Jajaja mégegy Yoonseok
Temessetek el
(A fanart😔👌🏻)
Yoongi:
#1
Otthoni melegítőben, összevissza álló hajjal, egy unott tekintettel a képemen cipelem az ezredik dobozt az újdonsült házunkba, mikor is a szemem sarkából egy mozgó alakot látok meg az utca túloldalán. Odapillantok, s a pontosan velünk szembeni ház kapujának támaszkodva áll egy fiú, s felhúzott szemöldökkel mér engem végig, mire én elkapom róla tekintetem, és próbálom megtartani az érdektelen arckifejezésem, ám szívverésem akaratlanul is felgyorsult kissé az újdonsült, első látásra elég helyes
szomszédom tekintetétől.
#2
-Yoongi!
-Igen?
-Yoongi!!
-IGEEN?
-YOONGI!
-Fhú bazdmeg-gondolom, miközben feltápaszkodom kényelmes kis ágyamról, s kivánszorgok anyámhoz a konyhába.
-Igen?-kérdezem lemondó hangon, hiszen megint bejött neki az anyák tipikus trükkje, azaz a "nem hallom, hogy a gyerekem válaszol" színészkedés.
-Vidd el a kutyád sétálni, kérlek.
-AHHJ, most?
-Igen, most, utána vacsora.
-Muszáj?
-Igen, Yoongi, te akartad ezt a kutyát, a te felelősséged, hogy...
-Jólvaan, oké, megyek.-vágok szavába, miközben megforgatom szemeim, csak hogy abbahagyja a hegyibeszédet végre, amit soha nem un meg, naponta akár háromszor is képes elmondani ugyanazt.
Idegesen megyek vissza szobámba, hogy vegyek egy pulcsit, majd ahogy ott vagyok, arra a bizonyos "sosem használt táskámra" téved a tekintetem, amiben a ritkán használt cigis dobozom lapul.
Pár pillanatig elgondolkozva nézem, majd végül óvatosan húzok ki egy szálat belőle, amit a melegítőm zsebébe csúsztatok egy gyújtóval együtt.
Legalább egy jó dolog legyen a kutyasétáltatásban, nem igaz?
Kikullogok a nappaliba, ahol az alvó kutyám fekszik, és akinek amúgy esze-ágában sincs sétálni, de hát anya azt mondta kell, így hát muszáj elvinni. Felkeltem, s ráteszem a pórázt, mire ő komótosan sétálva lépked ki az ajtón mellettem. Ahogy a kapun is kiérünk, azért felületesen megszagolgatja az utcát néhány helyen, ám lerí róla, hogy épp ugyanannyi kedve van ehhez a sétához, mint nekem. Azaz semmi. Unottan kezdek el sétálgatni az egyik irányba, majd ahogy lefordulok az egyik utcán, hirtelen meglátom A szomszédfiút, ahogy épp azon az utcán sétál felfelé. Ránézek, ahogy ő is rám, ám még én egy normális ruhákat viselő, sőt, kibaszott stílusos, zenét hallgató, magabiztos fiún legeltetem szemem, addig ő egy melegítős, lógó pólós, gyűrött arcú, elfeküdt hajú, kutyasétáltatós fiút lát. Próbálok a helyzet ellenére is kissé lenézően, magabiztosan és érdektelenül nézni rá, ám az ő tekintetében, sőt, az egész kisugárzásában ezekből mind sokkal több van. Mikor végre elhaladunk egymás mellett engedem csak ki az addig benn tartott levegőt, s így, hogy jobban is szemügyre tudtam venni, meg kell hogy állapítsam;
Tényleg jól néz ki.
Bár próbáltam elhitetni magammal, hogy ugyan, kit érdekel hogy hogyan lát, vagy mit gondol, egy kicsit mégis jobban esett az a cigi ezután a helyzet után.
#3
Kelletlenül sepregetem a házunk előtti utcarészt, ahol van összesen vagy tíz levél, de anyám szerint azt mindenképp össze kell seperni. Nos, még ha több is lenne mint tíz, se érteném, hogy ez mégis miért zavarja drága szülőmet, ám mikor erre rákérdeztem, csak egy lebaszással lettem gazdagabb, hogy ne legyek lusta, válaszokat azonban nem kaptam.
