tiltakozott az ellen, hogy ne szexeljünk, gondolom elég lesz látnia engem meztelenül, és megtörik. Viztől csepegő hajjal és testtel léptem ki a zuhanyzóból, vártam pár másodpercet, majd elkiáltottam magam:
